Bérgyilkosok királynői...vagy mégsem? II.kötet: Visszatérés

81.fejezet

Itachi szemszöge:
Egy fáradt nap után, végre hazafelé vehettem az irányt. Bal kezem a volánon pihent, míg jobbommal halántékomat masszíroztam, és egy halk sóhaj szakadt fel ajkaimból, amit aztán egy fél mosoly követett, mivel sógorom, Kurama, volt olyan kedves, hogy megengedte a gyerekeknek, hogy ma nála aludjanak, így szabad estém lehet feleségemmel. A gondolatra, hogy egész este kettesben leszünk, és senki nem zavar meg minket, vérem forrni kezdett, vérem a fülembe dübörgött, ajkamat harapni kezdtem, próbáltam vissza fogni magam. Az igazat megmondva, egyre türelmetlenebb lettem, hiszen gondolatban már túl messze jártam, hiszen kicsit eljátszadoztam a gondolattal, hogy pontosabban mit is fogok tenni feleségemmel.

10 perc vezetés után leparkoltam a ház elé, majd kiszálltam s bementem a házba, egyből levettem kabátomat, amit a fogasra akasztottam, utánna cipőm következett. Alig léptem beljebb a kutya ajtón, hűn szeretett társam, Asuya lépett be, s jött oda hozzám. Akkor mégse ketten leszünk, végülis nem baj, Asuya úgyse fog minket zavarni, egy mosollyal az arcomon simogattam meg öreg társamat.

- Szia öreg fiú! - vakartam meg német juhászom fülét - Édesem meg jöttem! - egyenesedtem fel.

Választ nem kaptam, ami furcsa volt, hiszen feleségem ilyenkor már rég a nyakamban csimpaszkodott, de ez most nem így történt. Bementem a konyhába de ott nem volt, végül felmentem az emeletre, egyenest a hálónkba, az ajtó be volt hajtva, így egy fél mosolyt ejtettem, hiszen ha Ahri nincs lent, akkor bizonyára a közös hálónkban vár rám. Nekem sem kellett több, azonnal benyitottam, de a látvány igen meglepett, a háló üres volt, azonnal keresni kezdtem feleségemet, szólintgattam, de választ nem kaptam. Aggódni kezdtem. Talán elment valahova, és még nem ért haza? Végül úgy döntöttem, hogy várok egy kicsit, hátha megérkezik.
Vártam, és vártam, de Ahri 10 perc elteltével sem érkezett haza. Fel-alá járkáltam a házban, míg végül elő halásztam telefonomat, és Ahrit tárcsáztam, ám nagyon meglepődtem, mivel telefonja ki van kapcsolva. Aggodalom fogott el, azonnal öltözködni kezdtem, majd a kocsi kúlcsomat fogva, beszálltam az autóba, beindítottam a motort, és a rendőrség felé vettem az irányt. Idegesen fogtam a kormányt, amint megérkeztem leparkoltam, azonnal ki pattantam a járműből. Apám, és bácsikáim kérdőn néztek rám, hogy mégis mit keresek itt, ismét?

- Ahri, nem járt itt miután elmentem? - értem oda hozzájuk.

- Sajnos nem járt itt az a szépség! Ha itt járt volna, akkor már azzal fogadtalak volna, hogy megjött az esze, és végre engem, egy igazi férfit választott! - mondta csillogó szemekkel Madara, de most nem volt hozzá türelmem, és a hülyeségeihez, így szúró pillantásokkal méltattam őt.

- Csak nem baj van fiam?

- Nem tudom, hogy Ahri hol van! Otthol nincs, azt hittem elment valahova, így vártam, de 10 perc múlva sem tért haza, a telefonja pedig ki van kapcsolva! Biztos, hogy valami baj történt, soha nem csinál ilyet, hogy ki kapcsolja a telefonját!

- Nem lehet, hogy sétálni indult, és a telefonja lemerült? - pillantott rám Izuna.

Idegesen túrtam hajamba, és az aggodalom egyre jobban át járta testemet. Mély levegőket kezdtem el venni, hiszen nagyon aggódtam. Mivan, ha valami baja történt? Nem merek még bele gondolni se..

- Nem tudom! Adjátok ki a parancsot, hogy keressék! - néztem rájuk

- Ugyan már, Itachi, lehet hogy tényleg csak sétálni in... - kezdett bele Izuna, de én elkaptam ruháját, és közelebb rántottam arcomhoz, dühtől csillogó szemekkel néztem rá

- Nem reagálom túl, ha ezt akartad mondani! Aggódom a feleségemért, és túl jól ismerem, nem csinálna ilyet, hogy ki van kapcsolva a telefonja, ha elmegy valahova, és én nem vagyok otthon, akkor hagy egy levelet! És most semmi ilyesmi nem fogadott otthon, sem ő, sem pedig levél, van okom aggódni, hiszen bármi történhetett! - mondtam indulatosan, majd eltoltam magamtól bácsikámat.