slow hands

Kilenc.

-Szóval akkor elvállnak?-kérdezi anya a barátomtól.
-Anya!-szólok rá, és megeszek egy újabb sajtosrudat.
-Semmi baj. - néz rám Niall mosolyogva- igen elválnak. - válaszolja meg Niall anya kérdését.
-Szépséges jó reggelt drága Cherly Holland! -  jelenik meg a szobába Lana és Harry.
-átt, hogy megerkeztetek már rosszabb nem lehet. - nézek rájuk nyügösen. Komolyan olyan hangosak, hogy mindjárt szétrobban a fejem!
-Lehetnétek mondjuk kicsit halkabbak. - szólal meg Niall is, miközben a fejét fogja.
-Oké, igaz. - neveti el magát Lana. Harry pedig ide jön hozzám, és egy hajamba puszival üdvözöl,utánna meg megáll Niallel szembe.
-Hogy vagy haver? - néz rá sajnálkozva.
-Megvagyok. - néz rá Niall, és utánna rám néz.Elmosolyodom,es megrázom a fejem. Tudom, hogy nincs jól.
Csak éppen elég makacs, és azért sem fogja bevallani. De valószínűleg Harry is tudja, ezt. Elég régóta barátok.
-Hallottam, mi történt Gregékkel. - kezd bele, ezzel egy újabb rossz beszélgetést indítva.
-Ki kér sajtosrudat? - szolalok meg, és feltartom a zacskót amibe ott van az anyától kapott élelem.Nem hiszem, hogy olyan téma amiről Niall mindenkivel beszélni akar róla.
-Uh nekem adhatsz! - veszi ki a kezemből Lana, aki idáig anyával beszélt valamiről, jó halkan.
Nehogy halljak is valamit.
-Ki gondolta volna. - forgatom meg a szemem, és lerakom az ágy melletti éjjeliszekrény szerüre a kávét.
-Elmegyek vécére. - jelentem ki, és leszállok az ágyról.
-Menjek? - kérdezi meg anya, valószínűleg azért mert még mindig elvan törve a kezem és ő egy tipikusan nagyon nagyon aggódó anyuka.
-Nem kell anya. - nevetem el magam, és felveszek egy pulcsit ami az egyik szék támlájàn van. Fogalmam sincs miért van ennyi szék ebbe a szobába.
Magam mögött hagyom a barátaimat és a rokonaimat, és elindulok a közös vécék felé. Szerencse, hogy kulturált hely,ezert nem kell attól tartanom, sőt senkinek sem, hogy elkap valamit a vécén. Egy kórházba.
-
Fogalmam sincs miért vagyok ennyire leharcolt. De semmihez sincs kedvem. Egyszerűen olyan vagyok mint egy élőhalott.
Ami még jobban megrémit, az az, hogy dolgozni se fogok tudni. Tehát otthon kellesz ülnöm, ki tudja meddig. Csodálatos lesz.
Remelem lehet érezni, hogy csöpög az irónia.
-Héh, figyelj már oda! - fogja meg valaki a karomat, hogy nehogy elessek. Nos igen. Ennyire tudok oda figyelni a dolgokra.
-Bocsánat. - motyogom, és rá nézek a fiúra aki megmentett az eséstől.
-Semmi baj, csak figyelj oda jobban. - rázza meg a fejét mosolyogva, és elengedi a karom. Itt dolgozik.
-Oké. - bolintok. - Te itt dolgozol igaz?
-Igen, itt. - fogja meg a névtábláját a polója zsebénél.
-Remek, akkor tudnál adni valami fejfájás csillapító dolgot? - nézek rá, és utánna elnézek a falra.
-Persze, melyik szobába vagy? - néz rám barátsâgosan.
-Nem lehetne, hogy ide adod? Tudod épp itt van anyukám és a barátom is, és elég rosszul jönne ki a dolog. - vakarom meg a tarkomat zavartan. Anya biztos halálra aggódná magát, hogy miért ad valamilyen gyógyszert egy itt dolgozó, persze csak addig ami elnem magyaraznam neki, hogy miért is. Niall, meg ő is aggódnni kezdene.
-Értem. - neveti el magát - akkor gyere velem. - indul el, én pedig utánna, egy kisebb idő elteltével.
Csak az egyik orvosi szobâba mentünk, vagyis ő be ment én pedig inkább megvártam kint.
-
-Itt vagyok. - nyitok be a szobába, ahol meg mindenki ott van. Vajon mikor terveznek egyedül hagyni már?
