Végállomás: Az új világ

Bejárat

14.fejezet

Üveges tekintettel néztem a mostanra már biztos halottakat. Alyx nem kímélte őket. Az egyik egy kék egyenruhát viselt. Talán gondnok lehetett, de nem voltam biztos benne. Lehajoltam átmatatni. Megérintettem a zsebében lévő zöld kártyát.

- Csak néhány kulcs. - mutatta fel a karikára fűzött külön féle formájú kulcsokat a lila tincsű.

- Én egy kártyát találtam.

- Én is, lehet, hogy szükségünk lesz valamelyikre az ajtó kinyitására. – állt fel Oven.

A szőke leguggolt hozzám, szóra nyitotta a száját, de nem szólt semmit se csak merengett.

- Amúgy meg...- nézett rám- ki ez a csaj? Hol találkoztál vele?

-A neve Alyx és a plázában találkoztam vele. Mindkettőnk a földön harcolt a csoszogókkal mikor segített nekünk. Josh akkor vágta meg a karját, de én... -ráztam enyhén a fejemet miközben visszagondoltam rá. - Én nem tudtam, hogy mi történt és a lány után futottam. – néztem magam elé felidézve a történteket.

- Ez nem a te hibád. - nézett rám.

Legbelül én is tudtam, hogy ez kicsit sem az én hibám, de akkor is zavart.

- Szerinted jól van Josh?- megláttam a hírtelen aggodalmat az arcán- Mármint elégé sápadt és Oven szerint mély a seb, ezért nem kéne mozgatni a karját. – indultunk az ajtó felé.

- Josh jól van. – mosolygott- De tudom, hogy fizikailag nincs talpon és most még rosszabbul néz ki, ha lejutunk, akkor nem fog tudni segíteni ezért fedeznem kell.

- Szerinted mi lesz lent?

- Semmi jó. Nem igazán akarok el válni a csapattól a horror filmekben mindig azok halnak meg, először akik beparáznak és elmenekülnek.

Inkább nevettem a gúnyos válaszom helyett, de nem bírtam ki. - Akkor tartsd nyitva a szemedet.

- Már nincsenek olyan sokan. – nézte az utakat Josh.

- Veletek mindig ez van? Csak úgy hátra hagyjátok egymást?- morgott az orra alatt Jeremy - Én tuti nem hagynálak hátra Lol. - lépett el egy hullától kacsintva.

- Még sohasem hagytuk egymást hátra. – méregettem bosszúsan.

Nem voltunk még egyszeresem ilyen sokan. A, B és C csapat? Mindig is Ovennel, Scottal és Joshal volt közös portyázásom. Talán a baj ott kezdődőt, hogy nem ismertük egymás mértékeit. Mark önfejűen viselkedett.

- Rendben, gyertek ide. Semmiféle képen nem használhatjuk a gépfegyvereinket. A késekkel fogunk harcolni. A fülesünk működik, de csak akkor vállunk el egymástól, ha engedélyt adok rá. Nem fésüljük át az egész épületet csak az a fontos, hogy lejussunk a kijárathoz biztonságba. Nem tudjuk, hogy hányan vannak lent ezért szorosan fogunk haladni. Lola fülese elromlott hall minket, de a benne lévő mikrofon valószínűleg elromlott. Ha még is külön válnánk Josh Scottal lesz ezért cserélnetek kell fülest.

Kivettem a fülesemet és cseréltem Joshal. Nem kérdeztem meg, hogy biztos e, benne mert tudtam, hogy igaza van.

Az agyam Josh sebén pörgött. Mi lesz, ha tovább fog vérezni?

- Ez egy vasajtó, ha egyik kártya se jó, akkor...- kezdett bele Scott miközben próbálgattam a kártyákat.

- Kinyílt! – mondtam.