Felejteni vs. Újrakezdeni ( Exo ff. )

8. Rész

Chen pov

Hallottam, ahogy veszekednek.... Nem tudtam elképzelni, hogy mi a fene üthetett beléjük. A többiek olyan jól elvoltak, hogy nem vették észre a kialakult helyzetet. De kiszúrtam, hogy mégsem én vagyok az egyetlen, ki lehallgatja a csevejt...
Majd hirtelen minden abbamaradt. Mindenki felállt az asztaltól és távozott ki ki a maga szobájába..
Láttam, ahogy Chanyeol ismét feltűnik az ajtóban, így oda mentem. Ő akkor már a szemetes előtt gugolt.
- Chan mi a ba...
Megfordult, kezében tartva egy kissé véres törlőkendőt meg egy sapkát... Merően a szemembe nézett.
- Az övé?
Hangja megremegett a méregtől...
- Chanyeol nem értelek.
- Azt kérdeztem az ÖVÉ?! - ordította.
- Higgadj már le ember! Ameddig nem vagy képes normális tényeket közölni, nem tudok választ adni!
Kezdett engem is nagyon kihozni a béketűrésből.
Erre ő közelebb lépett. Már szinte egy lépés távolság sem volt köztünk, s kezében hevesen lóbálta a kihalászott sapkát.
- Jongdae, jól ismered a tulajdonosát! Mégegyszer megkérdem....az övé?!
Ellöktem magamtól..
- Chan hagyj a hűlyeségeiddel! Nekem erre nincs időm!
Azzal elindultam a szobám irányába..
- Igazad van...mit is gondoltam.. BÁRMI VAN, TE CSAK VÉDENI TUDOD! - kiabálta utánam.
Megtorpantam...
- Sok mindent nem tudsz.... - néztem rá szigorúan, majd végképp elindultam. De még hallottam, ahogy Chanyeol dühösen földhöz vágja a kezében tartott cuccokat...
Meg kell találnom Minseokot!....

Lili pov

Bőgtem... A párnába bújva bőgtem ki magam. Ezen az átkozott reggelen annyi ütést kaptam, hogy egy évre is elég lenne. De neeem... Én ezt mind pár óra alatt kell megkapjam.
Kopogtattak az ajtón....
Nem! Nem nyitom ki senkinek! Nem akarok senkivel se beszélni többet! Elegem van!
- Lili, kérlek nyisd már ki!
Sehun hangja hallatszott. Felemeltem a fejem és próbáltam minél jobban eltűntetni könnyeim nyomát, majd ajtót nyitottam.
- Na végre! Késésben vagyunk! Mindjárt kezdődik a tánc edzés. Te sírtál?
- Nem. Csak allergia...
Bennebb lépett és becsukta maga mögött az ajtót.
- M...mit csinálsz?
- Egy dolgot tanulj meg! Nekem nem tudsz hazudni. Nekem senki sem tud.
Fura tekintettel néztem rá.
- Ha te is faggatni kezdesz, hogy mi bajom, megütlek! - fenyegetőztem.
- Hohó! Hátrább az agarakkal! Csak szépen mond el, mi bánt.
- Most mondtam, hogy ne kérdezz! - sziszegtem.
Elsétált, majd leült az ágy sarkára.
- Ideje lenne megbíznod már valakibe..
- Az nem olyan egyszerű... - sóhajtottam és lehuppantam mellé.
- Egyszerűnek egyszerű.
- Nem, nem az! Honna tudod, hogy ki tartja a száját? Te mindenkiben egyből meg tudtál bízni? Az egyetlen akiben bízom, azzal nem beszélhetek... Meg van tiltva.
- Itt mindenkiben bízhatsz. Senki nem akar neked rosszat.
- Na ebben az egyben nincs igazad! - keltem fel. - Nem tudod elhinni, miken mentem keresztül ez a pár óra ala...
Itt kezemet a számra tapasztottam. Ekkor már Sehun is talpon volt.
- Bántott valaki?
- Nem, senki... - hátráltam.
- Lili..!
Nálam ismét eltörött a mécses.
- Kérlek...menjünk már az edzésre...!
Vette a lapot és már nyitotta is az ajtót a szabad levegő felé...

