Hősakadémia

Beszéljük meg!

(Izuku)
Nem értem Kacchant. Mi volt ez a kirohanása? Bár máskor is szokott ilyeneket csinálni velem, és mint mindig Luna igyekezett a segítségemre. Olyan megalázó tud lenni, tudom hogy nincs képességem és hogy nem nagyon tudnám megvédeni magam de akkor is fiú létemre nekem kéne őt megvédeni, főleg úgy hogy ő még a fogadott húgom is. Bár az is fura  Kacchan mindig mintha megenyhülne, megnyugodna ha Luna közelében van. Bár most rá néztem a hugomra és reszket. Talán megijedt, hogy neki is neki ront Kacchan mivel, hogy ő is a U. A-be jelentkezett.
  -Min gondolkodsz Izuku? -kérdezte lágy hangján.
-Hm? Ja semmin.-válaszoltam.
-Na ne mond 15 éve ismerlek meghát veled nőttem fel szóval...-mosolygott.
-Mondom, hogy semmin csak...
-Csak?
-...-mormogtam.
-Izuku. Tudod hogy nekem bármit elmondhatsz.-nézett rám aggódóan.  
Nem válaszoltam neki. Körülbelül 2 perc néma csend után már haza értünk. Anya már az ajtóban várt minket.
-Sziasztok kincseim. Hogy telt a napotok?-kérdezte.
Én csak elmentem mellette hangtalanul és bezárkóztam a szobámba.

(Luna)

-Hát ez mi volt?-kérdezte Inko.
-Ha én azt tudnám.-válaszoltam.
-Luna segítenél nekem a vacsoránál?
-Persze csak gyorsan át öltözöm.
-Rendben. Köszönöm.
Gyorsan át vettem az iskolai egyenruhámat, egy lenge menta színű térdig érő, fél vállas  poló, egy fekete hosszú testhez feszülő nadrág és egy pár balerinás mintájú mamusz.
-Mit csinálunk?-kérdeztem kíváncsiskodva.
-Katsudont meg csirkés Rament.- válaszolta mosolyogva.
-Wow. A kedvenceink.-örültem. 
- Igen gondoltam hátha Izuku fel vidul ha a kedvencét csináljuk.
2 óra múlva kész is lettünk mindennel. Mindenkinek jutott mindenből egy - egy adag.
-Luna picim. Szólnál Izukunak, hogy jöjjön ki enni kérlek.
Bólintottam. El indultam Izuku szobája felé. Kopogtattam az ajtaján, mire egy kulcs kattanást hallottam. Meg próbáltam kinyitni az ajtót hátha az a kattanás nem a bezárkózást jelentette. Szerencsém volt, így hát benyitottam.
-Izuku? Minden rendben?-kérdeztem tőle.
-Igen-Igen és sajnálom,hogy csak úgy bezárkóztam.
-Nincs gond, de gyere kész a vacsora.- és elindultam a konyha fele.
Inkoval már csak Izukura vártunk az asztalnál. Egymásra néztünk aggódva, mire ő elkezdett fel állni, de Izuku már betoppant az étkezőbe.
-Bocsánat csak gyorsan átöltöztem, és ne haragudjatok hogy bezárkóztam.-kért bocsánatot.
-Semmi gond kicsikém gyere , a kedvencedet csináltuk.-mosolygott Inko.
Leült az asztalhoz és elkezdtünk beszélgetni. Késöbb miután elmosogattunk együtt, én be mentem Izukuval a szobájába és elkezdtem faggatni,hogy mégis mi történt, hogy így berohant.Még mindig nem nem akart megszólani.Na jó akkor a gyerekori  trükk majd bevállik. A Titok és vallomás.Ez egy egyszerű dolog az egyik ember mond egy titkot de a másiknak be kell vallania valamit.
-Oké ha nem szólalsz meg akkor be kell vetnem a titkos fegyvert!-láttam hogy leesik neki és meg remegett egy kicsit a retinája. -A titok és vallomást!
Még mindig semmi. Na egy kicsit bajban vagyok mert már csak egy egyetlen egy titkom van amiről még nem tud.
-Akkor kezdem. Titok....-szünetet tartottam mert nem voltam biztos magamba. - Titok: Szerelmes vagyok Katsuki Bakugoba.-teljesen elpirultam.
-Mi?
-Nos hát igen. Ovi óta.
-Akkor most én jövök.-mondta.
Végre talán megmondja, hogy miért viselkedik ilyen furán.
-Vallomás: Gyenge vagyok, elbizonytalanodtam és még téged sem tudlak meg védeni mint testvér. Egyszerűen elbuktam.-szomorodott el.
Lehajtotta a fejét és leült az ágyára.
- Nem dehogyis  számomra te is erős vagy és nem kell megvédened max majd talán magamtól ha megint elborul az agyam. Hehe. Te vagy az én hősöm.-megöleltem.
-Köszi Luna te vagy a legjobb hugi a világon.-mondta megkönnyebbülten.  -Szóval szerelmes vagy Kacchanba? -vágott sunyi mosolyt.
-Igen de kérlek ne áruld el senkinek se.Kérlek.
-Mikor is árultam el bármelyik titkodat is?-kérdezte.
-Semmikor.
- Akkor most sem fogom.-és megölelt.
Én meg elkezdtem zokogni és remegni.
-Mi a baj valami rosszat mondtam.-kérdezte.
-Nem.-válaszoltam de sírva.
Eltolt magától. És nézett rám értetlenül.
-Ne haragudj rám kérlek.-és vissza másztam az ölelésébe. És mormogtam tovább.

(Izuku)

-Ne haragudj. Bocsáss meg kérlek.-mormogta a mellkasomba furakodva és sírva Luna.
-Miért haragudnék?-nem válaszolt. -Azért mert szerelmes vagy Kacchanba?
Bólogatott.
-Jaj pici hugi. Nem haragszom és nem is fogok. Sőt még örülök is.
Fel nézett rám értetlenül és könnyes szemekkel.
-Hogy érted ezt ?-kérdezte. - Mindig piszkált,bántott és szekált téged. És te örülsz hogy szerelmes vagyok belé?
-Persze, hogy örülök Luna. Nekem a legfontosabb te vagy .Ha te boldog vagy akkor én is.-és szorosabban öleltem át.
- Köszi Izuku és ez fordítva is igaz.
-Tudom Luna...Tudom...