Felejteni vs. Újrakezdeni ( Exo ff. )

1. rész

Idegesen toporogtam az öltöző ajtaja előtt. Tekintetemet a hatalmas, fehér ajtóra szegeztem. Mintha el akartam volna bűvölni a szemeimmel....vagy tudom is én mit akartam abban a percbe. Legszívesebben azonnal eltűnni az egész világ elől...csak úgy köddé válni. Nem vagyok hozzászokva a rivaldafényhez. Kis korom óta úgy éltem, hogy nem figyelt rám senki, nem érdekelt senkit, hogy mi van velem, mit érzek, min megyek keresztül. Kissé idegen volt számomra az egész szitu. Főleg, hogy szüleim se nagyon támogatták eme élet tervem. Ők mindig egy jó állást akartak nekem. Nem számított a véleményem soha. Legalább is ezekben a kérdésekben... De nincs okom a panaszra...
Hirtelen kivágódott elöttem az ajtó. A rémülettől megtántorodtam és hanyat estem a padlón, egy halk nyikkanás kíséretében. Shara mit sem törődve lépett be az öltözőbe és mohón keresgélni kezdett a ruháim között. A meglepetéstől még mindig tágranyilt szemekkel kísértem végig szapora lépteit.
Sr (Shara) : - Te még mindig ott ülsz?! Kelj már fel és készülj! Vagy le akarod késni a saját koncerted? - korholt rám ideges izgatottsággal.
Li (Lili) : - N...nem...dehogy. - nyeltem nagyot, majd tettem egy sikertelen kísérletet a feltápászkodásra, amit végül Shara segítségével vittem véghez.
Sr: - Jaj te lány! Mit is kezdenél nélkülem! - mondta nevetve, miközben a smink asztalhoz támogatott. Nagyon örültem hogy ott volt velem, hisz... az igazat megvallva tényleg nem tudtam volna meglenni nélküle azokban a percekben. Teljesen begolyóztam volna.
Ő szaporán elkezdte fésülni a hajam, majd nekilátott a sminkem elkészítéséhez. Eközben én próbáltam uralkodni izgalmamon. Mintha milliónyi pillangó mind most akart volna feltörni a gyomrombol. Szó szerint az idegösszeroppanás szélén álltam.
Sr: - Ne légy már olyan ideges!
Li: - Nem is vagyok! - mordultam rá.
Sr: - Nem vagy ideges, mi? Akkor biztos nagyon ízlik a körömlakk, mert a körmödön alig hagytál. - nevetett. - Figyelj, túl jól és túl régóta ismerlek ahhoz, hogy megállapítása, mi jár a fejedben. Ami azt illeti, tökéletesen igaza volt. A körmeim kész roncsok voltak. Kínomban én is elnevettem magam. Shara volt a legjobb barátnőm ( na jó... az egyetlen barátnőm) és mindig tudta hogyan csaljon mosolyt az arcomra a legnehezebb pillanatokban is. Még Los Angelesben ismertem meg, ő volt az egyetlen aki emberként tekintett rám, azóta is elválaszthatatlanok vagyunk, akár egy testvérpár. Képes volt eljönni velem és szurkolni az összes meghallgatásomon. Most meg mind a ketten itt állunk. Legalábbis ő, mert én perpill ülök a székben és tervezem a szökésemet. Ha megtudná miben mesterkedek agyon is ütne. Mindig is az volt az álmom hogy tekintenek is rám valahogy. Úgy értem...kitörjek...
Most gondolom mindenki azt hiszi, hogy nagyravágyó vagyok, de hadd nyugtassam meg a tudatukat, hogy semmi ilyesmiről szó nincs. Rengeteg gyakorlásba és álmatlan éjszakába került hogy kiépítsem az egészet. Mégis menekülnék... Már magamat sem értem. Shara hangja ráz fel gondolataimból.
Sr: - Ugye tudod hogy megígérted, a koncert után én lehetek a menedzsered vagy...a stylistod! - csillant fel a szeme.
Li: - Igen. Hogy is felejthetném! - válaszoltam mosolyogva. Bármit megteszek amit kér csak ne hagyjon most itt.
Sr: - Na, kész! - mondta pár perc múlva elégedett mosollyal az arcán. A széket a tükör irányába forgattam és szembenéztem magammal. Szólni sem tudtam a meglepetéstől. Gyorsan a szám elé kaptam a kezem, nehogy elsikítsam magam. Mintha nem is én lettem volna.
Li: - Shara, te egy istennő vagy! - hüledeztem, majd felugrottam és szorosan magamhoz öleltem.
Sr: - Lili...eressz...nem...nem kapok levegőt!
Li: - Oh, bocsi. - eresztettem a szorításon. Majd gondterhelten megtorpantam. - Ugye segítesz ruhát választani? - kissé nevetségesen éreztem magam, de az agyam tényleg nem volt a helyén.
Sr: - Van más választásom? - nevetett
Li: - Nincs!
Sr: - Na, de akkor kapkodd magad és ne rinyálj!

Hali! Ez az első könyvem első fejezete 🤩 Remélem tetszik. Hamarosan jövök a kövi résszel! 💞