3 óra múlva

Hogy milyen volt? Hát pocsék. Ennyire még sosem kínoztak meg... Minden porcikám fájt és lépni is alig tudtam. A tanár azt mondta, nem vagyok reménytelen eset, csak sok gyakorlás kell, amit most egyből pótolt 3 óra kemény bemelegítéssel. A gyomrom már lyukadt ki az éhségtől. Alig vártam, hogy visszaérjek a dormba és egy jó nagyot ebédeljek...
Egyedül ettem... A többiek nem voltak otthon, ha jól tudom, valami fotózás miatt. De addig is egyedül lehetek... Azért ez már hiányzott.
Evés után hirtelen ötletem támadt. El fogok menni sétálni. Az jó lesz! Egy kis kikapcsolódás... Hátha felvidít.

Exo pov

Baekhyun: - Várjatok... Ott jön valaki! Áá..nem ő az...
Chanyeol fel alá járkált a nappaliban.
Chen: - Nem szívódhatott csak úgy fel! Sehun nem te vitted el táncra?
Sehun: - De igen. Hazafele már maga jött.
Suho: - Valamelyikőtöknek nincs meg a telefonszáma? A manager kiakad, ha megtudja, hogy az első héten szem elől tévesztettük!
Sehun: - Ugyan hogy lenne meg! Alig tárgyal valakivel.
Xiumin: - Chan fejezd be a járkálást! Kurvára idegesít!
Chanyeol: - Legalább én aggódom miatta! - csattant fel.
Xiumin: - Nehogy azt hidd, hogy engem hidegen hagy az, hogy egyedül van kint ilyen sötétben!
Chanyeol: - Ó tényleg?! Reggel még nem ez volt az állás!
Xiumin: Nem tudom, ki kémked utána mindegyre! Amúgy is, az ilyen vip lányokat nem lehet könnyen lerázni! Meglátod, mindjárt betoppan az ajtón két nagy tasak ruhával!
Suho: - Na ennek itt és most véget vetünk! Hogy tudtok ilyen gyerekesen viselkedni?!...

Lili pov

Láttam, hogy égnek a fények a nappaliban... Óvatosan kinyitottam a bejáratot, de a sarokban megálltam...
Suho: - Ennyit érne a barátság?! Ilyen könnyen el tudjátok dobni az emlékeket?! Emlékezzetek vissza az együtt átélt napokra! Nem számít az nektek?!
Nem láttam hogy mi történik bent, csak a hangok...
Chanyeol: - Aahj! Minden miattam van! Sosem bocsátom meg magamnak, ha valami baja esik!
Itt már nem bírtam tovább ismét kinyitottam az ajtót, majd becsuktam... Mintha csak most érkeztem volna.
Chanyeol egyből nekem rontott, nyomában a többiek és el kezdtek kérdésekkel bombázni. Csak Xiumin ült még mindig a kanapé tábláján.
Baekhyun: - Úr Isten, Lili! Már azt hittük életveszélyben vagy!
Suho: - Azért ne túlozz..!
Chanyeol: - Biztos minden rendben? - nézett mélyen a szemembe.
Hevesen bólogattam.
Lili: - Csak gondoltam sétálok egyet, hogy múljon az izomlázam. Nem akartalak megijeszteni titeket...
Xiumin egy ugrással a padlón termett, majd tudatos mozdulatokkal közeledett. Megszeppenve vártam a következményeket... Chanyeol feszülten figyelte minden mozdulatát.
Mikor már pár lépés választott el egymástól behúztam nyakam és lehunytam a szemem.
Xiumin: - Megmondtam, hogy túl bolond eltévedni... - azzal megveregette a vállam és elindult a lépcső felé.
Meglepetten követtem a tekintetemmel, míg el nem veszett a homályban.
Ezt most vegyem bóknak? Vagy fenyegetésnek?...