Szeretlek, Apa! ✓

/|\ 7. fejezet /|\

Perselus elhopponált Harryvel az Abszol útra. Vigyázott a kisfiúra, nehogy elszakadjanak közben egymástól. A gyermeket kicsit megviselte az utazás, hiszen most élt át ilyet először, de aránylag jól volt.

- Minden rendben? - kérdezte Perselus. A hangja kedvesnek hatott, bár ezt Harry nem vette észre.

- Persze. Csak kicsit szédülök - felelte halkan. Perselus bólintott, majd óvatosan megfogta Harry kezét, hogy ne sodorja magával a tömeg. Csendesen sétáltak az üzletek előtt. Harry mindent megcsodált. A varázsvilág újdonságai elképzelhetetlennek tűntek számára.

Itt egy seprű, ott egy bagoly, amott bájitalok, tankönyvek, de megint másfele mindenféle csínytevésre alkalmas eszközök repkedtek, díszelegtek a kirakatban. Nehéz volt felfogni ezt a sok mindent egyszerre. Harry csak ámult a megannyi csodán. El sem hitte, hogy ezek tényleg valóságosak.

Perselus elsőnek az Uklopsz Bagolyszalonba vezette Harryt. Ugyan, a nevéből kiindulva azt gondolnák, hogy itt csak a bagoly fajták svédasztalos kínálatából választhatnánk, de nem így van. Más olyan állatkák is vannak itt, amiket otthon nyüzgerélhet a gyerek.

Harry ámuldozva figyelte a megannyi élőlényt. Volt ott macska, bagoly, patkány, béka, s még ezernyi más állatka. Nem nagyon értette, hogy Perselus miért hozta el ide, hiszen egy házikedvenc nyílván nem kevés pénzért lehet csak a tied, ráadásul neki kongott az ürességtől a nem létező erszénye, de nem mert rákérdezni, így csak figyelte az állatokat.

- Válassz valamit - szólalt meg Perselus váratlanul.

- Mármint... Én? - kérdezett vissza Harry, nem kicsit megdöbbenve. Soha nem volt még házikedvence, azt sem tudta igazán, hogy milyen érzés az, ha valaki kap valamit.

- Persze. Akármit választhatsz - biccentett Perselus, s gyengéden meglökte a kisfiú vállát, hogy lépjen már előrébb.

Harry egy álomban érezte magát, de nem tétovázott tovább. Elindult, hogy megnézze a kínálatot. Tekintve, hogy soha nem volt még kisállata, az összes élőlény azonnal megtetszett neki, de gyanította, hogy Perselus nem lett volna boldog, ha a kúriából állatkertet csinál.

Legjobban a baglyok, a cicák és a kígyók tetszettek neki, de nem tudta, hogy melyiket válassza. Végül egy fekete, világoszöld szemű kismacska mellett döntött. Az állat végig Harry közelében volt, folyton a kisfiú kezéhez bújt, szóval a végén már egyértelmű volt, hogy Harry őt fogja választani.

- Őt szeretnéd? - állt mellé Perselus. Harry kicsit összerezzent, mert nem is hallotta, hogy a férfi odasétált.

- Igen, ha szabad - felelte halkan Harry, s közben végig a cicát figyelte. Az állat ott produkálta magát az asztalon, pedig tudhatta volna, hogy úgy is elviszik.

Perselus bólintott, majd elintézte a piszkos anyagiakat az eladóval. Pár perccel később Harry már egy kiscica boldog tulajdonosa volt. El sem hitte, hogy ez vele tényleg megtörténik. Hogy van még jó a világban.

Vettek még Harrynek pár ruhát, persze azt már nem az Abszol úton, hanem elmentek egy mugli boltba, de aztán már indultak is haza. Harry olyan boldog volt, mint még soha. Ez már tényleg felért egy csodával.

Mikor hazaértek, Harry azonnal felment a szobájába, hogy játszon kicsit a cicával. Meg persze, hogy kitaláljon neki valami nevet. Közben is kiderült a nyávogó szőrcsomóról, hogy lány cica.

Később, már igencsak este felé, Perselus felment Harryhez.

- Na, kitaláltad, hogy mi legyen a neve? - kérdezte, s közben leült a földre. Jól is tette.

- Hát persze. Lilynek neveztem el - felelte a kisfiú, s szélesen mosolygott. Perselus először teljesen lefagyott, aztán elszomorodott, de végül egy halvány mosolyt ő is megeresztett.

- Szép név. Lily... Illik rá - simogatta meg a cicát, mire az állat dorombolva a férfi kezéhez bújt.

/|\••/|\