8.fejezet
Lassan tíz óra, de még Jeremy sehol. Ami nem is aggasztott. Ma tizenegykor ki kell, hogy menjünk. Jeremy új ezért ő még egyelőre nem jöhet velünk és még nem is bizonyosodtunk meg a harci képességeiről.
A lányok mindig a déli részen járkálnak, így sokszor összeakad a tekintetem azzal, akit néznek. Nem értem ezeket az idiótákat. Egyedül csak én vállaltam, hogy kimegyek. A többi lány vagy azt mondja, hogy "Én lány vagyok", de mivel senki sem lehet, tétlen ezért ők besegítenek a kertészkedésbe vagy a főzésbe. Nem valami jó egyedül lenni egy fiú társaságban, de ők a barátaim és már hozzá szoktam, hogy nincs itt egyetlen egy normális lány se. Csak én, de még engem se mondanak normálisnak, azért mert közöttük vagyok.
Hangos vinnyogást hallok a távolból. A lány kör az, már indultam őket elhallgattatni mikor megláttam, hogy mért nyávognak.
Jeremyn csak egy melegítő nadrág volt kezében egy fekete ruhaanyag.
- Hé! Ez nem strand!- kiabálta Scott.
- Friss hús!- közölte Sharon a többi lánnyal. Dühösen ránéztem a libákra.
- Vegyél már fel valamit!- mondtam
- Egész este nem tudtam aludni Lol!- Oven póker arccal nézte a balkezest.
- Lemaradtál az edzésről és még van pofád így megjelenni?- kérdezte Oven
- Jól van, Jól van!- felvette a fekete atlétát. A lányok elhalhattak és panaszkodni kezdek.
- Nektek mi is a nevetek?- fordult Scotthoz és Joshhoz. Bemutatkoztak neki és kezet ráztak. A talajon éreztem a hátam mögötti közeledő lépteket.
- Oven, Adam meg kért, hogy gyere be hozzánk!- mondta kifulladva egy fiú. Már többször is találkoztam vele, de soha se tudtam megjegyezni a nevét. Nagyon sovány és magas, átlagos külső barna haj barna szem.
- Lola nem mennél helyettem? Mert valamit el kell intéznem!- nézet félelmetesen a balkezesre.
- Oké! Nem sokára jövök, de ne hagyatok itt- mondtam mindenkinek.
- Jobb is, hogy elmész, mert Oven biztos meg fogja leckéztetni Jeremyt. - mosolygott a szőke hajú. Erre csak egy nem érdekel" arcot vágtam.
A fiú szorosan mellettem sétált. Nagyon zavaró, de nem akarom megbántani azzal, hogy meg kérjem, hogy menjen egy kicsit távolabb.
Mindenki csinálta a dolgát.
- Szia, Lola!- intett egy másik fiú a távolból. Fogalmam sincs ki ő. Nem tudom megjegyezni az arcokat. Odaintettem neki, egy kis molyt is erőltetem magamra, hogy ne tűnjek bunkónak, erre a haverja oldalba lökte a vérvörös fiút. Mint ha jelzet volna neki, hogy, "Jól csináltad,,
- Mikor mentek?
- Tízkor- mondtam, mint egy robot.
- Király! Adammel egész éjjel ezen dolgoztunk,biztos tetszeni fog!- bólogatott a fiú. Beléptem az ajtón. Mindenhol kütyük és szerszámok, székeken és az asztalokon papírok. A fal fehér.
- Lola! Ülj le!- oda húzott egy széket, amiről gyorsan lekapta a papírokat Adam.
- Hol van Oven?
- Oven most nem tudott jönni, remélem velem is beéred- mosolyogtam rá. Kicsit sem tetszett a hely minden annyira szétszór és rendezetlen, zsúfolt.
Az asztalról levettem egy távcsőhöz hasonló tárgyat és kritikusan nézegettem.
- Ahhoz ne nyúlj, lehet, hogy halálos, ha bekapcsolod. – vette ki a kezemből az ifjú Adam.
ESTÁS LEYENDO
Végállomás: Az új világ
AcciónMeghalni sokkal könnyebb és természetesebb, mint életben maradni.., de a túlélésnek ára van. A harcban nincsenek győztesek, csak túlélők vannak. A benned dúló harcot ki fogja túlélni? Egy harcban meg kell ismerned az ellenfeledet ahhoz, hogy te nyer...
