Végállomás: Az új világ

Fogócska

2.fejezet

Kora reggel már a csapattal a tízedik kört futottuk megállás nélkül. Mivel már vagy harminc perce csak futunk ezért lassítottam a tempóval a térdemre támaszkodva lihegtem. Oven rám szólt kissé magasabb hangnemmel.
- Zárkózz fel!- nagyokat pislogtam! Attól még, hogy ma ő tartja az "edzést" nem kéne ilyen hangnembe beszélnie. Magas és izmos, vállai szélesek, ívelt szemöldöke alatt fekete szemei.
Nem törötten vele, egy helyben futott előttem s a többiek már rég lehagytak minket. Még Scott is! Zihálva vettem a levegőt.
- Nem jöhetsz velünk többé ki, ha ilyen gyenge vagy!- erre felkaptam a fejemet.
- Gyenge?- töröltem meg a homlokomat a kézfejemmel. Én csak megálltam pihe...- félbeszakított.
- Mikor a zombik üldöznek akkor is majd meg állsz pihenni?- csúfolódott.
- Te is tudod jól, hogy nem!- Kiegyenesedve rá néztem- össze akadt a tekintetünk
Farkasszemezésben mindig is jó voltam! A szemei átlagosak voltak, de még is új! A pupillái nem is látszottak. Fekete szemeiben el lehetett veszni. Jobban megnéztem a szemét, észrevettem, hogy már nem is fut egy helybe, de akkor egy magas hang megszólalt.
- Oven! Hát itt vagy!
Beleremegtem a vinnyogásba.
- Én nyertem.- öntelt mosollyal rám nézett majd a hang irányába.
Basszus nem is vettem észre, hogy pislogtam.
A fejemet ugyan abba az irányba fordítottam, mint, Oven s megláttam a rémálmomat Sharon-t. A bázis játéka! Már mindenkivel együtt volt. Nem elég neki, hogy zombik mászkálnak kint, de ő még flörtölget! Habár meg is értem, hogy miért vannak oda érte, méz szőke haja a derekáig ér s barna szeme egyszerű, de még is szép, sőt még karcsú is. Ovenhez oda rohant és szorosan rá simult.
Legszívesebben a földig tiportam volna! Miatta vesztettem! Legalábbis ezzel etettem be magamat. Átölelte fekete szemű derekát majd elkezdte a mondanivalóját.
- Oven.. Annyira magányos vagyok! Nincs kedved...
- Nincs! És nem is lesz. Most épp meg kell edzenem ezt a kis madárkát. - Kibujt Sharon öleléséből majd mellém állt és a vállamra támaszkodott.
A lány égő arccal rám nézet. - Oh, ugyan már! Oven!
- Erre a madárkára rengeteg edzés rá fér és meg kell, hogy leckéztessem.

Már majdnem én is úgy reagáltam, mint Sharon. Az itteni lányok mind azt mondják, hogy Oven egy tízes skálán tíz felett van, és mindig ki kezdenek vele, de Ovent ez kicsit se érdekli. Már hozzá is szokott minden nap legalább három lány vall neki szerelmet, ha nem is szerelmet, akkor csak flörtölnek vele.
Oven rám nézett majd a hárpiára. Észrevette, hogy Sharont a puszta kezemmel meg tudnám ölni mivel miatta vesztettem a farkasszemezésben.
- Igazán jó beszélgetés volt, de sajna nekünk most menünk kell!- mondta Oven miközben váltamnál fogva elhúzott Sharon elől.
Oven néhány szót váltott Scottal majd a gyakorló csapattal tovább futottak.

Út közben nehezen megszólaltam.
- Ekkora idiótát!- morogtam.
A fekete szemű csak előre nézett.

