slow hands

Cuid a Dó

Január 1.
-
-Nem vagyok zaklatott. - neveti el magát-nem fogtok találkozni, szóval esélye sincs arra, hogy elvegyen tőlem. Meg amúgy se lenne, ha találkoznátok.-néz rám pár pillanatra majd újra az utat figyeli.
-Haladunk-mosolyodom el-de azért kivele, mennyi édességet zabáltál fel a házadba? - nevetem el magam
-Csak egy csomag gumicukrot-von vállát, és átvált egy másik csatornára, ugyanis a rádióba megszólalt a midnight memories.
-Szeretem ezt a zenét!-kapcsolom vissza, Niall pedig újra el, tehát igen. Ő 26 éves,én meg 24. Azthiszem mindketten érettek vagyunk.
-
-
Január 8.
Nos igen, a mai nap megy el Niall két hétre. Nagyon nem tudok mit mondani,amíg ő nem lesz itt valószinűleg én vissza megyek az én hétköznapi szürke, átlagos életembe. Ilyenkor kicsit mindig, olyan mintha szakítanánk. Csak mégse.
-Hánykor is indul a gép? - nézek rá a fiúra, aki velem szembe ül a konyhába a bár pultnál, és a telefonját nyomkodja.
-Kilenckor-néz fel a telefonból. Bólintok és tovább folytatom az evést. Uborka saláta, és sült krumpli.
Nem akarom zavarni ilyenkor amikor telefonozik, ugyanis lehet, hogy valami fontos ügyet intézz vagy hasonló, ezért inkább ráhagyom. Majd ha befejezi a nyomkodást, akkor hozzá szólók. Vagy ha ő kezd el beszélgetni, akkor folytatom.
Bár most nem tűnik nagyon beszédesnek, sőt egészen lehangoltnak mondanám.
Viszont ha megkérdezem, hogy mi a baj, akkor csak ideges lesz. Ezért inkább csak ráhagyom, ha olyan baj van amihez nekem is közöm van, úgyis közölni fogja.
-Van még pizza a hűtőbe-biccentek a hűtő felé, és leugrok a bárszékről. -kint leszek ha van valami. - indulok el a kert felé.Bár azt mondhatnám, hogy a kis kert felé. De nem tudom sajnos,ugyanis ez egy elég nagy kert.
Mielött ki mennék, felveszem a cipőmet, és a fekete The North Face-es kabátomat.
A házból kilépve,arcon csap a hideg Januári levegő. Bár én szeretem a hideget, ezért nem nagyon panaszkodom.
Lassan, bámészkodva elindulok a hátsó kert felé, ahol általában lenni szoktam, ha levegőzni jövök, vagy csak gondolkozni. Vagy csak egyedül akarok lenni. Egy pad, közel a szomszéd kerítéséhez, ahol átlátok, így tudom a kis kölyök Német juhászt stirőlni. Annyira aranyos kiskutya. Mikor kijövök ide, mindig észre vesz és közelebb jön a kerítéshez, hogy tudjam simogatni.
Legtöbbször hozok neki mindig valamit enni, de most nem hoztam.
Egyébként a szomszédba egy gazdag néni lakik, akivel igazából néha néha el is beszélgetek. Kedves hölgy, az biztos. Úgy hívják, hogy Karen Todd.
Leülök a padra és jó szokásomhoz híven a szomszéd házat kezdem el bámulni,így valahogy könnyebb gondolkozni.
Tehát Niallnek nyolc körűl elkell indulni, és most öt óra van. Három órát tudnánk együtt lenni még, de semelyikünk nem nagyon akar. Ilyenkor, ezzel saját magunkat kínozzuk,dehát ilyen ez, így könnyebb kicsivel. Csak viccelek.Egyátalán nem könnyebb.
-Szia kicsikém! - húz vissza a valóságba Mrs.Todd kedves hangja.
-Csókolom! - mosolyodom el-Hogy tetszik lenni?
-Jól vagyok,képzeld holnap jönnek az unokáim! - mosolyodik el izgatottan - És te drágám, hogy vagy? - húzza el a száját-ma megy egy Niall igaz?
-Örülök, hogy végre eljönnek már! - nevetem el magam kicsit - igen, ma megy, kilenckor indul a gép-piszkálom a kabátom alját. -és szerintem miután elment, megyek én is haza. Tudja Mrs. Todd, ez olyan mintha szakítanánk egy időre-nevetem el magam zavartan
-Sajnálom drágám, de gondolj bele, két hét és utánna láthatjátok egymást.-mosolyog biztatóan - meg tudtok azon az izén is beszélni, tudod amikor látjátok egymást! - gondolkozik el
-videochat-nevetem el magam halkan
-Ez már mindjárt jobb! - jelenti ki kacagva
-Két hét, de ezalatt a két hét alatt bármi történhet-túrók bele a hajamba-kitudja, lehet talál egy szebb lányt, aki ugyan annyira ismert is mint ő, és ők lesznek a legédesebb sztár pár-teszem zsebre a kezem - nem az, hogy nem bízok benne, mert bízok benne!-állok fel a padról-csak tudom, hogy van nálam sokkal jobb és szebb lány is, sőt szinte mindenki az-kezdek el járkálni.
