slow hands

ar dtús

2020.Január 1.
-Niall, gyere gyorsan!-kiabálok,a szívemhez legközelebb álló fiúnak, aki jelen pillanatban a konyhában tevékenykedik valamit. Csak,a jó szokását megőrizve nyilván. - Ha nem jössz akkor elfogy az utolsó kávé is. - szólalok meg újra, és ebben a pillanatban el is indul. Igen, pontosan. Most mindketten oda adnánk a kezünket egy pohár kávéért. Viszont a kinti világban még javában folyik az élet, hiszen nem rég lett újév, azaz a kinti fiatalság ezáltal teljesen megvan örűlve, ami nem is lenne zavaró, ha nekünk nem Theora kéne vigyázni.
-Azthiszem megfogok halni! - vágodik le a kanapéra-szeretem a gyerekeket, meg minden, de Theo, téged nem!-néz az unokaöccsére, Theo pedig drámaian a szívére teszi a kezét.
-Ez csúnya volt Nialler-nézek rá, és magamhoz húzom Theot, ő pedig mosolyogva fúrja a fejét a mellkhasomba.
-Bocs-von vállat és elhúzza a száját, majd kiveszi a kezemből a kávét.
-Amúgy is ő a te keresztfiad és nem az enyém, szóval jó lenne ha kicsit kedves lennél vele. - nézek rá szúrosan.
-Természetes, hogy a te keresztfiad is, mivel jelenleg most te vagy a barátnőm. - csavarja le a kupakot a bolti jegeskávéról, amit nem rég vettem ki a hütőből.
-Oh igen, jelenleg? - nézek rá összehúzott szemekkel, miközben Theo még mindig rajtam vekszik, és időközben elkezdtem simogatni a haját.- Hallottad Theo baba, már nem sokáig leszek a keresztanyukád Niall keresztapádnak köszönhetően-nézek le a kisfiúra.
-Nem úgy értettem, Jézus. - néz rám fájdalmasan, és beleiszik a kávéba
-Hát pedig egészen úgy hangzott, igaz Theo? - nevetem el magam-Szerinted Niall bácsikád megcsal? - kérdezem tőle hangosan, hogy Niallt méginkább idegesítsem ezzel-Na mindegy, tudod meséltem azt a srácot, akivel az óvodádban találkoztam-teszem hozzá halkabban, hogy Niallnak legyen oka méginkább oda figyelnie ránk.
-Milyen srác? - kapcsolja be a tévét,miközben elkezdi az arcomat figyelni
-Nem tartozik rád-száll be Theo is - Magánélet, tudod Niall bácsi-ül fel a kanapén és kimegy a szobából.
-Magánélet? - vonja fel az egyik szemöldökét-Abba én is beletartozok. - iszik újra bele a hideg italba. - És te is tudod, hogy nem csallak meg. - néz rám, én pedig vigyorogva bólintok, jelezve, hogy igen tisztába vagyok vele. - és tudom, hogy te se. - vállt valami más csatornára-de azért azt elárulhatnád, hogy ki az a srác akivel Theo ovijába találkoztál-iszik bele ismételten az italba, majd felém fordul-mert még a végén nekem is mennem kell veletek az oviba. - néz a szemembe. Istenem, hogy én mennyire de mennyire szeretem.
-Annyira nagyon szeretlek. - nézek rá féloldalasan mosolyogva
-Én is szeretlek, de ezt te is tudod. - teszi le az italt az asztalra, és elveszi a kontrollert az asztalról.
-Kicsi baba! - állok fel a kanappéról, és elindulok Theo után-Ideje lenne már aludni-indulok el a konyha felé, ahol valószínűleg ott lehet, ugyanis lesem tudná tagadni, hogy Horan vér csorgadozik a vérében. - már két óra múlt! - érek be a konyhába ahol, ténylegesen ott is van. Lesem tagadhatná, hogy Horan.Komolyan.
