Felejteni vs. Újrakezdeni ( Exo ff. )

6. Rész

Úgy gondoltam, hamarabb kelek, és készítek mindenkinek egy jó meleg forró csokit. Tegnap este elég bunkó voltam... Még a vacsit sem köszöntem meg, csak felrohantam aludni. Ezzel próbáltam egy kicsit kárpótolni a történteket.
Még az ágyban feküdtem, és hallgatóztam... Nem tudtam, hogy valaki van-e már ébren. Mert ha igen, akkor lőttek az egész tervnek. Nincs mozgás... Csak horkolás hallatszott valamelyik szobából... Óvatosan kikászálódtam és felhuztam puha papucsom. Elhatároztam, hogy minden lépésemre odafigyelek, nehogy megint lekőltözzek a lépcsőről...
A konyhába érve nekiláttam az edények felkutatásának, ami nem ment valami könnyen... Nem az, hogy nagy volt a rendetlenség, sőt, szerintem kissé túlzásba volt vive a rendszerezés meg a helytakarékosság is. Alig kaptam valahol bögrét. Végül úgy döntöttem, egy nagy edénybe fogom elkészíteni a kakaót, és majd kitöltögetem. Na de még itt kezdődött az egésznek a java! Először is, nem kaptam a kakaót. Fél alá futkostam a konyhában, hol a polcokat kémlelve, hol az órára pillantva, hogy lássa mennyi az idő. De abban a pillanatban ott is ragadtam....
Mi a fene... Már fél 11 van?! Az nem lehet! Hol az a nyavalyás telefon? Phuuu...baszki! Csak 7 óra... Kell szóljak, hogy cseréljék ki az elemet, ki tudja mióta nem működik... Ennyi, ha nincs nő a háznál...
Megnyugtatásképpen beraktam fülhallgatón egy jó ritmusos zenét, miközben ütemre kavarni kezdtem a kakaót.
Először csak halkan dudoltam, majd már hangosabban énekeltem, végül meg táncolva töltöttem a bögréket. Megmondom, nagyon jól szórakoztam. Teljesen a zenére hangolódva, behunyott szemmel fordultam meg, két tele bögrével, szinte már ugrálva...
- Basszus!...

Xiumin pov

Nem tudtam aludni... Egész éjjel csak forgolódtam az ágyban. Végül, úgy 5:30 felé elhatároztam, hogy megszellőztetem a fejem, így elmentem futni.
Az őszi nap még csak most kezdte megvillantani sugarait, ennek következtében még csípős hideg volt a levegő. Összehúztam a felsőm és fejembe húztam a sapkát. Még egy utolsót visszapillantottam, hogy valakit keltettem-e fel nagy igyekezetemben, de semmi sem moccant a házban...
Kiléptem az ajtón és egyből megcsapott az a kellemes de mégis sértő őszi illat...
Lassan elindultam az utcán, majd a parkhoz érve gyorsítottam tempómon.
Próbáltam kikapcsolni az agyam, de mindegyre zakatolt és nem hagyott nyugodni.
Már vagy két órája csak róttam a köröket, majd végkimerültségemben arra a határozásra jutottam, hogy visszatértek a dormba. Ám az ajtón belépve egy elég bosszantó és kellemetlen dolog fogadott... Már a küszöbön megéreztem a kakaó illatát, ami kissé vegyes érzelmeket keltett bennem... Rég nem ittam kakaót...és nem is vágytam azt inni...
Követtem az illat forrását, de ott, nemvárt látvány tárult elém.
Nem csoda, hogy edzésre küldték, a tánctudása pocsék... Még Chent is lekerüli boldogtalanságával.
Úgy bele volt mélyülve az eső táncba, hogy nem vett észre. Nekitámaszkodtam az ajtófélfának, majd vártam, mikor eszmél rá jelenlétemre...

Lili pov

A kakaó kiesett a kezemből, én meg ijedtemben a földre ültem.. De egyből fel is visítottam, mikor a forró masszát megéreztem a karomon és lábamon.
- A fenébe is! Tudod, hogy megijesztettél?! Auuuu!
Gyorsan a csap alá tettem égő kezemet, hogy enyhítsem a fájdalmat... De ő meg sem moccant. Csak nézte szenvedésemet...
A hideg víz még jobban erősítette az égést, így inkább kikaptam a vízsugár alól és a törlőbe tekerve visszafordultam.
A földön még mindig ott hevertek a bögre szilánkok és a kifolyt kakaó.
- Remek... Most készíthetek két másikat...
Ekkor vettem jobban szemügyre. Cipője vizes volt, szóval ma reggel kint járt...
- Mit kerestél ilyen korán kint?
- Ahhoz neked semmi közöd. - lépett közelebb, miközben a keze az egyik asztalon álló bögrére tévedt.
Mintha lassított felvétel lett volna, úgy siklott a bögre a levegőn át, le a padlóra, kitárva belső tartalmát. Értetlen és kétségbeesett szemekkel néztem Xiuminra. Ahogy láttam, hogy már nyúlna a második után is, ijedten elkaptam a karját és arrébb löktem...
- Hagyd abba! Fel sem tudod fogni, mennyit kínlódtam vele!
Meglepődev tapasztaltam, mennyire erőtlen a hangom...
- Akkor meg miért csináltad? Senki sem kért rá!
Dühös hangja csak úgy viszhangzott a konyhában. Megszeppenve léptem egyet hátra.
- É..én cs...csak.....
- Te csak mi?! Tanuld meg, itt a nyalizás nem működik! Senki sem fog jobban kedvelni, mert főzted ezt a szart! Ahh... De kinek is beszélek?!
Hirtelen mozdulattal lekapta fejéről a sapkát és a teli bögrék közé vágta...
Éreztem, hogy a szívem megáll, ahogy láttam a körülöttem repkedő szilánkokat és kakaó cseppeket... A meglepetésem.... A munkám.... Mind odalett egy szempillantás alatt....
De mintha Xiumin is egy kissé lehiggadt volna...
- Most foghatsz neki takarítani! Utálom a rendetlenséget!
Majd otthagyott.... Ott a káosz tengerében ahol nincs egy támaszt nyújtó sziget sem...