Full moon {NCT} {The Diary 2.}

2.

Egy ajtó csapódás.

Egy hangos ajtó csapódásra keltem fel, ami lentről jött. Lassan feltápászkodtam, majd álmosan megdörzsöltem a szememet. Az ablak felé néztem, ahonnan éles fény szűrődött be a szobába. Fogalmam se volt arról, hogy hány óra van.

Kiballagtam az ágyamból, majd magamra kaptam valami rendes ruhát, és kimentem megnézni mi történik. Nem lehetett felhallani semmit a folyosóra, így úgy gondoltam, hogy biztos elmentek kajáért a kórházba. Ám mégis leellenőriztem.

- Heló? - kiáltottam - Van itthon valaki?

Egy ideig csönd volt, majd egyszercsak ajtó nyikorgást hallottam meg mögülem. Az ajtó kinyit, és egy mosolygó Yuta dugta ki rajta a fejét.

- Szia! - mentem hozzá közelebb.

- Jó reggelt! - ölelt meg, majd kézmozdulatokkal jelezte, hogy menjek be a szobájába.

- Hát a többiek hol vannak? - kérdeztem, ahogy beléptem a szobájába, és a szokásos, tanuló asztalunk felé vettem az utat.

- A kórházban vannak - felelte.

- Aha - bólogattam - Szóval mind leléptek.

- Igen, de eredetileg Ten maradt volna itt. Csakhogy valamihez nagyon kellett a többieknek. Így kénytelen vagy beérni velem - fonta össze maga előtt a karjait.

- Kénytelen? - sétáltam a könyvespolcaihoz - Dehát én szeretek időt tölteni veled. Van kedved átnézni velem a tegnapi leckét?

- Rendben. Mondd, ide tudnád adni a nagy szótárat? Ott van a tőled jobbra lévő polcon. Én addig hozom a szemüvegem - sétált az íróasztalához, majd elkezdett kotorászni benne.

Mindig is csodáltam Yuta szobáját. Az egész olyan volt, mint egy könyvtár. Szerettem csak úgy átjárni hozzá, főleg latint tanulni.

Elkezdtem végigfutni a jobb oldalamon lévő könyvespolc könyveit, majd egy pár perc múlva sikeresen meg is találtam amit kerestem. Egy kissé nehéz volt a könyv, így véletlenül ki is ejtettem a kezemből. Gyorsan lehajoltam érte, ám mikor tekintetem az utolsó könyves sorra vándorolt, hirtelen megakadt a szemem egy vékonyka kis könyven.

Érte nyúltam, majd kiszedtem a helyéről, és felegyenesedtem. Egy napló volt. Az elején egy denevér, hátulján egy telihold volt, körülötte furcsa szimbólumokkal.

"- Mondd, ez a te naplód? "

"- Mi az a dobozka az ágyad alatt?"

- Mi a... - suttogtam magam elé meredve, majd lenéztem a kezemben lévő napóra.

Megráztam a fejem, majd megpróbáltam elfelejteni az előbbieket. Ledobtam a könyvet az asztalra, majd helyet foglaltam, és figyeltem, ahogy Yuta még mindig a szemüvege után kutat.

- Te Yuta - kezdtem, ahogy felnyitottam a naplót.

- Igen?

- Te naplót írsz? - kezdtem el lapozgatni.

- Nem - felelte - Ha mégis leírom az érzéseimet, akkor mindig egy lapra írom őket, majd azokat elégetem.

- Hát, akkor nem tudom, ki naplója ez, de tiszta üres - ráztam a fejemet, mire a motoszkálás abba maradt, és Yuta elkezdett felém sétálni.

- Hogy mondtad? - kérdezte, majd mikor mellém ért, kikapta a kezemből a könyvet, és tágra nyitott szemekkel meredt rám - Ne nézd!

- Hát mégiscsak a tiéd! - mosolyogtam - Aranyos, hogy ennyire megijedtél, de nyugalom, nem olvastam belőle semmit. Főleg azért, mert akárhogy is írtál bele, nem látszódik. Hogyhogy?