-Igen Theo, apádék megtudják, hogy mikor aludtál el, minket kinyirnak. - kiabálja el magát Niall, én pedig bólogatva bámulom a hütő elött álló fiút.
-Nem vagyok álmos még Cherly-néz rám kiskutya szemekkel. Pontosan, tisztában van vele, hogy ez nálam mindent visz.
-Nem, Theo-jön ki Niall is, valószínűleg leeshetett neki, hogy miért nem szóltam vissza Theonak. - Már megnéztük a tűzijátékot is-áll mellém a fiú, miközben fáradtan bámul a kisfiùra.
-
-
Miután sikeresen elaltattuk Theot, pontosítanék. Miután a Halálos iramban 8 elaltatta.Tehát elaludt, ez a lényeg.
-Hányra is jönnek érte holnap a tesódék? - teszem le a telefonomat az éjjeli szekrényre, és leülök az ágyra.
-Vagyis ma-veszi le a fekete kapucnis pulcsiját-olyan egy körül-hajítja az ágyra
-Értem-veszem el a pulcsit-ettől komolyan olyan agygörcsöt kapok-hajtom össze, és lerakom az íróasztalra.
-Nem kell össze hajtanod mindig-von vállát és elindul a fürdőszobába.
-Egy év alatt, hozzá szokhattál volna, hogy mindig ezt csinálom - néz hátra, én pedig csak bemutatok neki.
-Egy év alatt igazán megtanulhattál volna elpakolni magad után! - szólok utánna hangosabban, hogy hallja, majd felállok az ágyról, és kihalászom a rövidnadrág pizsamámat, és egy pólót Nialltől,meg ugye a bugyit.Mível Niall kiszámíthatatlan, ezért nem kockáztatom, hogy a szobájába öltözzek át, ugyanis bármikor képes vissza kullogni, mert, hogy ő éppen itt hagyott valamit.Ezért elindulok a fürdőszoba felé, de mégvéletlenül se a lentibe, azért ennyire nem vagyok én fitt így hajnali háromkor.
-Menj ki egy kicsit-fogom meg a vállát fáradtan
-Még jóhogy csak két fürdőszoba van-köpni ki a szájában lévő mentolos fogkrémet.
-Niall, kérlek! - simítóm meg az arcát-nagyon fáradt vagyok.
-Kis nyügös-löki el magát a mosdókagylótól, és megpuszilja a számát-de siess, mert még nem vagyok kész-sóhajt egyet fáradtan, de végülis beletörődik a sorsába, és kimegy a jó nagy fürdőből.
Végülis, egy perc alatt átöltöztem, szóval nem is volt sok idő, bár ugye Niall nem a türelmes emberek csoportjába tartozik.
-Remélem kész vagy! - nyit be a fürdőbe, és be is száguld az ajtón.
-Nem igaz, hogy egy percet nem birsz várni-nézek rá, és magamra veszem a fekete pólót, amin az ő logója található. Igazából, ez az egyik kedvenc pólóm tőle.
-Bocsi kicsi-von vállát, és ismételten a fogmosásra összpontosít.
Össze pakoltam a ruháimat, vagyis beraktam a szennyesbe őket. Tehát mire én végeztem, Niall is készen lett.
-Amúgy annyira fura, hogy minden akkor indult tavaly, szilveszterkor. - ölelem át hátulról, mert ő még mindig ott pakolgat - annyira távoli az egész már-nevetem el magam, vissza gondolva arra a napra.
-Egy kicsit tényleg az-néz bele a tükörbe és úgy néz rám-nem gondoltam volna, hogy a következő szilvesztert is együtt töltjük-neveti el magát halkan.
-Hát én sem-hajtom rá a fejemet a vállára-bár én örülök neki azért, tudod, hogy a régi fangirl énem, ölt volna azért is, hogy csak megfogja a hajad. - nevetem el magam ismét
-Természetesen, hogy tudom-fordul meg-de szerintem a mostani Cherly is-karoljaa át a derekam-bár így jobban belegondolva, szerintem mindenki megakarja fogni valamiért a hajamat-nézi az arcomat
-Mert olyan puhának tünik a képeken is-simítok bele a hajába.
