Végállomás: Az új világ

A baleset

12.fejezet

- Figyelj...- fordult meg. - Már bele fáradtam, hogy mindenkit eltaszítok magamtól és a napfény indok nélkül kikerül, ezért az árnyékban kell sétálnom céltalanul. A sötétség elveszi tőlem a felhőtlen érzelmeket, amit csak az igazán boldog emberek érezhetnek. - Céltalanul?- kérdeztem vissza s a hátát bámultam. - lassan megfordult.

- De nem baj, hogy egyedül sétálok. - bólintott. Kék szemei engem fürkésztek. - Minden egyes lélegzetemet egy könnycsepp szakítja meg.

- Minden apró rosszban van valami jó.

- Tévedsz. – rázta a fejét.

- Nem minden történik okkal, de ha megtörténik, annak oka is van. Tudom, hogy ott bujkál benned a kalandvágy szünet nélkül. –mosolyogtam rá.

- Igen az valahol tényleg bujkál, de az ész többé- kevésbé. - nevetett nagy mosollyal - Tudod mi az egyik legrosszabb tulajdonságom?

- Mi? Hogy lehúzod a hulláról a cipőt?- kérdeztem.

- Nem az egy abszurd lépés volt, de..- nevetett. – az, hogy a rossz emlékeken mindig sokat rágódok.

- Ez nem rossz tulajdonság. - összehúztam a szemeimet, szemöldökömet majd csücsöritettem. - Ez emberiség.

- Nevezd, aminek akarod. –nézett félre. - Tudod már rég nevettem ennyit.

- Van egy kis problémánk!- szólt Oven a fülesből. – kerek szemmel néztem magam elé.

- Mi a baj?- válasz nem jött. –Baj van. - suttogtam. - Basszus!- ránéztem Alyxra majd elfutottam.

Megjegyeztem az ide vezető utat. Kocogva figyelmesen haladtam, mikor a sarkon befordultam gyorsítottam a tempómon. Az orromat vérszag csapta meg. Egy élőhalott épp ebédel. Sietnem kellet, hisz nem tudom, hogy mi történt, de az agyam mindenféle forgató könyvet játszott le. Tovább futottam eközben a léptei hangosodtak. Meghallottam több puffanást is egyszerre, ijedten hátra néztem.

- Fedezlek csajszi. – szólt utánam Alyx. Az ütőjéről vér csordogált.

Hihetetlen ez a lány. Tovább futottam. Valami azt suttogta, hogy a boltban lesznek. Összezavarodottan ide-oda kapkodtam a fejemet. Besiettem a boltba miközben egyre hátrébb hallattam a fényekhez. A többiek valami köré gyűltek.

- Itt vagyok!- ordibáltam kissé hangosan. Scott felnézett rémülten. A fogadott arca miatt én is megrémültem. Megláttam, hogy kit takartak el.

Josht.

- Vérzik. – mondta Oven . A fiú a földön feküdt fájdalmas merev arccal. Oven a karján egy kendőt szorongatott, hogy elálljon a vérzés. A szívem összeszorult a látványtól. Levágottam mellé. Az egész alkarján véres maszatok kenődtek el.

- Tarts ki pajtás!- Scott meredve bámulta.

- Mély a seb- nézett rám a fekete szemű. –De el fog állni.

Nem értettem, hogy még is, hogy vérzik. Már akkor is vérzett mikor itt hagytam? Én hülye!

- Hogy - dadogtam-, hogy történt?

- Megvágtam magam véletlenül mikor rám ugrott a zombi. De jól vagyok.

- Nem vagy jól ezt te is tudod. –hidegvérűen közölte Oven.

- Hol van már Jeremy?- mocorgott a szőke.

- Reméljük nem támadta meg egy zombi csorda.

- Biztos nem hagy itt minket. - mondta magának Scott.