-Hol voltál eddig? - vonja fel a szemöldökét Niall, miközben felém fordul.
-Vécén. - nézek rá furcsán.
-Eddig? - csatlakozik be Harry is. Komolyan Harry, neked nem ellenem kéne játszanod!
-Aha. -motyogom és elindulok az ágy felé, leulok és nézem a többieket.
-Felkell hívnom Dennisét! - nézek Niallre kétségbeesetten.Ugyanis teljesen elfelejtettem.
Ekkor megszólal Niall telefonja, én pedig reménykedem hogy pont Dennise az.
-Úgy látszik, neki is most jutott eszébe. - nyújtja felém a telefont, én meg elveszem tőle.
-Lemegyek az udvarra, ha akartok haza mehettek anyu-nézek rá anyára és Lanáékra - nincs semmi bajom. - nevetem el magam.
-Jólvan, kicsim. Akkor holnap engednek is haza igaz? - áll fel a székről, és lerakja az újságot az asztalra. Bolintok.
-
-Néha olyan sok Lanából és Harryből, főleg egyszerre. - nézek rá a baratomra aki itt sétál mellettem, a kórház parkjába, ami kifejezetten szép.
-Hàt ja, eléggé. - neveti el magát.
-Mit mondjak Dennisének? - forgatom a kezembe a telefonomat, és teljesen feszengve érzem magam.
-Amit akarsz. - von vállat. -én akkor megyek haza, oké? - áll meg, és én is így teszek.
-Oké, majd írj ha haza értél. - nézek rá, és tanulmányozni kezdem az arcát.
-Mit csinálsz? - mosolyodik el fél oldalasan - fejezd be! - neveti el magát-ez zavarba ejtő!
-Bocsi. - nevetem el magam.
-
-Szóval akkor jól vagy? - kérdezi dennise, én pedig leülök egy kinti padra. Niall már elment, én pedig össze szedtem magam és felhivtam Denniset.
-Enyhe túlzás, de megmaradok.-viccelem el a helyzetet.
Nem fogok a bajaimról beszélni neki, miközben ő pont válni fog.-Theo hogy van? - váltok témát gyorsan.
-Elég rosszul, főleg, hogy így tudta meg. - motyogja.
-Holnap már mehetek haza, szeretnéd, hogy elmenjeks vele valahova? - kérdezek rá, mert biztosan örülne egy kis magánynak, ahol kitudja magát sírni. Mármint dennise.
-Nem lenne baj? - kérdezi meg halkan.
-Dehogy is. - vonok vállát amit ő nem lát.-csak a karom tört el de Theo jó kis gyerek, szóval nem kell azon aggódnom hogy mikor kell elrantsam egy kocsi elől vagy valami. - nevettem el magam -Ha meg úgy van, lehet niall is jön.
-Greg ott van nála most igaz? - csuklik el dennise hangja.
-igen. - bolintok amit ő megint csak nem lát. - De ne aggódj, Niall se neki ad igazat. -teszem hozzá.
-
Nost a mai többi részét nem részletezném. Mivel semmi sem történt. Bent voltam a kórházi szobába, volt néhány ki vizsgálás, hogy minden rendben van-e és ennyi.
Már a nap további részébe nem jött be senkise, hála az égnek. Dennisevel olyan két órát beszelhettem, és utánna még Theodorral is telefonáltam pár percet.
-
Csütörtök.
-Szia Cherly. - szólal meg Greg amikor beérek a házva, és már a kabátomat szerencsétlenkedem le magamról.
-Helló. - nézek rá egy pillanatra.
Melegítőbe van, és egy sima fekete póló van rajta. Az arca pedig megviseltnek tűnik.
-Segítek. -jön közelebb - hallottam mi történt. Jobban vagy? - fogja meg a fekete színű kabátomat, és segít, hogy kitudjam húzni belőle a karomat.
-Igen, megleszek. - nézek rá. - Én is hallottam mi történt. - motyogom el magam. Greg felakassza a kabátomat a fogasra, és kerüli a tekintetem.
-Akkora egy balfasz vagyok! - jelenti ki, és elindul a nappaliba, lerúgom magamról a cipőmet és én is utánna indulok.
-Igen,ami azt illeti az vagy. - megyek utánna - de nem értem mire volt ez jó! -szolalok meg egy kicsit hangosabban. Nos. Tényleg, talán rossz ötlet volt, hogy nem vártam meg Niallt, aki még a kocsival csinál valamit. De annyira haragszom Gregre, hogy nem hagyhatóm szó nélkűl!