-Persze kicsi-fúrja bele a fejét a vállamhoz és a nyakamhoz.-Jövőhéten megyek Párizsba, két hétre-dörmögi. Nos igen, ez álltalába így megy. Bejelenti, én pedig beletörődök. Ugyanis ő szereti ezt, én pedig szeretem őt. Ezért támogatom mindenben. És sosem fogom elmondani neki, hogy néha mennyire rosszul vagyok amikor itt hagy. De nem tehet róla. Neki ez a munkája, sőt az élete.
-Rendben. - simítom meg a haját-de mostmár aludjunk, oké? - tolom el magamtól, ő pedig kissé keservesen de bólint.Elhiszem, hogy őt is megviselik ezek a kisebb hosszabb kiruccanások.
-
-Aludj jól Niall-puszilom meg az arcát, és háttal fordulok neki, hogy letudjam oltani a kis éjjeli lámpát
-Baj van? - fogja meg a derekam,hátulról
-Dehogy, csak lekapcsoltam a lámpát! - fordulok felé. Talán baj van. De ő nem tehet róla,és nem is kell tudnia róla.
-Jó éjt, szeretlek. - ölelem át oldalról
-te is, szeretlek-húz közelebb magához, és belepuszil a hajamba. Ha. Tudnád Niall Horan, hogy mennyire szeretlek.
-
-
-Theo, Niall kelljetek! - kiabálom el magam reggel, vagyis már egyátalán nem reggel. Egy óra múlt húsz perccel. Ami azt jelenti, hogy engem is a csengő hangja ébresztett. Azaz Theo anyukája Denise és Greg.
-Niall, nem mondom el mégegyszer! - nyitok be a szobájába, szanaszét álló hajjal és idegesen. - Itt van Greg, és Denise! Ha jól tudom, Greg a te testvéred, szóval szedd össze magad,és indulj le! - kiabálom el magam a szobába.Talán pár másodperc kellett ahoz, hogy élet jelet adjon arról, hogy legalább életben van.
-Cherly, kussolj már! - dörmögi rekedtesen, és rágyűr egy párnát a fejére
-Megjegyeztem.-nézek az ágyon szenvedő fiúra, és hangosan vissza zárom az ajtót,miután kimegyek a szobából.
-Theo! - szólalok meg hangosan, a vendég szoba felé haladva, ahol ismételten kicsapom az ajtót,de a szobába sehol senki.
-Cherly! - kiabálja a nevemet Denise - Theo már rendben van-neveti el magát, én pedig sóhajtva elindulok a hatalmas nappali felé, ahol hagytam őket várakozni.
-Annyira egy lusta dög-ülök le Denise mellé az ágyra
-Drágám, nekem minden nap ezt kell csinálnom, csak kettővel! - neveti el magát, és ránéz a két fiúra - Niall még a könnyebb eset lehet.-jelenti ki biztosan. És ebben a pillanatban nevetem el magam én is és Greg is.
-Méghogy könnyebb? - fogom meg a melkhasom, nevetve - Niall felér vagy öt ovodással! - próbálok normálisan beszélni, de még mindig nevetek
-Drágám ez az év legjobb vicce volt! - csap a combjára Greg, nevetve-Na menjünk, még haza is kell érni-néz a kisfiára és a feleségére.
-Jaj, elfelejtettem kérdezni! - csapok a homlokomra-milyen volt a tegnap? - nézek végig a két felnöttön.
-Jó volt, végre nyugodtan tudtunk lenni. Hiányzott már. Szerintem ha ezt most nem csináltuk volna, nem sokáig lennénk együtt még-néz rám mosolyogva Denise, és megüti a férje vállát nevetve-csak viccelek, de tényleg jó volt. Remélem Theo viselkedett-néz szúrosan a kisfiúra
-Persze, nagyon jó kisgyerek, csak rengeteget beszél. És nem akar aludni-vonok vállat mosolyogva.
