Just friends (Bakugou x Reader) /Befejezett/

Melyik?

Mikor Midoriya és (Név) végre végeztek a lány csomagjainak kipakolábával, és a szoba elrendezésével, kissé kimerülten tobták le magukat az ágyra, a rengeteg plüss közé.

- Köszi, hogy segítettél - mosolygott Izuku-ra (Név). - Meghívlak egy fagyira.

A fiú kuncogott egy kicsit, majd a lány szemébe nézett.

- Mint régen? - kérdezte édesen mosolyogva. (Név) szíve ettől mindig megolvadt, még ennyi idő elteltével is.

- Pont, mint régen - ült fel a lány halkan nevetve.

A következő pillanatban, mintha nem is pakoltak volna egy órán keresztül felpattant, majd néhányat rugózott a lábain. Midoriya furcsán nézett rá, mintha elment volna az esze.

- Gyere! - nyújtotta felé a kezét (Név).

- Hova? - kuncogott a fiú, ahogy belehelyezte a tenyerét a másikéba, és hagyta, hogy felhúzza.

- Fagyizni! Nyitva van még biztos valami a környéken.

Izuku néhány pislogás után hitetlenkedve nézett a lányra. (Név)-nek nevetnie kellett, ahogy a zöld hajú arcát nézte.

- Te most akarsz meghívni egy fagyira? - kérdezte Midoriya, lassan felfelé gördülő szájjal, ahogy már nem bírta visszafogni a hangos nevetést, ami kitört belőle.

A lány csak boldogan bólintott egyet, majd az ajtajához hutott, és rugózó lábakkal várta meg, míg a másik is odament. Nagy lendülettel nyitotta ki az ajtót, és már ment is a lifthez. Megnyomta rajta a hívó gombot, és mosolyogva Izuku felé fordult, aki idő közben odaért mellé.

- A pénzem! - jutott eszébe a lánynak, szerencsére még időben.

Így vissza kellett mennie, és előkeresnie a pénztárcáját. Meglepetésére egy nevető Midoriya fogadta, akinek már fájt a hasa, így köré szorította egyik kezét, a másikkal pedig a falnak kellett támaszkodnia.

- Úgy látom, nem változtál semmit - nézett fel a lányra, mikor végre kiszórakozta magát.

(Név) halkan kuncogott, majd mikor végre megérkezett a lift csak mosolyogva megrázta a fejét. 

A földszintre érkezve Midoriya-ék Kaminari-ba futottak. A szőke a lány láttára szélesen elmosolyodott, majd enyhén oldalra döntötte a fejét. (Név) kicsit nevetett magában, amikor rájött, a fiú így úgy néz ki, mint egy kiskutya.

- Hova mentek, hm? - kérdezte végül csillogó szemekkel.

- Fagyizni - válaszolt (Név) hasonló energiával, hatalmas vigyorral.

- Mehetek én is? - kapta fel a fejét az édesség emlegetése hallatán.

Majd ahogy Izuku-ra nézett, hirtelen eszébe jutott a reggeli dolog Bakugou-val. Kirázta a hideg, és inkább hozzátette még:

- Úgy értem, ha nem zavarok.

A lány nem értette, miről van szó, így csak eldöntötte a fejét, mint néhány pillanattal előtte Denki is.

- Nyugodtan gyere - biccentett Midoriya, egy apró bocsánatkérő mosollyal, amit (Név) már észre sem vett, mivel már a bejárathoz futott a zöld hajú első szavánál.

- Nem érünk rá egész nap, gyerünk, gyerünk! - nevetett rájuk a lány, ahogy kinyitotta az ajtót, és kilépett rajta, maga mögött hagyva a két fiút.

Ahogy a napra ért, kitárta a karjait, és behunyt szemekkel nézett a Nap felé. Pördült egyet, és végignézte, ahogy a két fiú odasétált hozzá.