Full moon {NCT} {The Diary 2.}

4.

"Kerülj beljebb" nyílt előttem a szobaajtó.

Már csak egy nap volt hátra Bella érkeztéig, mikor egy nap találkoztam Lucassal a konyhában, és azt mondtam, beszélnünk kell. Lucas volt az a barátom, akinek akármilyen őrült dolgokat mondtam, ő mindig hitt nekem. Mindig meghallgatott. Így hát reggel az első utam Lucas szobájába vezetett, ami négy szobával volt arrébb az enyémtől.

- Szóval - kezdte - Miről akartál beszélni velem?

A fiú az ágyán ült, majd megpaskolta maga mellett a helyet, mire én törökülésben leültem mellé. Lucas szobájának mindig olyan jó volt a hangulata. Jó volt odabent időt tölteni, beszélgetni, vagy hülyéskedni vele. Viszont mély beszélgetéseket is tartottunk néha.

- Szóval - köszörültem meg a torkomat - Van valami, ami az őrületbe kerget, és nem igazán tudom, kivel kéne ezt megbeszélnem.

- Csak nem Tenről van szó? - ráncolta a szemöldökét.

- Nem, dehogyis - ráztam a fejemet - Miért hiszi ezt mindenki? Nem, valami másról van szó. Mondd, Lucas, neked voltak már ilyen... Hogy mondjam... Látomásaid?

- Hmm... nézett rám összeszorított szemekkel - Nem, nem hiszem. Mikor jönnek ezek elő?

- Például ha megfogsz egy könyvet, vagy egy képkeretet, vagy valami ilyesmit.

- Nem rémlik, hogy lettek volna gondolkozott - De te pontosan miket látsz?

Itt elgondolkoztam. Alig láttam valamit rendesen a látomásaimban. A legtöbbször az egész elmosódott volt. Valamit viszont mégis sikerült mindig kiszednem belőlük.

- Mindenfélét - sóhajtottam - De egy pár szót is szoktam hallani.

- Gondolom ijesztőek - kereste a tekintetem.

- Pont hogy nem - néztem oldalra - Egyáltalán nem félek tőlük. Inkább nosztalgikussá tesznek, és fogalmam sincs miért.

- Eleget alszol te mostanában? -  kérdezte.

- Hát... - haboztam - Nagyjából.

- Emma - nézett rám vallató tekintettel.

- Jó, nem alszok eleget - vallottam be - Egyik este nem jött álom a szememre, és azóta nem alszok jól. Pedig álmos szoktam lenni a nap végére.

- Aludj Tennél - vont vállat.

- Lucas! - csaptam gyengéden karon.

- Lehet a szoba van rád hatással. Ki tudja.

- Minden bizonnyal - feleltem szarkasztikus - Na de komolyan, mit csináljak?

- Szerintem ne nagyon foglalkozz ezekkel a látomásokkal. Próbáld kizárni a stresszet az életedből, és feküdj le hamarabb.

- Rendben, okés bólogattam.

- És ha nem jön be, marad Ten szobája - motyogta.

- Hogy mit mondtál? - meresztettem a szememet.

- Semmit - fordult nekem háttal.

- Lucas! - mentem elé, majd megpróbáltam szemkontaktust teremteni vele, viszont ő elfordult - Lucas! - nevettem.

- Fogadd meg a tanácsom! - nézett rám hirtelen

- Na jó - mentem hozzá közelebb, majd megöleltem - Köszönöm ezt a tartalmas, ám mégis furcsa beszélgetést.

- Nincs mit - tette a fejét a vállamra.

Elengedtük egymást, majd egy utolsó mosoly kíséretében elhagytam a szobát.