Felejteni vs. Újrakezdeni ( Exo ff. )

9. Rész

1 hét múlva

Lili pov

Széles mosollyal az arcomon értem vissza a dormba. A homlokomon még mindig ott csillogtak a verejték cseppek, és a ruhám is csurom víz volt, de nem nagyon törődtem vele. Végre megdicsért! Több mint egy hete járok már a korrepetálásra és mot először kaptam egy elfogadható bókot a koreográfiámra. Vagyis azt mondta, már nem lépek úgy, mint egy sánta zsiráf. Ami....számomra egy hatalmas dicséret!
Alig vártam, hogy beszámoljak a többieknek mérhetetlenül nagy sikeremről. Meg is ejtettem a beszélgetést vacsi közben és a reakció magáért beszélt...
Chanyeol: - Nem, mostmár átléptél a kancsi víziló szintre. - vigyorgott.
Erre jött válasznak még Xiumin gúnyos felhorkanása.
Nem is ő lenne, ha nem talált volna ki egy még nagyobb baromságot... Sokszor le tud fárasztani a hülyeségeivel, de úgy érzem már kezdem megszokni mindenki sajátos hangulatát, igényét és modorát. Kezdtem egyre jobban kinyílni és tárgyalni, amit tapasztalatom szerint jó néven is vettek, valamint kezdett egy jó baráti közösség kialakulni. Már akivel... Xiumin még mindig nem hajlandó szóba állni velem, de szerencsére a történtek nem ismétlődtek meg újra és Chanyeol sem fagatott többet. De azóta sikeresen rászokott a cseszegetésemre... Hát igen... Ez mondjuk azóta élesedett ki, mióta megvertem őt rap csatában. Az profi volt!
Lili: - Nem is táncolok úgy, mint egy víziló... - színleltem a durcit.
Chen: - Hagyjátok szegényt. Képzeljétek, mekkora öröm neki, hogy végre megtanulta, melyik a bal lába.
Erre ismét nevetésbe törtek ki. Én legyengülve a kacagástól meglöktem a vállát, hogy hagyja abba.
Kai: - Na jó, kész fejezzük be és együnk végre! Kilyukad a gyomrom! - majd azonnal bele is harapott egy nagy szelet kenyérbe.
Chanyeol: - Nézd meg a kis bélpoklóst! Nagyobb az éhséged, mint Lili tánctudása.
Azzal felpattant és elkezdett veszettül ugrálni az asztal körül.
Suho: - Chan állj már le, az asztalnál ne.....
Csatt! Talán összeakadtak a lábai, vagy megbotlott, de a lényeg hogy úgy odavágta magát, mint egy nagy fadarab.
A kaja kirepült a számból és az asztalt ütve röhögtem. A könnyeim kicsordultak, a hasam már fájt, de nem bírtam abbahagyni, ahogy a többiek sem. Ahogy feltekintettem, láttam, hogy D.O felsője csurom narancslé, valószínűleg Sehun köpte rá az imént.
Suho: - Elég! - mondta kimerülten, szeméből kitörölve a könnyeket.
Közben Baekhyun feltámogatta Chanyeolt a földről és a helyére kísérte.
Lili: - Wow, gratula! Mostmár te is átléptél a víziló szintre! Várjál, hol is hagytam az érmet?
Chanyeol: - Nincs arra szükség. Én magam szebben ragyokok, mint bármilyen érme!
Lili: - Egoista...
Chanyeol: - Tudom, szerénységemnél, már csak a szépségem nagyobb!
Lili: - Édes Istenem! Menjenek el és ne hallgatózzanak! De én akkor is jobban rappelek, mint te.
Chanyeol: - Azt persze! Akkor csak szerencséd volt!
Baekhyun: - Aha, mindenki ezt mondaná! Lásd be a csajszi messze leköröz!
Egyetértően bólogattam, miközben nyelvet öltöttem kihívómra. Most végre én szúrtam ki vele! Hehe...! Olyan jó érzés!
Büszkén álltam fel az asztaltól evés után.
Suho: - Hohó! Kisasszony ne menj sehova! Emlékszel? Ma te mosogatsz!
Duzzogva léptem vissza és ültem le.
Xiumin: - Na mi van? Csak nem félted a puha kezed?
