Bérgyilkosok királynői...vagy mégsem? II.kötet: Visszatérés

30.fejezet

Az éjjel alig aludtunk valamit, mert Natsumi folyamatosan megállás nélkül köhögött. Ott ültünk mellette. Vagyis jobban mondva ültem, mert Itachi Tsunadéval beszélt, hogy még ma eltud-e jönni megvizsgálni, Natsumit? Percek múlva, férjem letette a telefont, én pedig ránéztem, ahogy leült, Natsumi másik oldalára.

- Mit mondott?

- Nem sokára itt lesz.

- Kh...kh... - köhögött, Natsumi.

- Látod? Felkellett volna venned a kabátot, mikor anyád és én mondtuk!

- Gomene, apa.

Alig telt el, 15 perc, már meghallottuk a csengőt. Itachi felállt, hogy lemenjen és ajtót nyisson. Natsumi újra köhögni kezdett, mire megnéztem lázát, ami szerencsére nincs, így egy nyugodt sóhaj hagyta el szám. Itachi, Tsunade oldalával lépett be a szobába.

- Sziasztok! - mosolygott kedvesen a nő.

- Üdvözlöm, Tsunade-sama! - álltam fel, hogy utat engedjek neki.

Tsunade vizsgálni kezdte lányunkat, én pedig aggódva férjemhez bújtam. Itachi átkarolta vállamat, másik kezével megfogta kezemet. Tsunade elővett egy lázmérőt, hogy megmérje lányunk lázát. Percek múlva a lázmérő csipogni kezdett, mire az orvos megnézte.

- Tüdőgyulladás. A héten végig pihenned kell!

- Tessék!? De a karácsonyi bál, az utolsó napon lesz, azaz holnap, és elszeretnék menni!

- Sajnálom, kisasszony, de szerencsénk van, hogy nem komolyabb a tüdőgyulladásod, és így örülj, hogy nem vitetlek be a szüleiddel a kórházba, viszont ha lázad lenne, és nem fog lemenni, kénytelen leszek. - vett elő pár gyógyszert, amit Itachi kezébe adott. - 1 hét múlva jövök, és megvizsgállak, addig is szedd a gyógyszert, egynap se maradjon ki!

- Köszönjünk, Tsunade-sama, hogy eljött.

- Nem tesz semmit! Akkor egy hét múlva!

- Köszönjük, viszlát! - köszöntünk el, Itachi pedig lekísérte.

- De anya! Menni szeretnék! - mondta durcásan.

- Nem mehetsz, Natsumi! Megkell értened! Nem szabad játszani a tüdőgyulladással! - oktattam ki lányomat.

- Ne durcáskodj, inkább egyél addig, amíg van étvágyad! - jött be, Itachi, egy tányérral a kezében. Ezek szerint hallott mindent.

Natsumi lassan fogyasztani, kezdte az ételt mi pedig vártunk. Itachi is később megy be az őrsre! Hiába, hogy nem akar bemenni, mert a lánya fontosabb, mégis muszály.

- Tou-san, ugye azért a bálra elviszel?

- Milyen bál?

- Hát, tudod lesz egy karácsonyi bál, utolsó, kh...kh...nap, azaz holnap! Kh...kh...és Rai meghívott...én meg...kh ...igent mondtam.

- Mondd csak, édesem, már részleges amnéziád is van? Tsunade-sama, szerint a héten pihenned kell, és ágyban kell lenned, ami azt jelenti, hogy a bejárati ajtón kívűl te nem mész sehová! - magyarázta el a tényálást, Natsumi viszont nem volt hajlandó elfogadni.

- Ne már! Tényleg engedjetek már el, annyira vártam a karacsonyi bált, és Rai hívott el, táncolni is fogunk! Nem akarom kihagyni, pláne meg a táncot nem!

- Még az kéne, hogy tánc közben rosszul legyél, beteg vagy te tánc nélkül is! Rai, majd elmegy mással, vagy hogy hívják azt a fiút, te pedig itthol fogsz táncolni! Anyád és én félelünk érted, mi pedig nem akarjuk, hogy ennél is nagyobb bajod legyen, és kórházba kerülj!