Felejteni vs. Újrakezdeni ( Exo ff. )

7. Rész

Még vagy jó 10 percig ott álltam tanácstalanul és összetörten, majd nekiláttam a szemét feltakarításának. Nem tudom realizálni a történteket... Egyszerűen nem férnek az agyamban. Na én ezt értettem azon, hogy megismerhetem az igazi énjüket. Ki a fene gondolná, hogy a mindig aranyos és önzetlen Xiumin, igazából egy bunkó paraszt? Hát én sem... Mindenkiből kinéztem volna csak belőle nem... Annyira kedvem lett volna sírni, de a csörömpölésre biztos felébredtek a többiek. Még meg kell terítsem az asztalt és fel kell törülnöm a kakaót is...
Nem hagyhatom, hogy valaki megneszelje a tervem... Vagyis a volt tervem és ezt az incidenst. Nem akarom, hogy még nagyobb konfliktust szüljön...
Épp az utolsó tányért helyeztem el a terítő, mikor meghallottam a lépcső felől érkező zajokat. Még egy pillanat alatt lekaptam kezemről a rongyot, mely már eléggé hólyagos kezemet takarta és bedobtam a szemetesbe.
Chen: - Jó reggelt! Már ilyen korán fent vagy?
Lili: - Igen... Nem tudtam aludni....
Baekhyun: - Én úgy aludtam, mint a bunda! - mondta két nyújtózás között.
Chanyeol: - Te ugyanbiza mikor nem alszol úgy?
Lassan kezdtek befele nyomulni a konyhába.
Lili: - Ne! Oda ne lépjetek! Véletlenül eltörtem egy tányért és nem vagyok biztos benne, hogy jól feltakarítottam a szilánkokat...
D.O: - Sebaj! Menjetek leülni én addig készítek valamit enni.
Szívem szerint maradtam volna segíteni, de nem volt már bennem annyi akaraterő, hogy ismét nekilássak az esetleges főzésnek... Így inkább követtem Chent, Baekhyunt és Chanyeolt az asztalig.
Chanyeol: - Túl szótlan vagy.
Felkaptam a fejem.
Chanyeol: - Mondjuk nem mintha eddig be nem állt volna a szád, de akkor is túl csendes vagy... Valami baj van?
Lili: - Dehogy, ugyan mi baj lenne? - préseltem ki egy erőtlen mosolyt. - Csak nehezen tudtam elaludni, ennyi az egész.
Chen: - Az most éppen nem előnyös. Reggeli után tánc próbáld lesz, úgy kb délig.
Nem baj! Egyáltalán nem baj... Legalább kicsit elterelem a figyelmem....
Sehun: - Na, mit eszünk? - huppant le a mellettem álló székre.
Chen: - Először is jó reggelt...!
A konyhából kihallatszott D.O hangja.
D.O: - Valaki nem látta a bögréket? Nem kapom őket sehol, s így nem tudok kakaót készíteni!
Összeszorult a gyomrom és heves hányinger fogott el... Miért is kellett nekem ilyenekkel törnöm magam..?