Nem válaszoltam... Még rá se pillantottam. Vártam, hogy lassan szétszéledjenek és nekifogjak nyugodtan a dolgomnak. De nem... Hogy is lehetne valami úgy, ahogy elterveztem...
Suho: - Remélem te se félted a kezeidet, mert te vagy ma a másik beosztott.
A drága Xiumin arckifejezése mindent elárult... Főként hogy mennyire örül a társaságomnak...
Sunyin esdeklő tekintetet vetettem Suhora, aki csak bólintott, ezzel is megerősítve döntését. Nem volt már kiút... Csak könyörögtem, nehogy megint szilánkot keljen szedegessek a padlóról.
Elsőként Kai és Baekhyun hagyták el az ebédlőt, majd kisvártatva követte őket Chen, Sehun és Suho is. D.O még keresgélt valami keveset az egyik szekrényben, majd ő is követte a többieket.
Csak Chanyeol nem moccant a helyéről... Ugyan úgy ott ült az asztalnál, keresztbe font karral, gondterhelt tekintettel az arcán.
Nem akar itt hagyni.... Érzi hogy félek...
Közben Xiumin is visszatért. Ha jól tudom törlőkendőkért ment, vagy tányér borogatóért.. De mihelyt észrevette a még mindig ott gubbasztó Chanyeolt megtorpant.
Xiumin: - Nincs neked véletlenül valami dolgod?
Chanyeol: - Perpill nincs. - hangzott az egyhangú válasz, farkasszemet nézve vele.
Halk hangom törte meg a szikrázó csendet.
Lili: - Chanyeol...nem kell felügyelned rám...tudok...tudok egyedül is mosogatni...
Chanyeol: - Nem a mosogatással van bajom... De rendben...
Végérvényesen ketten maradtunk a konyhában. Én minél hamarabb nekiláttam a mosogatásnak, fel sem tekintve a tányérok felül. Társam morogva odaállt törölgetni a már tiszta edényeket, ezzel is rövidítve a folyamat időtartamát.
Xiumin: - Nem elég tiszta...
Úgy tettem, mintha nem hallanám, de azért elkezdtem jobban súrolni a következő poharat.
Következő alkalommal már nem szólt, csak megéreztem, ahogy a törlő csattan a combomon...
Felszisszentem...
Xiumin: - Nem hallod?! Mond csak, életedben hányszor mosogattál?! Tiszta kosz az egész! Mintha nem is mostad volna el!
Visszagörnyedtem a kagyló felé, de kezdett betelni a pohár... Végül mérgesen elzártam a csapot.
Lili: - Figyelj ide! Magyarázd már el nekem, hogy miért viselkedsz ilyen bunkón velem! Ha mondasz egy normális érvet...
Felnevetett.
Xiumin: - Ugyanbiza milyen érveket akarsz? - majd elkomorodva felém fordult....- Talán azt, hogy egy arrogáns, idegesítő liba vagy? Ezt akartad hallani?! Ha kell elismételhetem! Csak szólj!
Lili: - Nem is ismersz engem! - emeltem fennebb a hangom, ami, visszagondolva, elég szar ötlet volt...
Xiumin levágta a kendőt, majd nekinyomott a pultnak.
Xiumin: - NEKEM NE EMELJE MEG SENKI A HANGJÁT! Főleg nem egy ilyen fruska, mint te! MEGÉRTETTED?!
Elengedett... Teljes testemben remegtem.
Xiumin: - És nyugodtan mehetsz panaszkodni a te Chanyeolodnak! Hidd el, nem rettenek meg tőle!...
Lili: - Mivan?!... Na jó! Nekem ennyi volt! Tessék mosogass el ha karsz, vagy hanem itt rohadjon meg az összes mosatlan! Bármit feltételezhetsz rólam, csak azt nem, hogy panaszkodom! Elegem van már a....
Xiumin: - TAKARODJ! MENJ INNEN!
Befogtam a számat... Lesütött fejjel elindultam a lépcső irányába. Megint sikerült elrontania a napom...
Még az ágyba bújva se jött egy darabig álom a szememre.. Majd sikerült elszunnyadnom...
A koncert végén milliónyi ember kántálja kórusban a nevem... Kezemben a díj, meg egy csokor virág.
Majd a hangok hirtelen átváltoznak... Valami...valami kegyetlenné...