Négy perc után a benti kiképző teremben voltunk. Mivel kint jó az idő senki se volt itt csak mi. A nagy kék ütött- kopott, koszos matrac az életemet jelentette. Oven akár egy rúgással is egy év komát okozna nekem. De sohasem ütött meg úgy, hogy valami bajom lett volna.
- Rendben. Ma én döntöm el, hogy mivel gyakoroljunk-, Hm ..mintha eddig én döntöttem volna el, hogy mit is tegyünk. A szekrényt kinyitotta, amiben a harci kelékek voltak.
- Na, mit szólsz a...- nézegette a szekrényben lévő dolgokat-...puszta kézhez? Igen az tökéletes lesz!- Válaszolt helyettem miközben én a falat kezdem el cinikusan nézegetni. Rá férne már egy festés. Sohasem szerettem a fehér színt főleg azért is, mert ez kicsit sem volt fehér. Barna foltok vagy fekete kosz csíkok díszelegtek rajta. Az egyik fal oldalán még zsírkrétával rajzolt virág is volt. Habár az nem is zavart. Inkább mosolyt csal az arcomra, ahogy elképzelem, hogy egy gyerek bejött ide és összefirkálta a falat.
Észrevettem, hogy Oven bezárta a szekrényt és felém fordult.
Felvettük a legfőbb pozíciót.
Az öklömet az arcomhoz emeltem, terpeszbe helyezkedtem és figyeltem Oven kezét. Majd egy erős rúgást vettem észre a bokáimon és máris a földre kerültem.
- Ne csak a kezemet nézd! Állj, fel- utasított.
Biztosan egy oldalrúgást csinált.
Újra felvettem ugyan azt a poszt.
- Nem értem mi értelme van, ennek hisz a zombikkal nem fogok leállni, verekedni!
- Lehet, hogy nem zombikkal fogsz verekedni!
Nem zombik ellen? De mindig nálam vannak a késeim.. Hisz...Ekkor eszembe jutott a koncentráció, de, hiába mert megint a földön feküdtem. Elterelte a figyelmemet. Ugyan ezt eljátszotta velem kétszer egymás után. Most viszont a fenekemre érkeztem, de a negyedik és az ötödik körben kivédtem az ütéseit és azok a körök sokáig tartottak.
- Ez szörnyű! Rendben akkor inkább íjazunk, az jobban megy!

- Ha betalálok a tízesbe- hunyorítottam jobb szememmel-, azaz a sárgába jössz nekem eggyel!- mondtam miközben céloztam.
- Na és ha én nyerek? Én mit kapok?- mosolyogva nézte az íjamat miközben felnevetett.
- Bármit!- vágtam rá- Egyszerre oké?
-1...2...3
Elengedtem az ideget. Oven céltábláját néztem, teli találat! A tízesbe van! Gyorsan az én céltáblámra tekintettem. A pirosba van ?!
- Ezt nem hiszem el!- ordibáltam
- Rosszul tartottad a könyöködet.
- Rendben! Ki vele mit akarsz?
A szívem kihagyott egy dobbanást a fejemben több mint százezer kép játszódott le!
- Semmit.
- Mi van?
- Majd, ha eljön az ideje.
- Tessék? Miket dumálsz? –kivette az íjat a kezemből majd visszatette a helyére óvatosan az övével együtt. - Most mennem kell a csapathoz, de holnap kilenckor itt találkozunk! Sokat kell még fejlődnöd!- kiment az ajtón.

