,,...Az utolsó, amire emlékszem, hogy rohanok az utcán könnyeimben fuldokolva. Mégis hogyan kerülhettem idáig?,,
5 Los Angelesben töltött év után, Lili visszatér régi otthonába Söulba. Ám élete hatalmas fordulatot vesz, miután felfedezik énektehetsé...
Nem, nem, NEM!!! Ez ugye csak egy rossz vicc?! Teljesen ki voltam akadva, magamból kikelve ordítottam... Kissé csodálkoztam, hogy a fodrász még nem vágott félre, vagy rakott ki a szalonból, de akkor is! Apropó igen, épp a szalonban ültem. Rossz szokásom, hogy a hajak megszállottja vagyok így gondolom ezek után havonta fogom váltogatni a haj stílusom...
Oops! Questa immagine non segue le nostre linee guida sui contenuti. Per continuare la pubblicazione, provare a rimuoverlo o caricare un altro.
Nem...mielőtt bárki is azt gondolná sajnos nem én vagyok aki a képen szerepel (pedig jó lenne hehe). Nos csak a hajam ilyen, vagyis ilyen lesz, ha hagynám hogy a fodrász végezze a dolgát és nem ugrálnák kétségbeesésemben. A hirtelen kitörésem oka nem más mint egy üzenet. Nem nagy cucc... Csak egy apró négy soros kis szöveg...
Oops! Questa immagine non segue le nostre linee guida sui contenuti. Per continuare la pubblicazione, provare a rimuoverlo o caricare un altro.
Remélem hogy ez nagyon nem igaz! Az egyszer tuti, hogy nem fogok ki tudja mennyi időt velük tölteni! Amúgy is mi okom lenne?! Az úgy oké hogy nemrég szerződtem le az SM-nél, de azért egyből miért küldenek kiképzére? Nem vagyok profi, azt tudom magamtól is, de akkor eleve nem kellett volna nekifogjak az egésznek.... S hol fogok aludni? Mit kell csináljak?... Túl sok a kétely bennem... Merengve ültem a székben, közben egy eltévedt könnycsepp levándorolt az arcomon... -Kész is vagyunk! - forgatta körbe lassan a széket, hogy megtekinthessem az alkotást, de kicsit sem tudtam oda koncentrálni... - Nem tetszik? Láttam az arcán, hogy nagyon megszeppent, így próbáltam oldani a feszültséget - Jaj nem, dehogy! Remek lett, köszönöm! - álltam fel és meghajoltam. Boldogan látta, hogy elégedett vagyok a végeredménnyel, én így egy apró mosoly villantása után, kiviharzottam a szalonból. Minél hamarabb haza akartam érni és tisztázni az ügyet... De akkor eszembe jutott, hogy úton hazafelé is fel tudom hívni a managert, így hamar tárcsáztam...
Mg: - Á, Lili! Ezek szerint végeztél! Lili: - Igen, de... Mg: - Na akkor minél hamarabb készülj el, délután 4:30-ra ott fog állni a kocsi! Lili: - De... Mg: - Ne félj. Már mindent elintéztem, nem lesz semmi nagy herce-hurca! Lili: - JÓ! De most akkor kérem magyarázza meg, hogy MI ez az egész?! Egy mukkot nem értek! Mg: - Nagyon egyszerű! Felmértük és ráeszméltünk, hogy a hangod és tánc technikád korrigálásra, fejlesztésre szorul. Ne vedd magadra, nem a hangoddal van baj, mert az valami eszméletlen, dee... Lili: - DE mi?! Mg: - Profikra van szükség, hogy eléjük a kívánt hatást. Ugye megérted?
Mélyet sóhajtottam... Persze hogy megértem... Hisz nem akarnak nekem ártani, csak...valahogy mégis rosszul esett, hogy a hátam mögött szervezkednek a megkérdezésem nélkül...
Lili: - Igen... Mg: - Remek! Akkor a beszélt időpontban! Szurkolok! Lili: - Oké... Viszlát...
Azzal könnyes szemekkel kinyomtam a telefont... Igen, nagyon mérges voltam... Legszivesebben ordítottam volna, vagy felhivtam volna Sharat, de egyiket sem lehetett. Most kinek panaszoljam el a történteket? Haza érve bevágtam magam mögött az ajtót és dühös könnyekkel levetődtem a padlóra és öklömmel ütni kezdtem azt. Kis idő múlva összeszedtem magam idegileg és nekiálltam összesszedni a legfontosabb cuccaimat (kisebb, nagyobb sikerrel). Alaposan átgondoltam mindent... Minden eshetőséget. Csak egyedül az alvó helyem nem hagyott nyugodni... Tudtommal a dormokban nem szoktak plusz vendég szobát fenntaratni, ami azt jelenti, hogy valaki szobájában kell aludjak, vagy ami még rosszabb, VALAKIVEL egy szobában... Ettől a gondolattól a hideg is kirázott. Lentről türelmetlen dudálás hallatszott fel... A fenébe!... Elkéstem... Hamar húztam végig bőröndjeimet az utcán és a sofőr segítségével berakodtam a csomagtartóba. - Mehetünk? - kérdezte rám nézve. - Asszem igen.....- vettem mély lélegzetet. Miért érzem azt, hogy ennek nagyon rossz vége lesz....
