Az emberek szerint egy érzelmektől mentes senki vagyok. Pedig többet teszek az emberekért mint ők valaha értem. Megbocsájtok nekik mikor már a századik lehetőségük játszották el,segítenek nekik mikor már ezredjére löktek a porba. Elegem van már. Nem akarok egy játék lenni,egy rongybaba. Én csak én akarok lenni. De mikor lehetek igazán én? Soha,mindig meg kell játszanom magam mindenki előtt. Mert félek attól hogy ha meglátják valójában ki vagyok egyes egyedül maradok. Én pedig a leginkább attól félek. A magány egy olyan dolog amit már sokan próbáltak szavakba foglalni mégsem ment. Én pedig nem akarom. Mindenkinek mást jelent ez a szó. De én soha nem tudnám úgy megfogalmazni hogy az az enyém legyen. Mert én nem én vagyok hanem egy marinonett bábu. Akit úgy ráncigálsz ahogy akarsz,akinek már nem számít hogy összetörik-e vagy nem,akiből kiölték az érzéseket. De valójában...az érzéseim ott vannak,elrejtve és nem mutatva azt. Mert én egy ember vagyok,egy ember aki a csillagokkal akar táncolni az álmában hogy elfejtsen mindent és boldog legyen!
Hát igen.. Nem lett valami jó de nekem így tetszik!