Chanyeol pov

Nagy csattanásra ébredtem. Fogalmam sem volt, hogy honnan jött a hang, de fáradtságom legyőzte a kíváncsiságot, így hamar visszaaludtam... Az a visszaalvás tíz percig sem tartott, hisz ekkor már a többiek is ébredezni kezdtek. Végül úgy döntöttem lemegyek a konyhába.
A szobából kilépve belebotlottam Chenbe.
- Jó reggelt! Te is hallottad a csörömpölést?
- Igen. De gondolom csak a szél csapta ki az ablakot és vert le egy poharat. Tegnap nyitva felejtettem a zárt.
- Lehet....
A mellettünk lévő ajtó megnyikordult, majd lassan kinyílt. Baekhyun még pizsamában, párnáját szorongatva állt az ajtóban.
Baekhyun: - Kész a reggeli?
Még eléggé félkómás állapotban volt...
Chanyeol: - Igen, képzeld a manók elkészítették csak neked...
Baekhyun: - Haha..
Intettem neki, hogy öltözzön át, addig itt megvárjuk. Én addig Chenhez fordultam.
- Szerinted még alszik?
Fejemmel az utolsó szoba felé intettem.
- Szerintem igen. Nem hinném, hogy koránkelő lenne. Abból nekünk egy is elég...
Értettem a célzást... Szóval Minseok ma is hajnalok hajnalán ment ki...
- Bírni fogja a gyürődést? - tereltem vissza a témát.
- Miért ne bírná?
Olyan értetlen szemekkel nézett rám, hogy rájöttem, nem kellett volna feltennem e kérdést...
- Hát mondjuk, mert elég fiatal... És nincs hozzászokva a kemény edzéshez.
- Ugyan! Nem olyannak tűnik, akit könnyen meg lehetne törni. Bírni fogja, ebben biztos vagyok!
A gyomrom hangosan modult egyet..
Chanyeol: - Baekhyun, ha nem igyekszel itthagytunk! Nem akarok miattad éhen halni!
Baekhyun: - Jövök már! Nem kell azért úgy ordítani!
És valóban, nem telt bele 15 perc....igen,15 percbe, és megjelent az ajtóban. Valójában semmi nem változott rajta, kivéve, hogy most volt rajta papucs...
D.O: - Jó reggelt!
Chen: - Látom nem csak mi vagyunk éhesek.
D.O: - Én nem vagyok éhes... De mivel EGYESEK nem tudnak gyorsan öltözni és KETTESEK meg túl türelmetlenek és nagy a szájuk, így muszáj volt felkelnem...
Mivel több mozgást nem eszleltünk, elindultunk le a lépcsőn.
A konyhában viszont Chen elmélete csődöt mondott. Az asztal szépen térítve, a levegőben valami fura szag terjedt. Lili épp a szemetesnél babrált valamivel, majd mihelyt meglátott minket felegyenesedett. Volt valami fura a tekintetében... Olyan...olyan mintha nem ő lenne... Jó, oké nem is ismerem igazából, de tegnap a fáradság ellenére sem így nézett ki.
Egy percig sem vettem le róla a szemem. Ki akartam deríteni mi baja van...
Pár perc múlva a csörömpölés elmélet is megdőlt egy tányér személyében, majd miután D.O bevállalta a főzést elfogalatuk helyünket az asztalnál.
Lassacskán a többiek is csatlakoztak a reggelihez. De akkor feltűnt nekem még valami....

Lili pov

Egyenként érkeztek a többiek is. Gyomrom minden egyes tag érkezésénél görcsbe rándult... Bevallom, félek tőle... Nem akarok ismét találkozni vele... De az is idegesített, hogy Chanyeol folyton szemmel tart. Az egész evés alatt le nem vette a szemét rólam...
Az emlegetett kliens utolsóként érkezett Kai oldalán. Lesütött szemekkel ültem az asztalnál... De mivel nem vett tudomást rólam, próbáltam én is feltünés mentesen étkezni.
D.O: - Ilyen nincs! - ült le végül ő is. - Valaki a dormban bögrékkel táplálkozik?! Az szóljon, mert akkor veszek neki egy külön szettet!
Én lopva Xiuminra pillantottam, de látszólag nem nagyon izgatta a dolog...
De aztán megérztem Chanyeol szúrós tekintetét, ami pont sérült kezemre fókuszált....

Chanyeol pov

Láttam, hogy le akar rázni, mivel a reggeli végén elsőnek próbált távozni. Amit meg is tehetett volna, hisz ma szintén nem ő az asztalfelelős, de gyorsabb voltam nála és még a konyha ajtóban megragadtam karját és visszarántottam...
Felemeltem csúnyán égett kezét és jobban szemügyre vettem. Ez látszólag nem tetszett neki és próbált kihuzakodni szorításombol, nulla sikerrel. Kezdtem megelégelni ficánkolását, így megragadtam vállánál és megállítottam...
- Magyarázatot kérek!
- Semmi közöd! Csak elégettem!
- Igen, minden ember el szokta égetni a kezét asztalterítés közben... Igazad van!
Bokán rúgott, ami teljesen váratlanul ért, és így sikerült megszabadulnia.
- Szállj már le rólam! Nem vagy az anyám, hogy beszámolóval tarozzak neked!
Dühében sírni kezdett, majd felrohant a lépcsőn...
Nem így akartam ezt lerendezni.... Csak idegesít, mert tudom, hogy titkol valamit... Ruhája címkéje a kezemben maradt valószínüleg dulakodás közben szakítottam le, így utamat a szemetes felé vettem...
Ott viszont még egy hidegzuhany ért, ami csak még jobban megkavarta az egész storyt...
A szemetes mélyen megleltem az összes bögrét, egy véres kendőt, meg egy... Minseok sapkája?.....