Szeretlek, Apa! ✓

/|\ 28. fejezet /|\

Harry nem tudta, hogy hol van. Csak egy puha ágyat érzett, meleg takaróval. Valakik folyton beszélgettek körülötte, de a hangjukat nem tudta beazonosítani. Olyan volt, mintha egy nagyon távoli helyről szóltak volna hozzá. Néha nem látott mást, csak a végtelen sötétséget, egy kis hideggel vegyítve. Megint máskor pedig furcsa helyeken találta magát, ahol olyan embereket látott, akik már nem éltek. Harry a szüleivel álmodott.

Egy hatalmas kastély egyik helyiségében ült a földön. A mögötte lévő kandallóban vidáman lobogtak a lángok, előtte pedig egy vörös és egy inkább szürkés hajú lány beszélgetett, néha el is nevették magukat. Mindketten ismerősek voltak számára, de először nem tudta, hogy honnan. Aztán hirtelen az egyik lépcsőn – ami a szobába vezetett fentről – egy fekete hajú, szemüveges fiú szaladt le, s egyenesen a vörös hajú mellé vetette le magát.

– Ments meg, Lily! – kiáltotta a fiú, s úgy tett, mintha nagyon félne, pedig Harry tisztán látta, hogy a szeme mosolygott. Várjunk... Lily?

– Mit csináltál már megint? – nézett rá Lily. – Ha megint pontot veszítettél...

– Nem! – rázta meg a fejét gyorsan a szemüveges. – Sirius utál.

Sirius? Harry agyában egymást kergették a gondolatok, s egyiket sem merte elhinni. Tényleg igaz volna? Őket látja?

– Utál? – kérdezte másik lány, aki eddig csendben volt. – Miért tenné? Mit mondtál neki?

– Hogy szeretem a macskákat – felelte komolyan a fiú.

– Jobb, ha futsz, James – sóhajtott fel Lily.

James. James és Lily. Lily.

– Anya? – Harry szomorúan figyelte őket. Természetesen egyikük sem hallotta őt, de a gyermek más biztos volt benne, hogy a megérzései helyesek voltak. – Apa?

Hamarosan Sirius is megérkezett, mire az apja (de fura volt fiatalon látni) azonnal el is szaladt. Harry nem indult utánuk, inkább ugyanott maradt, ahol eddig. Félt, hogy ha csak megmozdul, minden szertefoszlik. Nem akarta elveszíteni a családját. Velük akart maradni. Csak velük. Örökre.

Harry!

Egy kedves hang szólt hozzá, amit a fiú nem ismert. Nem hasonlított az anyjáéra, de még Annis sem lehetett. Harry ugyanakkor meglepődve vette észre, hogy nem félt. Az idegen megnyugatta. Tudta, hogy nem fogja bántani. Hallotta a hangján.

Menj vissza, Harry! Mellettük kell most lenned!

– Ki vagy? – kérdezte félénken a kisfiú, de a hang nem felelt. Azt vette észre, hogy a szoba homályossá vált, s ő maga lassan kiszakadt a képből. De vajon álom volt? Vajon a hangot csak képzelte? Harry nem tudta, mindenesetre mikor újra kinyitotta a szemét, a kezdeti zavarban csak fekete hajat látott maga felett, meg valami rövid csillanást. Talán egy szemüveget?

– Apa? – Harry hangja gyenge, s nagyon halk volt, de felette álló így is meghallotta.

– Nem, Harry – felelte az idegen, kissé hezitálva. Harry látása lassan teljesen kitisztult, s rájött, hogy Sirius tartózkodott mellette. A remény gyorsan hervadt el a szívében.

– Sirius – javította ki magát Harry fáradtan. – Te is álom vagy?

– Nem – rázta meg a fejét a férfi kedvesen. – Ébren vagy, Harry.

A gyermek lassan körbenézett. Mellette ott volt még Remus is, de a sápadt barátja aludt, így Harry próbált csendesen mozogni, ugyanis nem akarta felébreszteni őt. De hiába, mivel annyira fájt mindene, s annyira fáradt volt, hogy a fejét sem tudta volna felemelni.

– Pihenj nyugodtan – mosolygott rá Sirius.

– Itt maradsz? – nézett fel rá Harry félénken.

– Hát persze – biccentett Sirius, mire a fiú megnyugodva csukta be újra a szemét. Sirius már nem aggódott. Tudta, hogy Harry újra fel fog ébredni.

– Sirius?

– Igen?

– Haragszol még apára, hogy szereti a macskákat?

Sirius zavartan nézett le a félig már alvó gyermekre. Nem értette, hogy honnan jött a kérdés, hiszen ilyen dolgokat nem meséltek neki, s nem is emlékezhetett rá. Főleg azért, mert ez még bőven a Roxfortban történt.

– Nem – felelte végül Sirius. – Soha nem tudnék haragudni rá.

Harry lassan visszatért az álmok mezejére, de most nem olyan hosszú időre, mint legutóbb.

/|\••/|\

Heya!

Látjátok? Harry már felébredt! Kedves vagyok, ugye? 0.0 De vajon ki az ismeretlen leányzó? :3

Én tudom! ^-^