Hogy hol érzem magam biztonságban? Ezt kérdezed? Hát ha akarod elmondom neked. Tudod én más vagyok mint az emberek többsége...olyan vagyok mint te! Hogy miért? Tudom hogy imádod a vízet,csillagokat az éjszakát. Én is szeretem ezeket. Azért mert akkor nem az iskola bántó szavait kell hallgatni, görnyedni a sok könyv felett,véresre izzadni magad tesin. Tudom hogy te is ilyen vagy...utálod magad ez miatt. Hogy egy olyan személyre hasónlítsz mint én! De beletörődtél mert nem tudsz rajta változtattni. Én beletörődtem-e kérdezed? Tudod soha nem érdekelt mások mit gondolnak...de teneked számít. Nem válaszolok hát egyik kérdésedre sem csak némán állok és várok. Várok arra hogy kitörjön belőled az amiért ma ide hívtál. Már szinte órdítasz hogy válaszoljak de én nem teszem. Kérlek mondj valamit...nyöszörgöd és a könnyeiddel küzdesz!
-Ohh Gyémánt miért nem sírsz végre?
Szemeid kitágulnak e mondatra. Minta csak erre vártál volna Kék íriszeidből az esőcseppek folyni kezdenek és ezt az ég is észreveszi. Veled szinkronban kezd sírni. Én némán ölellek! Annyit mondasz nekem szipogva még utoljára: Köszönöm hogy vagy nekem. Aznap még a csillagok is vele sírtak és a Hold velem ölelte át őt várva a Nappal borzalmait!
Naaa igen ez nagyon nem lett jó...de gondoltam kiteszem mert miért ne?