-Drágám, nyugodj meg!-szólal meg kissé hangosabban, hogy figyeljek rá. - Szeret téged, ezt én is látom nap mint nap-mosolyog - Nem fog elhagyni, neki te vagy a tökéletes, nem fog találni nálad jobbat, mert nem akar és nem is keres. Neki te vagy a legjobb! És téged ez érdekeljen, ne az, hogy más hogyan lát.Mert tudom, hogy ez is benne van az egészbe, azthiszed, hogy nem felelsz meg ennek az egész helyzetnek amiben most vagy. De ez nem igaz. - nézi az arcomat,hogy mit is reagálok erre. Megnyugtatott.
-Köszönöm Mrs. Todd-megyek közelebb a kerítéshez és megfogom a kezét.
-Ő tudja ezeket? - vonja fel a szemöldökét, én pedig megrázom a fejem, jelezve, hogy nem. Ő nem tudja.
-Mond el neki édesem!-szorítja meg a kezem biztatóan.
-Majd ha vissza jött, addig inkább átgondolom a dolgokat. - húzom el a számat.
-
-Na hát, akkor szia!-lépek oda hozzá a reptéren, és a két lábamon billegek elötte
-Két hét és jövök. - lép közelebb-Vigyázz magadra jó? - fogja meg a derekam, és közelebb húz magához.
--Pff-legyintek-Ismersz! - nevetem el magam
-Pont ez az.-neveti el magát - bármi baj van hívj, és hívhatod Samet is-céloz a testőrére, aki nem megy most velük, mert most csak James megy.
-Niall, tudod vannak szüleim is, és barátaim.-fonom össze a karomat a háta körűl. - nem fogok meghalni. - nevetem el magam
-Kérlek, ne is-hajol le és megpuszilja a számat -mennem kell-néz a telefonjára.
-szeretlek kicsi-fogja két keze közé az arcomat és ismét lehajol, csak most nem puszit kapok hanem csókot. Őszintén, senki nem akarja,hogy bármikor is vége legyen a csókuknak a szerelmével. Hát én sem,és ő sem.
-Úram-köhint James - három perc és indul a gép-érinti meg Niall vállát, aki el is húzódik tőlem. Hülye James.
-Sam, akkor haza visz. - néz a tőlünk nem sokra álló férfire.
-Hát remélem! - nevetem el magam - na de menjetek! - nézek a mögötte álló testőrre-Szeretlek Niall cica-fogom még a tarkóját és megcsókolom, utoljára, legalábbis két hétig utoljára.
-Én is kis cica-puszilja meg a számat, majd elindulnak
-Jó szórakozást James! - kiabálok utánnuk, James pedig mosolyogva vissza fordul, Niall pedig nevetve.
-
-Hát akkor, szia kis házikó! - nyitok be az én kis zugomba,éljen ugyebár a panel és Los Angeles.
Este 11 óra, ami annyit jelent, hogy itt az ideje aludni,persze fürdeni se ártana. Szenvedve bevonulok a fürdőbe és megnyitom a csapot, beleszorok még levendulás fürdősót is, és levendula illatú tusfüdőt.
-
Mondtam már, hogy mennyire gyülölök hányni? Valószínűleg nem, de nem is kell. Ugyanis ki szeret hányni? Szerintem senki sem.
Tudjátok, mikor hánytok és akkor meglátjátok a hányás, és mégjobban hánynotok kell. Roppant kellemes érzés.
A vécé elött ülök és adom ki magamból a mai adagomat. Csodás. Ilyenkor legyen beteg én is amikor senki nem tud gondoskodni rólam.
Most felkéne hívnom anyát, nehogy nagyobb baj legyen. De szerintem ettől nem lesz, biztos csak valami rosszat ettem. Holnapra minden bizonnyal elmúllik.
Egy olyan bő húsz perc vécé támasztás után vissza kullogtam a kis szobámba, és szinte beestem az ágyba. Majd egy olyan két perc múlva már a bárányokkal ugráltam. Azaz, elaludtam.
-
Január 9.
Most mondanám,hogy a reggelem nem volt hasonló, mint az estém.
Hányással indítottam ma is a napot.
Ez lehet úgy a tizedik nap, hogy mindentől hányok.
Nem tetszik ez nekem. Talán jobb lenne szólni, anyának vagy Mrs. Toddnak, hogy mi ez.
Anya biztosan dolgozik, Mrs. Toddnál pedig ott vannak az unokák ha minden igaz.
De hát, próba cseresznye!
Elővéve a telefonomat, kikerestem Niall szomszédja számát és már hívtam is.Mivel reggel tíz van, így nem volt kétségem afelől, hogy még alszik. Mert már biztosan fent van.