Mára ennyi volt? Elkerültem a déli részt és inkább a gyerekekhez vettem az irányt az üvegház környékén találtam meg őket.
Meg se szólaltam már észre is vettek.
Minden egyik gyerek mosolyogva ordibálta, hogy játsszak velük természetesen nem tiltakoztam.
Fogócskáztunk, majd mindenki elkezdett rohangálni össze vissza. Imádtam velük játszani. Mikor velük vagyok olyan, mint, ha minden a régi lenne. Egy kislány felém szaladt nyújtott kézzel, simán elfuthattam volna, de inkább hagytam, hogy megfogjon. Szó szerit kitört a pánik mindenki rám nézett.
- Jobb, ha menekültök!- a helyzetet kiélveztem és drámásan felraktam a kezem, mint egy szörnyeteg és feléjük mentem. Mindenkiből kitört a nevetés.
Rohanni kezdtem egy fiú után. Nem állt szándékomba egyhamar megfogni valakit. Lassabban futni kezdtem nyújtottam a kezemet, de gyors volt, így egy másik gyerekhez futottam ugyan ezt megcsináltam három kis törpével majd végül megfogtam egy barna hajú kislányt. Öröm volt látni, hogy boldogak és én is felszabadultam. Kemény egy órát játszottunk majd mindenki lefeküdt a fűre. Egy fiúcska az égre mutatott.
- Nézzétek az egy sárkány!- felkaptuk a fejünket és az égre néztünk.
A felhő formája tényleg egy sárkányt ábrázolt.
Követtem a példáját, és én is kerestem egy felhőt. Lefeküdtem a fűre.
- Az egy ló!- majd csak azt vettem észre, hogy mindenki az eget nézi és közlik a formákat. Azon mindenki nevettem mikor egy kislány azt mondta az egyik felhőre, hogy "Az ott egy felhő!", de ő is csak viccelődött.

Mindenki mondott négy felhőformát ezzel is eltelt néhány idő.

- Hmm,- gondolkoztam. - Az ott egy..- valami elállta a Napsugarait. - felnéztem miközben összehúztam a szemöldökömet. A hajából tudtam, hogy Scott az. Feltámaszkodtam és ránéztem.
- Beszélhetnénk négy szem közt?- kérdezte. Bólintottam miközben a gyerekek szomorúan néztek minket. - Majd máskor játszunk. - borzoltam össze a mellettem ülő kisfiú vörös haját. Scottal letértünk az útra.

- Holnap kiküldenek két csoportot.
- Mi is köztük vagyok?
- Igen, de mivel te vagy az egyetlen egy lány így képtelen vagy az ötödik tag lenni. - remek nem oszthatok ki parancsot! Még a négyes ember is beleszólhatott a parancsba, de az ötös nem!
- Rendben ezzel nincs probléma,- hazudtam-, de ki lesz a vezető?
- nálunk Oven mint mindig- jelentette ki Scott unalmasan, a másik csapatban pedig Zack!
- Mikor megyünk?
- Mi már csak hatkor tudunk. Mivel a másik csapat négykor megy! Azért, hogy mindenkinek visszaérjen és így el tudják rendezni az élelmet, meg amit összegyűjtöttek. Azt hiszem valami ilyesmit mondott Josh.

- Hatkor? Az eléggé késő van a portyázáshoz.

- Tudjuk, de muszáj! Élelemre van szűkségünk hisz egyre többen vagyunk. Lefogadom, hogy holnap a másik csapat össze fog futni igazi élőkkel.

- Talán még mi is. –Scott biccentett. - Kik jönnek?
- Te, Oven , Josh, én és még valaki.
- Egyébként, hogy ment a „magánóra" Ovennel?
- Ömh.. Hát – néztem le a cipőmet bámulva - Szokásosan, tudod. - bólintott egy széles mosollyal.

- Kikaptál, igaz?

- Igen- sóhajtottam majd felnéztem. - Nem könnyű vele.

- Ezt, hogy érted?- nézett rám.

- Erős és- kerestem a megfelelő szavakat. – összeszedett! Mintha tudná minden egyes lépésemet. Olyan.. Mint ha...- törhetetlen lenne - gondoltam magamba, de tudtam, hogy mélyen még is az. Legalábbis azt hiszem. – Olyan mintha legyőzhetetlen lenne.

Scott olyan hangosan nevetett, hogy felugrottam.

- Megyek az őrséghez! Most rajtam van a sor- nevetett.

- Hé!-most mért nevetsz ki?- ordibáltam utána.