-Köszönjük, hogy vigyáztatok rá-néz rám hálásan Greg-tudom, hogy néha nagyon nehéz eset. - borzolja össze a fia haját-bár Niallnél még mindig jobb! - neveti el magát,én pedig egyet értően bólintok.
-
Theoék elmentek, Niall pedig még mindig képtelen volt felkelni, ezért úgy döntöttem egy fél óra unatkozás után, hogy eljövök a boltba valami kajáért, mert nem nagyon van Niallnél semmisse.
Miközben a sorok közt sétálgatok, kiszúrom a volt barátomat. Milyen szerencse! Pont vele volt kedvem még beszélgetni is. Mivel én vagyok Cherly Holland, ezért nyilván nem úszhatom meg, ugyanis észre vesz a drága jó Adam.
-Cherly Holland! - kiabálja el magát, miközben felém közelít. Átkozom most még Niallt is, hogy nem volt hajlandó felkelni, és velem jönni.
-Adam! - erőltetek magamra egy mosolyt
-Rég láttalak, hogy vagy mostanába? - áll meg elöttem, tartva a tisztességes távolságot
-Egészen jól megvagyok. Sőt, tökéletesen. - mosolyodom el őszintén mostmár. Ugyanis az életem nagyrészt tényleg tökéletes. - Te hogy vagy? - kérdezek rá, pedig nem igazán érdekel.
-Megvagyok, képzeld van egy kiskutyám-mosolyodik el
-Azta-vigyorodom el-Biztosan aranyos.-teszem hozzá-Bellával együtt vagytok még? - kérdezem meg, mert ez tényleg érdekel is,ugyanis Bella miatt hagyott el. Amiért mostmár iszonyat hálás is vagyok Bellának.Akkor viszont,mindennek elhordtam. De szerintem ezt mindenki így csinálja, ha elhagyják valaki miatt.
-Igen-vakarja meg a tarkoját zavartan-de láttam te meg azzal a híres sztár pasival vagy együtt-mosolyodik el zavartan
-Persze, azzal a híres sztár pasival. -ismétlem el- Niall a neve.-mosolyodom el gúnyosan-na de öröm volt veled beszélgetni, Adam. - veregetem meg a vállát és kikerülöm.
És amint messze kerülök tőle, hangosan kifújom a levegőt. Hogy én mennyire utálom. Jó is lenne ha letudnám rázni!
-Várj már! - jön utánnam és megfogja a karomat amit én szélsebesen ki is rántok a kezéből
-Mit akarsz még? - vonom fel a szemöldököm
-Nem akarsz beűlni kávézni valahova? - sétál mellettem, mert én nem állok meg vele beszélgetni újra az is biztos.
Éppen szóltam volna vissza valamit, amikor is megszólalt a Slow Hands, ami annyit jelent, hogy Niall hív. Mivel ha ő hív ez a zenéje szólal meg.
Nem véletlenül, se ő akarta, hogy a saját zenéje szólaljon meg ha ő zaklat.
Előkotortam a táskámból, és felvettem
[hívásba]
-Várj egy kicsit boyca-szólok bele, és Adam felé fordulok - Nem nincs kedvem, te is tudod, hogy miért. És mi történt köztünk, szóval jobb lenne ha nem probálkoznál, mert tudom, hogy nem barátilag gondolod. - nézek rá érzelem mentesen, és várom a reakciót.
-Tényleg csak barátilag gondoltam, de rendben megértem.-néz rám, majd bólint és elmegy.
Nyilván nem is azért, hogy újra össze jöjjünk, és kapjon egy kisebb hírnevet. Nyilván nem ezért.
-Heh? - szól bele Niall - Kivel nincs kedved mit csinálni, és mi volt köztetek, és mi nem baráti? - kérdez meg mindent egyszerre - És hol vagy? - teszi hozzá még pluszba, hátha keveset kérdezett.
