Végállomás: Az új világ

Könnyek

5. fejezet

Scottnak igaza volt. Ott álltak a megbeszélt helyen, Josh és a fekete szemű a motort babrálta Wendell meg őket nézte.

- Hiányoztunk?- kérdezte Scott. Mind a hárman felnéztek és tátott szájjal köszöntött Josh és Wendell.

- Mi történt?- oda sietett hozzám Wendell

- Csak találkoztunk néhány élő halottal. - világosítottam fel mindenkit. Miután Oven alaposan szemügyre vett a tekintete megállt Scotton.

- Haver! Ez a csaj nagyon keményen harcol!- mutatott rám

- Josh el tudunk indulni?- kérdezte a fekete szemű nem törődve azzal, amit neki mondtak

- Nem hinném! Nem tudom, hogy mi okozta a motor leállását lehet elektronos meghibásodás vagy az akkumulátor lemerült..

- Semmi értelme nem lenne megjavítani és ezzel pazarolni az időnket, a bázison felesleges egy olyan kocsi, aminek még szélvédője sincs!- tudakolta Oven

- Ha keresünk egy megfelelő kocsit.. Talán a zárrész szétszerelném, és a kábeleket összekötném, akkor elindulhatna!- gondolkozott s közben az állát fogta

- Nem is tudtam, hogy ennyire értesz a kocsikhoz Josh!- lepődött meg Wendell- az említett személy csak enyhén mosolygott. Alaposan megnézték a kocsikat. Néhány perccel Oven kinyitotta a kiszemelt kocsit majd Josh a kábeleket kezdte el összekötni, ahogy mondta. Vártuk ez az egyetlen egy megoldás, hogy "haza" jussunk.

- Rengeteg filmben láttam ilyent, és azok mind meg voltak rendezve kizárt, hogy sikerül!- erre a szóra a motor hangosan megszólalt. Scott meglepődött

- Hát most sikerült!- kuncogtam.

Mint ha ébresztő lett volna! A zombik elő bukkantak. Wendellhez ment az egyik, segíteni akartam, de a hátam mögött valami szuszogott. Kettő zombi! Kigondolta volna, rúgtam és szúrtam majd a földön végeztek.

- Beszállás Lola!- a kocsihoz fordultam, már mindenki bent volt ekkor ismét elém vetődött egy szörnyeteg. Bosszúból kivájtam a szemét ugyan úgy reagált, mint bármelyik vagy bárki. Felordibált, ezzel még nagyobb felhajtást csináltam. Előbb kellet volna gondolkoznom! Hagytam, had kínlódjon. Kikerültem egy másik élőhalottat. Egy szembe jött velem elvágtam a nyakát. Majd még kettő egyszerre! Nekik rohantam. Már nyújtottam a kezemet, mikor valami megfogta a csuklómat. Hátracsavartam a kezét s közben átszúrtam a koponyáját. A máik kettőhöz vettem az irányt. Oven kiszállt segíteni.

- Lola!- ordibált Oven. Oldalt észrevettem a közeledő zombit elkapta a vállamat a hátam neki csapódott a betonnak, a fejem koppant, az egész testem át rezzent. Mielőtt még bármit is csinált volna a zombi feje szétloccsant előttem. Már elégé véres voltam, de most majdnem úgy néztem ki, mint egy élőhalott. Valaki olyan erősen felhúzott, hogy megfájdult a felső végtagom. Oven szó szerint behajított a kocsiba és rám vágta az ajtót. Szédültem. Előttem a kép összemosódót és hirtelen ugyan úgy láttam. Olyan gyorsan elindultunk, hogy azt hittem képzelődök.

- Le tudtam volna győzni!- motyogtam idegesen, de még jobban megszédültem.

- Egy szót se!- az egész kocsi az ordibálásától remegett. Meg értetted?!- nem hangzott kérdésnek. Bizakodtam abban, hogy mindannyian épségben "haza" jutunk.

Azt hittem sohasem érünk vissza. Szédültem az egész világ forgott velem nem bírtam megtartani magamat ezért az ablaknak dőltem. Kinéztem s megláttam egy lányt körülötte zombikkal.