Bérgyilkosok királynői...vagy mégsem? II.kötet: Visszatérés

12.fejezet

- Akkor sem fogom engedni, hogy azt mondjátok a nővéremre, hogy gyilkos! Mi lenne ha kiküldenéd, Inoichi, Shikakut és Chouzát!? Hiszen ők ilyen nyomozó félék, nem!?

- Már kiküldtem őket.

- És?

- Eddig még nem kaptam hírt felőlük. De, ha Arisa nem önvédelemből tette, akkor muszály...

- Kine mondd! - sziszegtem neki mérgesen.

Kezével kezem után nyúlt, de én elhúztam azt. Mérges voltám rá, hogy ilyen könnyen elhiszi az ilyet. Azért csak a sógórnőjéről van szó.
Épp hátat fordítottam volna neki, hogy kimenjek az irodából, de elkapta a karom és maga felé fordítva az ajkaimra tapadt. Fájdalmasan szisszentem fel az erős szorítása miatt, nem is beszélve arról, hogy durván megharapta alsó ajkamat. Szabad kezemet mellkasára tettem, hogy eltoljam magamtól, de ő erősen tartott karjai között. Végül megharaptam nyelvét, amitől felszisszent majd elengedte ajkamat. Ellöktem magamtól. Szúros tekintettel néztem rá, majd kifordulva az irodából kerestem meg Inot. Mikor megtaláltam őket megköszöntem a Yamanaka lánynak, hogy vigyázott a gyermekeinkre, míg én Itachival beszéltem.

Az úton végig csendben voltam. Csak figyeltem az elsuhanó tájt. Nem figyeltem semmire, és senkire, csak a gondolataim voltak meg, és az a kis beszélgetés, ami férjem és köztem ment le.

- Anyu!

- Igen, édesem?

- Kayn és én ott aludhatunk, Kurama bácsikánknál?

- Hát nem is tudom. Nii-san? - néztem bátyámra, aki elmosolyodott.

- Egész nyugodtan jöhetnek.

- Nem fognak zavarni?

- Ahri, megőrültél? Vagy lázas lennél? Dehogy zavarnának.

Ezen elmosolyodtam. Ahogy hazaértünk, Natsumi és Kayn elkészültek. Mindketten egyszerre öleltek meg, én pedig szorosan vontam őket magamhoz, majd egy-egy puszit adtam arcukra.

- Viselkedjetek! Amit, Kurama mondd akkor csináljátok meg. Ha azt mondja, hogy alvás, akkor alvás. Értve vagyok?

- Igen anyu. - bólintottak egyszerre.

Bátyámat is megöleltem, majd mindhárman távoztak. Egyedül maradtam otthol. Egy mosoly kisíretében neki álltam spagettit főzni. Míg főztem végig, Aguri hajszálán valamint a nővérem hajszálán gondolkoztam. Aguri vajon közel lehet, Konohagakuréhoz? Ha igen, akkor hol lehet? Mi a célja? Ahogy főzöcskéztem, különböző kérdések jelentek meg a fejemben, amit nem tudok egyedül megoldani. Csak most az egyszer kívántam azt, bárcsak bele láthatnék Arisa, vagy Aguri fejébe! Akkor tudnám, hogy Arisa tényleg önszántából gyilkolt-e, vagy csak önvédelem volt. Ha nem önvédelem volt, és ha tényleg önszántából csinálta...Belegondolni is rossz! Megráztam a fejemet, hogy elhesegessem ezt az egészet. Nem akartam erre gondolni. Most nem. Viszont, Itachi is furcsa volt. Aggódna? Vagy talán félne valamitől? Ha fél is, mitől? Ennek az egésznek a végére kell járnom.

Lassan befejeztem a főzést, és épp időben. Kintről hallottam, Itachi autóját. 5 perc múlva, már a házban volt. Egyikünk sem szólt semmit, csak néztük egymást. Sejthette, hogy a gyerekek nincsenek itthol, mivel bezárta az ajtót. Kulcsra. Felmutatta a kulcsot, becsukta a tenyerébe és mikor újra kinyitotta már nem volt ott. Még ilyet sem csinált.

- Miért zártad be?

- Jobb félni, mint megilyedni. - mondta, majd elém lépett.

Átkarolva csípőmet vont magához, hogy megcsókoljon. Egyik felem örült, hogy megérint, míg a másik felem keményen tiltakozik ez ellen, hiszen a mai nap után.