-Szerinted én tudom? - ül le a kanappéra, és a kezébe veszi az asztalon lévő poharat, amibe fogalmam sincs mi lehet. De van egy olyan sejtésem, hogy valami alkohol.
-Akkor miért tetted? - ülök le az asztal másik oldalán lévő kanappéra.
-Mert részeg voltam oké? Azt se tudtam milyen bolygón vagyok! - iszik bele, és utánna idegesen lecsapja a poharat az üvegasztalra. Nem törik be.Én viszont megijedek, és megugrom.
-Ez akkor sem mentség arra, hogy ilyen helyzetbe hoztad a családod! Neked van egy kisfiad! Szerinted milyen véleménnyel lesz ezután rólad, aki megcsalta az anyukáját? Hüh? - nézek rá idegesen, és most már én sem nyugodtan beszélek vele. - Nem foghatód a kibaszott alkoholra az egészet! Ha szeretsz valakit, akkor sem csalod meg ha iszol! - állok fel-ebbe meg mi van? Megint iszol? - veszem fel az asztalról a poharat és beleszagolok. Whiskey. Hát persze.
-Olyan jó, hogy neked és Niallnek ilyen tökéletes kapcsolatotok van! - néz rám gúnyosan - de ne félj Holland, egyszer véget ér ez is. - motyogja és hallani lehet, hogy gunyolodik. Érdekes. Az előbb még kedves volt, de ahogy valaki elmondta a véleményét róla, egyből atvaltott egy bunkó segfejre.
-Még jó hogy te jobban tudod! - nézek rá én is gúnyosan - tudod mit? Egyáltalán nem tudlak sajnálni. Tönkre tetted Dennise életét! És azt kívánom, hogy a tiéd is legyen ennyire rossz. - nézek rá, és elindulik a konyha felé, hogy kiontsem az italt.
-Ne merészelj ilyet mondani! - indul el utánnam, én pedig gyorsabban kezdek el menni. Nem azért mert félek tőle, csak nem akarom hogy vissza vegye az italt. Akármennyire is csalódtam benne és utalom most,tudom, hogy sose tudna bántani egy nőt. Azért nem ilyen ő se.
-Azt mondok amihez kedvem van! - szolalok meg, és be is érek a konyhába, ahol a csap felé emelném az italt, de Greg megfogja a poharat és elakarja venni.
-Engedd el. - nézek rá merfrsrn.
Hol van már niall? Komolyan az a kocsi mániás fajtája.
Nyílik az ajtó, és Greg kilöki a kezemből a poharat, ami szilánkra törik a fekete márvány padlón.
Most ez komoly?
Hogy lehet ennyire, ilyen egy ellenszenves?
-Cherly?-szólal mrg niall és egyre közelebb hallom a hangját.
-Szemét vagy. - nézek rá Gregre-es ajánlani tudom, hogy kezd el össze szedni magad és megbeszelni Dennisevel amíg lehet! - teszem hozzá és meglokom a melkhasat.
-Már amúgy is mindegy. - motyogja, és kimegy a konyhából a testvérét kikerülve.
-Tegnap is ivott? - nezek niallre és lehaholok össze szedni a szilankokat.
-Igen. - motyogja, és lehajol ő is.
-Annyira haragszom rá. - teszem hozzá halkan - és azt mondta, hogy nálunk is hamar véget fog érni ez az egész kapcsolat. - motyogom és felnezek niallre. Megforgatja a szemét és megrazza a fejét.
-Mert felidegesitetted valamivel, igaz? -vonja fel a szemöldökét.
-Nem ez a lényeg Niall! Az, hogy teljesen tönkreteszi magát, és azt akarja, hogy mindenkinek rossz legyen ne csak neki! - rakom bele a kezembe a szilânkokat.
-Tudom. De mit csináljak vele? - néz rám kérdően.
-Beszélj vele. - nézek rá, és felâllok, hogy kitudjam dobni a kukába a szilánkokat. Amik legalább annyira darabra törtek, mint ahogy Greg lelkiállapota lehet.-amúgy is mindjárt mennem kell-nézek a falon lévő fekete órára. Komolyan Niallnél szinte minden fekete, vagy barna.
-Elviszlek akkor. - dobja ki ő is a kukába a szilánkokat, és előveszi azt a kis kézi seprűt az egyik alsó szekrényből, és elkezdi össze seperni az ott maradt darabokat,amiket mi már nem tudtunk felszedni.
