Full moon {NCT} {The Diary 2.}

10.

Két évvel később...

Egy napfényes reggel.

A szoba hatalmas üvegablakain csak úgy áradt a nap tűző melege.

Odalentről nevetés hallatszódott, a konyhából édes illatokat lehetett érezni. A ház tele volt élettel.

- Emma, meg tudnád kérlek nézni, hogy hogy állnak a muffinok? - kérdezte Bella.

- Rohanok! - feleltem.

- Diego merre jár? - lépett elő Kai a szobájukból, miközben az ingét gombolgatta.

- Johnnyval és Lucassal játszik kint - tűnt fel Taeil az előszobában.

- Hát persze, hogy Lucassal jól elvannak - léptem ki a konyhából - Lényegében Lucas is egy nagy gyerek.

- De pont ezért szeretjük őt - mutatott rám Taeil.

- Ott a pont - mutattam rá vissza.

- Majd én szólok nekik - kapott fel egy cipőt Kai - Nehogy még a végén jobban megszeresse őket, mint a saját apját.

Kai ezzel kisietett az udvarra, mi hárman pedig egyedül maradtunk a házban.

- Tudod, Bella, bejön Spanyolország - vettem le a kötényemet - Talán ideköltözünk egy nap Tennel.

- Ahhoz spanyolul is tudni kéne - piszkált Bella.

- Apropó nyelv, Diegot akkor spanyolra fogjátok tanítani nem? - szállt be a beszélgetésbe Taeil.

- Igen, úgy terveztük - mosolygott Bella - De nagyon szeretném ha a mi anyanyelvünkön is tudna.

- Sok szerencsét hozzá.

- Itt is vagyunk! - érkezett meg Kai, karjában Diegoval, mögötte pedig lelkesen jött Johny és Lucas.

- Végre - ölelgette meg Bella a kis csöppséget.

- Szia! - suttogta hirtelen a fülembe Ten, mire ijedtemben megugrottam.

- Jesszus! - szorítottam a szívemre a kezemet - A frászt hoztad rám!

- Tudom - mosolygott.

Az ebédhez készülődtünk, amihez Diego úgy döntött, csinál egy kis desszertet. Pontosabban, nézi, ahogy csinálunk desszertet. A fiúk többsége szétszóródott, és elkezdték csapatokban felfedezni a környéket. Köztünk volt Ten is, így úgy tűnik, visszatértek.

- Hát a többiek? - kérdeztem egy ölelés közepette.

- Mindjárt itt vannak - felelte - Én előrejöttem miattad.

Aranyosságán nem tudtam nem mosolyogni. Összekulcsolta az ujjainkat, majd lenézett a kezeinkre. Pontosabban, az enyémre.

- Nekem kéne jobban bámulni a gyűrűt - nevettem.

- Megjöttünk! - léptek be a fiúk az ajtón.

- Lehet, de nem tehetsz az ellen semmit, hogy ne akadjon meg a szemem rajta.

- Kai, rá tudnál kérlek nézni a muffinokra? - fordult Bella Kai felé.

- Még szép - rakta le Diegot a földre, majd megfogta a kezét - És viszem a kis segítőmet is.

A fiúk elkezdtek elhelyezkedni az asztalnál, így hát én is helyet foglaltam. Lassan a muffin is kész lett már, így a desszert a konyha pultra került.

- Imádom a kis srácot - célzott Johnny Diegora - Nagyon értelmes.

- Értelmes? - nézett rá felvont szemöldökkel Mark - Hisz még csak 2 éves. Inkább nyugodt.

- Igen, ahhoz képest elég nyugodt - nézett rá Bella.

- Diego, mondj valamit! - szólt hozzá reménykedve Yuta.

De Diego meg sem szólalt.

- Na, és mikor akartok örökbefogadni egy kutyát? - szedett még egy kis levest Haechan.

- Még nem tudjuk - vont vállat Bella - Az utóbbi időben más dolgokkal voltunk elfoglalva.

- Amúgy a gyerekszoba nagyon pofás lett - dícsérte Ten - Nagyon otthonos.

- Igen, a ház sokat változott attól, ahogy 5 éve kinézett - bólogattam.

- Egy gyerek is nagy változás - nézett a kicsire Bella - De most beszéljünk rólatok - nézett rám és Tenre - Nem is mondtad.

- Egy pár hete történt - mesélte izgatottan Doyoung - Ten bekopogott este Emma szobájába, és kimentek a kertbe sétálni.

- Mi pedig a nappaliban vártunk - szólt közbe Jaehyun.

- Igen, és a rózsák mellett kérte meg.

- A fehér rózsák mellett - szögezte le Jaehyun.

- Az a kedvenc rózsafajtád - nézett Tenre Bella - Hát emlékezett.

- Még szép - mosolygott Ten.

Jó volt a hangulat, így jó volt az ebéd is. Sokat beszélgettünk, és viccelődtünk egymással. Olyanok voltunk, mint egy nagy család. Majd mikor az étkezés végéhez értünk, koccintottunk egymással.

- Bellára, Kaira, és az ő picijükre, Diegora - emeltem fel a boros poharam.

- És Tenre és Emmára - emelte fel a poharát Taeyong.

- És mindnyájunkra - mosolyogtam - Arra, hogy így itt vagyunk. Mint egy nagy család. Sok minden történt már velünk ez évek alatt, de most mégis itt vagyunk együtt.

- Ámen! - felelte komolyan Winwin.

- Egészségünkre! - koccintottunk, majd megittuk a poharunk tartalmát.

Így hát minden jól alakult. Mert mind azok ellenére, amik velünk történtek, mégis együtt maradtunk.

Hogy gondoltam volna, hogy valaha menyasszony leszek? Őszintén bevallom, igen. De az hogy Ten lesz a férjem? Mikor először találkoztam vele, akkor még nem. Ám ahogy telt az idő, néha-néha gondoltam rá.

És hogy gondoltam volna, hogy Bella valaha ősszeházasodik Kaial? Talán. Néha megfordult a fejemben. De őszintén örülök a boldogságuknak.

Mert be kellett, hogy lássam magamnak, mikor megismertem Taeyongot, az életem egy nagy fordulatot vett. Először fura volt, de mostanra már megszoktam.

Lisanak és Ninanak is fura volt, mikor először elmeséltem. Bolondnak néztek, és kinevettek, de örültek, hogy újra helyreállt a baráti társaságunk. Hát még mennyire örültek, mikor egy napra rá, elmondtam nekik, hogy eljegyeztek. Így lett azonnal két koszorúslányom.

Így minden jól alakult.

Remélem, hogy a jövőben is minden jól fog menni.

Remélem tetszett a fanfictionom folytatása!
Őszintén bevallom, hogy nem nagyon terveztem folytatni, de itt vagyunk most. Viszont örülök neki, hogy végre adtam egy befejezést a sztorinak.
Az utolsó két fejezet már nagyon cheesy lett, tudom, de valami normális befejezést akartam adni az egésznek.

Köszönöm mindenkinek, aki mind az első, mind ezt a fanficemet elolvasta💕