Felejteni vs. Újrakezdeni ( Exo ff. )

2. rész

Tíz percbe sem került, és készen álltam. Vagyis a külsőm. Sikerült elég hamar kiválasztani a megfelelő göncöt (ami azért elég nagy szó az én esetemben). Közben Shara is kicsípte magát. Gúnyos tekintettel figyeltem, ahogy gondosan, nagy odafigyeléssel kente ki szemét.
Sr: - Most mi van?! Én is ki kell nézzek valahogy! Ne nézz már ilyen szemekkel, tudod mennyire utálom! - duzzogott.
Li: - Tudom én! Nem is te lennél. - gúnyolódtam tovább. Megunhatatlan a szekálása.
Shara villám gyorsan mellettem termett és taszigálni kezdett az ajtó felé.
Sr: - Te ne velem foglalkozz! Amúgy is ideje indulnod! - taszigált tovább.
Li: - Állj! Még nem vagyok kész!
Sr: - Ne hűlyéskedj már! Úgy viselkedsz, mint egy kétéves!
Li: - Akkor sem állok készen! - bújtam ki a markából. Nagyon szánalmasan éreztem magam. Hogy lehetek ennyire idióta.
Sr: - Olyan buta vagy! Hát már nekem sem hiszel? Profi vagy, nem lesz semmi. Csak kiállsz arra a szaros színpadra. Nem kell megjátszanod magad, csak légy önmagad!
Li: - Mi lesz, ha belesülök a szövegbe? Vagy...vagy pánik rohamot kapok?
Shara rosszaló tekintettel mért végig, majd színpadiasan megvonta a vállát.
Sr: - Pfh. Nem tudom. Max lekapcsolom a lefrektorokat, vagy megnyomom a vészjelzőt. De lehet hogy kirohanok a színpadra és ájulást színlelek.
Ezen már mind a ketten szakadtunk.
Li: - Mi is lenne velem nélküled? - öleltem át.
Sr: - Katasztrófa. Na, nyűgözd le őket! - boxolt a vállamra.
Vettem egy nagy levegőt. Nyugi Lili! Ez csak egy koncert! Gondold magad egy nyugis helyre, emberek nélkül! Nem maradhatsz örökre antiszoc! Emlékezz, te akartad az egészet!
És akkor meghallottam, ahogy nevemet szólisták. A szívem felköltözött a torkomba. A bejelentést hatalmas üdvrivallgás követte. Oké, most az ideje kilépni. Csak lassan, semmi meggondolatlan lépés. Baszki menj már ki!
Mintha az idő is megállt volna. A terem fullba volt emberekkel. Nem gondoltam, hogy ennyi embert érdeklek.
A koncert többi részére elég hiányosan emlékszem. De az első szám után minden stressz és félsz alaptalnná vált. Még élveztem is hogy tapsolnak és sikoltoznak. Jobb ez, mint egy akció film! Mégsem kell Sharanak ájulni.
A koncert végére már teljesen hulla voltam. Éreztem, hogy négykézláb kell lemásszak a színpadról. A tapsvihar közepette sikerült lekecmeregnem és lassan megindultam az öltöző irányába. Végre leülhetek és lesz időm lassan elkortyolni egy hűs limonádét. Hmm...még a gondolattól is fáradtabb lettem...
De még egy lépést sem tettem, mikor valaki megszólított. Megfordultam, de még a szavam is elállt.
- Gratulálok! Nem gyakran látni ilyen tehetséges lányt! - gratulált Chanyeol, miközben kezet nyújtott.
Képtelen voltam reagálni. Csak álltam tátott szájjal. Ez képtelenség! Ott velem szemben, teljes életnagyságban! Park Chanyeol! Arcom elé kaptam a kezem és még tágabbra nyitottam a szemem. Ő elnevette magát, majd zsebre tette kezét.
Chy: - Na...jó... Remélem még összefutunk! - mondta, majd mosolyogva tovább ment.
Remek, Lili! Sikerült elcseszned az egyetlen lehetőséget, hogy beszélgetésbe elegyedj egy exossal! Most biztos azt gondolja rólad, hogy egy idióta fan vagy, olyanok akik elájunak minden apróságon! Komolyan nem tudom mi ütött belém! Máskor tök normálisan tudok viselkedni! Legalább megköszönhettem volna neki...
Am nagyon cuki volt tőle a bók...
Örömittasan tántorogtam vissza az öltözőbe. Shara már ott várt. Mikor meglátott felugrott és visitozva nekem esett.
Sr: - Úr isten, Lili! Te egy star vagy! Az a sok ember...a tapsok...Lili, Lili! Naaa? Miért vagy ilyen bamba? Csak nem...? Mi történt? - kérdezte izgatottan.
Akaratom ellenére elpirultam. Ebből egyből kitalálta, mi az ábra. Én lehullottam a székre és mélyet sóhalytottam.
Sr: - Ú! Kivel futottál össze? Mesélj már! Ismerem? Aranyos? Lili? Mondj már valamit, megöl a kíváncsiság! - ostromolt engem mellém kuporodva.
Li: - Ó, semmi különös, csak Chanyeol gratulált nekem. - próbáltam lazán venni a beszámolót, mintha az egész eset megszokott szitu lenne. De rájöttem, ez még hülyébben hangzik...
Sr: - CSAAAK?? Te jó ég! És?
Li: - Mi és?
Sr: - Miről csevegtetek?
Li: - Mondtam, hogy csak megdícsért! Én...én meg lefagytam...
Sr: - Ú...ciki...- ismerte el ő is.
Egy darabig csendben magunk elé bámulva ültünk. Hirtelen izgatottan felém fordult.
Sr: - Figyu, Lili, ha Chanyeol ott volt, akkor biztos ott volt az exo többi tagja is!
Nafene! Ebbe bele sem gondoltam...

EXO POV

Baekhyun: - Menjünk már el erre a koncertre!
D.O: - Ugyan minek? A fenének van kedve most elmenni itthonról!
Bhy: - De mi soha nem járunk koncertekre!
D.O: És mi ugyanbiza mit csinálunk?! Popkornt árulunk? Amúgy is minek ragaszkodsz ahhoz a koncerthez?
Bhy: - Ah, annyira ünnep rontó vagy! Csak ki akarok mozdulni! Ennyi!
D.O: - Akkor menj és sétálj egyet!
Suho: - Fejezzétek már be! Baekhyunnak igaza van, nem ártana nekünk egy kis kimozdulás. - vágott közbe.
Baekhyun grimaszolva replikált.
Bhy: - Megmondtam!
Közben a szoba ajtaja lassan kinyilt.
Sehun: - Mi a jó isten folyik itt bent? Olyan hangosan veszekedtek, hogy nem lehet nyugodtan pihenni!
D.O: - Ezt mondjad a bulizós haverodnak, mert nem tud veszteg ülni! - emelte fel a hangját, miközben ujjával a kanapén összekuporodott Baekhyunra mutatva. - Kitalálta, hogy menjünk el egy szaros koncertre!
Bhy: - Nem is szaros! - sértődött meg.
Az ajtó ismét kivágódott, orba vágva Sehun.
Chanyeol: - Koncert?! Mikor indulunk? Szólok a többieknek!
D.O: - Nem! Nincs semmilyen konc.... Ah, hagyjuk...
Srácok, készüljetek! Megyünk bulizni! Szűrődött be kintről a hang. Baekhyun még utoljára elégedetten nyelvet öltött, majd büszkén kivonult.