Végállomás: Az új világ

Újra ott

10.fejezet

Ovennel első nap megúsztuk a kertészkedést és a hasonló tevékenységeket. Viszont a második nap nem kíméltek minket. Többszöris mondták, hogy húzzak kesztyűt, de mivel én Lola vagyok, úgy gondoltam nekem nem kell. Természetesen egyből elvágtam a kezemet és némi karcolást is szereztem amiért Oven nagyon szép szavakat használt, de én nem hagytam annyiba ezért elkezdtem dobálni a termőfölddel majd a végén mindketten nyakig földesek lettünk és egyikünk se bírta röhögés nélkül.

- Óvatosan, Lola még a végén te kapod a legpocsékabb dobó díjat. –söpörte le magát.

- Ugyan már! De te se tudsz ám célozni- szórtam ki a hajamból a maradékot.

Felnevetett. –De hát én kiváló célzó vagyok!- kacsintott.

- Szóval direkt a hajamba dobtad?- háborodtam fel túlságosan.

Hirtelen már csak azt vetem észre, hogy lebombáztuk egymást, és mintha nem is sepertük volna le magunkról a termőföldet.

Egy virágágyast kellet csinálnunk, de rajtunk több volt a föld, mint az ágyasba.

- Micsoda pazarlás.- nézett körbe a fekete szemű.

Az ajkamba haraptam.

- Ennek semmi értelme se volt. - jegyeztem meg szégyenkezve.

- Hát mivel nem lett győztes. - emelte fel a hangját- Mondhatni tényleg az volt.

- Ezt most vegyem egy párbajnak?- kérdeztem.

Kacagni kezdünk. Néhány óra múlva rendesen dolgoztunk. Olyan békés Ovent így látni. Nem telt el úgy nap, hogy Oven valakivel ne ordibált a gyakorlat elrontása miatt kivéve a mai napot. Arról már ne is beszéljünk, hogy én mindenki lába alatt szoktam lenni. Persze szerintem nem. Gondolom, mindenkinek hiányzunk! Részben sajnáltam is érte, mert hatalmas felelősség van rajta. Vezető. Én erről még álmodni se merek, sőt nem is szeretnék. Vajon, mi módon érte el, hogy ilyen magabiztos, erős és céltudatos legyen. Én most Ovenről beszélek? Sok mindent köszönhetek neki, de inkább nem istenítem. Úgy még nagyobb lenne az egója.

- Elkalandoztál csicsergő?- kérdezte kissé mosolyogva.

Észre se vettem, hogy bámulom. - Dehogy!- vágtam rá.

********

Három nap telt el. Csak egy napot dolgoztunk, de még azt is, hogy. Még alig jöttünk vissza már is őr-járóznom kellet. Találkoztam Scottal aki élménybeszámolót tartott, amit elmulasztottunk a pár napban, és ha nem szóltam volna neki talán újra az egész életét elmesélte volna. Nem nyafogok élveztem azt a napot, de nem annyira, mint a másnapot. 

Reggel, mint mindig időben keltem ahhoz, hogy átforduljak az A pontból B pontra. Forgolódtam néhányat majd felkeltem. Elkészülődés után magamra kötöttem a szíjaimat majd bele helyeztem a késeket. Eskü még Lara Croftnál is jobb vagyok. Leviharoztam a lépcsőn a kezemben lévő táskát gyorsan magamra dobtam. Kifelé menet majdnem nekimentem egy lánynak, de hála a gyorsaságomnak szerintem észre se vett. 

Ott álltak már a kocsinál. Megpróbáltam nem izgatottnak látszódni és olyan arcot vágtam mintha én ízig vérig profi lennék. Aha, szerintem ment is! Én kis naiv. 

Mivel egy plazába megyünk jó, hogy izgatott vagyok. Nem azért voltam izgatott, mert szeretnék vásárolni! Azért mert a plazákat mindig kerüljük. Rossz bele gondolni, hogy mennyi zombi lehet ott. Három csoport lesz. Felvettem a póker arcomat, mert megláttam Jerremyt. Azóta nem is láttam amióta... igen. Még teljesen új és ez az első kimenése. Három csoport megy ki. Mi vagyunk a C csoport. A mi vezetőnk, ha lehet így mondani oda adta a Adamék által készített fülhallgató micsodát. Belehelyeztem a fülembe- szokatlan, de kényelmes.