Ja igen, miért nem vagyok munkába?Ezen a héten még nem megyek, mert újítják a fényképező műtermet.
[hivásba]
-Igen? - szól bele az asszony
-Jó reggelt Mrs. Todd! - köszönök bele fáradtan, és nyügösen-ott vannak már az unokák? - érdeklődök
-Oh, Cherly drágám!- lepődik meg -nem, csak jövőhéten tudnak jönni. - szomordik el a hangja
-Oh sajnálom-húzom el a számat-viszont, ha ez segít, akkor engem tudna ápolni. - nevetem el magam kínosan-már olyan tíz napja rendszeresen hányok. - támaszkodom meg a konyhapulton.
-Drágám! Miért nem mondtad hamarabb? - ijed még-Ide tudsz jönni, vagy menjek én? - kérdezi érdeklődve, barátságosan.
-Elmegyek én. - jelentem ki
-
Kettő óra.
Végülis arra jutottunk Mrs. Toddnál, hogy eljövübk az orvoshoz, mert az orvos jobban ért hozz mint mi ketten összességében. Úgyhogy most itt vagyunk abba a magánkorházba ahova ő is jár, mivel Niall álltal kaptam egy kis hírnevet így nem tartotta Mrs. Todd jó ötletnek, ha nyilvános kórházba megyünk, nehogy kombinálja aki az orvosok valamit.
-Mi van ha komolyabb bajom van? - nézek rá a mellettem ülő nőre, aki próbál nyugtatni minden ilyen kétségbe esett kérdésem él, vagy hangomnál. Esetleg tekintetemnél. Kisebb nagyobb sikerrel.
-Nem hiszem, el, hogy annak a hülye Niallnek is pont most kellett elmennie! - morgolodok
-Semmi baj nem lesz-fogja meg a vállam, ám ebben a pillanatban nyilván nyílik az ajtó, amit egyet jelenthet. Én következem. Idegesen, gyomorgörcsel állok fel a székből, és hangosan kifújom a levegőt, majd ránézek Mrs. Toddra,jelezve,hogy szándékomban áll vele vele bemenni.
Vette a lapot ezek szerint, mert feláll és elindul, én pedig követem. Jó lassan, mert így egy darabig még csak abban a tudatban vagyok, hogy gyomorrontásom van.
Karen megáll, és megvárj míg oda érek hozzá, és fogalmam sincs hanyadjára, a nap folyamán, elmondta, hogy semmi baj nem lesz. Ezzel engem nem igazán megnyugtatva
Most pedig már ketten haladunk tovább a barna ajtóhoz, és szembe találjuk magunkat a fiatal doktornő el, aki kedvesen mosolyog ránk, valószínűleg felismeri Mrs. Todd-ot.
-Jó napot! - köszön mosolyogva, és arébb áll az ajtóból, hogy betudjunk menni mi is.-Mrs. Todd rég láttam - ül le a székre-ami persze csak jó! - teszi hozzá, majd rámnéz-Melyiköjüknek van panasza? - néz rám, majd a mellettem álló hölgyre.
-Neki. - mutat rám Karen-olyan tíz napja hány-húzza el a száját-fogalmunk sincs mi lehet a baj, mármint tippelgettünk. - teszi hozzá
-Evett valami romlott dolgot?-néz rám, én pedig megràzoma fejem, jelezve, hogy nem.-Nos-áll fel a székről -Nem akarok tolakodó lenni, de van barátja? - köhint egyet zavartan
-Igen, van. - nézek rá. És igazából tudom mire akar kijukadni. Karen is ehez hasonló kérdéseket kérdezett, csak ezt pont nem, mivel tudja, hogy van barátom, sőt ő a barátom szomszédja.
-Voltak együtt úgy, mostanában? - nézi az arcomat, kíváncsian, én pedig bolintok.Johogy voltunk, mindketten fiatalok vagyunk.
-Akkor lehet ez van a dologban, csinálunk egy ultrahangos vizsgálatot-mosolyodik el kedvesen.
Hogy tud ilyenkor mosolyogni? Lehet, hogy terhes vagyok, úgy, hogy még csak nem is terveztem az lenni, és nem hiszem, hogy Niall akarna egy gyereket,ráadásul tőlem. De most komolyan! Ő most éli az álmát, én pedig nem tudnék felnevelni egy gyereket! Ezzel az egésszel elrontanám az ő életét, és még az enyémet is! A legtöbb híresség akinek van gyereke, már együtt sincs. Meg születik a baba, aztán bumm külön utakon jár mindenki tovább, szegény gyerek meg két életet kell éljen az idióta, felelőtlen szülei miatt.
Nem. Nem lehetek terhes ez biztos.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
'ha tetszett a rész, csillagozzátok kérlek❤️'
🎊 Boldog Új évet mindenkinek! 🎊
[2019.12.31.]