Végállomás: Az új világ

Külön út

13.fejezet

Át ugrottam a bejáratnál lévő keretet majd kikerültem egy halottat. Egyre jobban gyorsítottam a tempómon. A talpam alatt nem éreztem a födet olyan gyorsan futottam.

- Még mindig a nyomunkba vannak!- töltötte be a fegyverét a szőke.

- Ne foglalkozz vele!- utasította Oven.

Bekanyarodás közben megpillantottam egy élettelent, aki egy halott nőt tépett szét, néhány harapás után felállt és ő is a nyomunkba eredt. Annyira kétségbe esetten futottam, hogy nem is hallottam a hörgéseket. A vállamat egy vonalba helyeztem a csípőmmel, egyenletesen mozgattam a karomat. Nincsenek olyan sokan, de gyorsak, ami meglepő. Az állkapcsomba erős gyors fájdalom nyílalt végig. Hátra néztem: A húsevők csoszogva követtek minket egyre többen. A nyílt utcán legtöbbet megakadályozta a követésünk hála a kocsiknak vagy a vérben úszó halottaknak. Megfájdult a szívem.

„- Ha megtalálod, a zsákmányt nem engeded el."- emlékeztem Oven szavaira, amikor elsőnek tanított vadászni. Ki kerültem egy járgányt. Körül néztem, hogy ellenőrizzem a csapat társaim épségét. Scott és Josh lemaradtak. Túlságosan is. A pulzusom az egekig szökött.

- Scott, Josh!- ordibáltam teljes erőmből. Nem tudok segíteni, ami miatt tehetetlennek érzem magam és ez feldühít. Lelassult minden: Jeremy hátra fordult megállt s fedezte a srácokat majd a háta mögött megjelent egy csoszogó. Kikerekedett szemmel megálltam. Mielőtt megszólaltam volna össze esett a zombi. Levegőt vettem. Oven hevesen újra töltötte a fegyverét, megfeszültek az izmai. Célba vette a „halott" kővetőket majd meghúzta a ravaszt. A többiek így utolértek minket. Nem szabad lemaradnom. Követtem őket. Valami nem hagyott nyugodni, talán a mellkasomra nehezedő súly vagy az, hogy még többen lettek. A sorozat lövések bántották a fülemet emiatt összegörnyedtem néhány pillanatra. Nem szabad lemaradnom! Nincs nálam gépfegyver csak kés. Egyre többen vannak.

Tudtam.

Veszélyben vagyunk.

Újra körbe néztem, de ekkor valami a jobb oldalamról meg mozdult. Egy húsevő. Arrébb mozdultam a felső testemmel, a karomat magam elé emeltem, hogy le tudjam majd fogni, de mielőtt rám esett volna a fejéből vér fröccsent ki, azután a földre érkezett. Nagyot nyeltem, lassan ráztam a fejemet kinyitott szájjal.

- Menj!- kiabálta a fekete szemű.

A szememmel Alyxet kerestem, amikor megéreztem a hátamon egy lökést.

- Gyere!- húzott magával a lány, míg én ki vettem a késemet ugyanis elénk került még egy. A felénk közeledő csoszogóba bele vágtam majd arrébb löktem egy nagy lendülettel. Minden irányból jönnek. - Hol parkoltatok le? – nézett el egy másik irányba, hogy figyelje az eseményeket.

Nem megoldás a kocsihoz menni mivel a nyomunkba vannak ezért képtelenek vagyunk egy másik úton menni. Talán közel járunk a kocsikhoz, de veszélyben vagyunk.

- Erre!- ordibálta Mark a kocsik felé futva. Ahol már Markék tartottak újabb halottak léptek elő. Haragosan körbe néztem hátha van egy másik út. A kocsinál őrködök le lőtték az autóhoz közeledő férgeket. Megpillantottam egy mellékutcát. A hátam mögött hallatszott egy távoli sikítást. Az A csapatból feküdve kalimpált a földön rajta két csoszogóval. Leharapta az arcát az egyik féreg s azt követően többen is ráugrottak. Oven odafordult a mellékutcához.

– Gyerünk!- mutatott a fejével befelé.

Alyx a hátitáskájára kötötte az ütőjét. Külön váltunk az A és B csapattól.