-Majd elmondom, nálad. Boltba vagyok, mindjárt indulok vissza. - szólalok meg pár másodperc után. Ha így telefonon kezdem el mondani neki, akkor mire haza érek már megeszi az egész édesség készletet, ha zaklatott mindig édességet eszik. Nem iszik, mint a nagyok. Eszik. De rengeteget.
-Melyik boltba vagy? Érted menjek? - hadarja a dolgokat
-Aha, értem jöhetsz, itt vagyok a Walmarktba - szólalok meg.
-Oké, öt perc és ott vagyok, gyere ki a parkolóba-jelenti ki-vigyázz magadra, szeretlek. - teszi hozzá, majd még is szakad a hívás. Mindig, amikor olyan történik amitől bepánikol és azthiszi, hogy elveszíthet, mindig kijelenti, hogy szeret. Persze nem csak akkor, de ha ezt csak úgy mondja, mindig van valami.
-
Szememet forgatva, elindulok Niall fekete Audija felé, miközben tolom magam elött a bevásárlós kocsit. Nem fogom kézbe idáig elcipelni. Dehogy is.
-Nyisd ki a csomagtartót- nyitom ki az anyós ülésnél az ajtót. Niall megnyomja a gombot, ami álltal ki is nyílik a csomagtartó, és kiszáll a kocsiból, hogy segítsen bepakolni.
-Hello-puszilom meg az arcát, és elkezdek pakolni a kocsiba
-Jó reggelt-túr bele a hajàba
-Niall cica-nézek rá - már három óra! - nézek a kezemre amin ott van az okos órám
-Neked.-neveti el magát
-Nem drágám, mindenkinek három óra van.-húzom el a számát fél oldalasan-Vissza tolom a kocsit-tolom arébb, miután Niall berakta az utolsó mosóport.
-Oké-zárja le a csomagtartó-siess.
Nevetve megforgatom a szemem, de komolyan minek siessek? Azért is lassan tolom vissza, és lassan is sétálok vissza a csoda kocsihoz,bekell vallanom nem csúnya kocsi.
-Itt vagyok! - nyitom ki az ajtót és vigyorogva beszállok
-Nem mondok inkább semmit. - sóhajt fel mellettem a fiú, és a bekapcsolja a fűtést. Amit nem szokott, ha csak olyan tíz percig vagyunk a kocsiba. Ugyanis szerinte nincs értelme, de azt mondja, hogyha gázok bekapcsolja, szerencsére én meg nem vagyok fázós.
-Jaj ne már Niall! - kötöm be az övem-Hova megyünk? - vonom fel a szemöldököm
-Elkell mennem Harryhez valamiért-von vállát
-Szuper. - dölök hátra. Harry Styles, Nialltől egy órára lakik. - Na mindegy, képzeld találkoztam az egyik exemmel-nézek ki az ablakon.
-És ő hívott valahova? - dobol a kormányon
-Igen-nézek rá-és azt mondta, hogy tudja, hogy egy híres sztár pasival vagyok együtt-nézem még mindig, de ő nem néz rám, ugyanis vezet. - aztán mondtam neki, hogy Niallnek hívnak, és otthagytam-folytatom - aztán utánnam jött, hogy igyunk meg valamit-kezdem el piszkálni a körmömet, ami most sima bordó és nem is olyan nagy, mert ez csak az én körmöm, nem mű.-Úgy, hogy amúgy van barátnője-köhintek kínosan, vissza tartva a nevetést-aki miatt amúgy elhagyott.
-De egy gyökér! - neveti el magát Niall-de ez nekem csak jó-teszi hozzá és gyorsan rám pillant, büszkén mosolyogva, majd újra az útra koncentrál.
-Amúgy is csak azért akart volna találkozni, hogy rám hajthasson, mert nekem te vagy a barátom és ez álltal én kaptam egy kis hírnevet, és ő pedig hát ő is akar-húzom le a magasszárú Vansemet. -főleg ha tönkre tehet másokat-húzom fel magam alá a lábaimat-Most zaklatott vagy? - nézek ismételten a barátomra - Vagy haragszol?