-Oké, köszi.
-
Dennise házáék elött.
nos igen, most akkor be kéne már csak mennem.
-Figyu bemennék most is, de tudod, hogy innen nem lehet hamar szabadulni, és ha bemennék nem is akarnék Theo miatt se. De ha jövök érted akkor bemegyek oké? Mond majd még Dennisének. - beszél hozzám Niall, aki eldöntötte hogy vegulis nem jön most be.
-Oke megmondom. Na akkor majd írok, hogy mikorra gyere. - fordulok felé a kocsiba még-de szerintem olyan 8 körül. - egészítem ki, és közelebb hajolok a fiuhoz, mármint áthajolok a váltó felett és egy puszit adok az arcára.
Nem mondanám magamat romantikusnak. sőt egyáltalán nem. de az a jó, hogy Niall sem az. így minden rendben van.
-Jolvan, vigyázzatok magatokra. - mosolyodik el.
-Mindig. - nevetem el magam és kinyitom a kocsi ajtót, hogy kitudjak szálni, és betudjak menni Denniséékhez.
-
-Sziaa! - szólalok meg mosolyogva, amikor kinyillik az ajtó egy olyan, öt csengetés után. Viszont aki vissza néz rám kevésbé ennyire boldog.
Miért is lenne?
Az apukája elhagyta, ha úgy nézzük.
-Nem mondta anya, hogy ne nyiss ajtót másoknak? - nézek rá mosolyogva, és felkapom az ölembe, majd pedig magamhoz ölelem a meg gyötört arcú kisfiú.
-Anya, mondta, hogy csak te lehetsz. - szólal meg végre már, és átöleli a nyakamat. Beljebb lépek az ajtón, és bezárom magam után.
-Oh értem. És hogy vagy kisember? - sétálok be vele a nappaliba, annak reményében, hogy az anyukája ott lesz.
Nem válaszol. Mit is tudna?
-Képzeld, van egy szuper hírem! - borzolom össze a haját - megyünk ma a cukrászdába, és utánna elmegyünk a kedvenc játékboltodba, sőt annyi édességet is kérdetsz amennyit csak szeretnél! - kezdek el mesélni neki, hátha kicsit kedvet kap és eljön velem ezeket végrehajtani.
Nem nagyon értek a gyerekekhez, ezért nem is nagyon tudom, hogy mit szerethetnek.de mivel Niallel sokszor volt, és sokszor én is ott voltam velük így Theot egész jól megértem már, na és ugyebár Niall is adott pár tippet, hogy mi lenne jó dolog egy kisgyereknek ilyenkor.
Mármint, mitől lenne jobb egy kicsit, és eltudna felejteni ezt az egészet pár óráig.
-Anya itthon marad ha szeretne, de akár jöhet is velünk!-szolalok meg ismét amikor már beerunk a nappaliba és Dennise tényleg ott van a kanapén, és fekszik. A tévébe valami zene megy. Együtt tudok vele érezni. Sokszor én is csak vagyok és hallgatom a zenét, vagy figyelem a klipet. Legalább tellik az idő.
-Szia Cherl! - szólal meg, amikor meghallja a hangomat - Köszönöm, hogy jöttél. - ül fel a kanapén.
-Mondtam, hogy szívesen teszem. - mosolygok rá, és lerakom a kezembe lévő kisfiut - öltözz fel ahogy csak szeretnél, de ne nyáriasan azért! - nézek rá nevetve, ő pedig halványan elmosolyodik és bólint, majd pedig elindul az emelet felé ahol is a szobája található.
-Szeretnél jönni? - fordulok Dennise felé, és reménykedem benne, hogy igennel fog felelni.
-Cherly, nyugi már ő csak egy kisgyerek, akit ismersz is ráadásul. - néz rám zavartan-és tudod, hogy szeret. - teszi hozzá és óvatosan elmosolyodik.
-Nem megyek neharagudj, menni fog egyedül is. - fogja meg a vállamat, és kikerulve elindul valamerre.
-Nem akarlak ezzel is terhelni, de ugye Nialléktől jövök, és Greg is ott van. Teljesen kívan,iszik és különböző kedves zsákkal illette a kapcsolatunkat Niallel, és még egy poharat is kivert a kezemből, mert nem adtam vissza neki az italt. - húzom el a számat. Dennise megáll egy pillanatra és vissza néz rám. Nincs meglepődve. Viszont az arcán végigtükröződik, hogy fáj neki.
-Sajnálom. - szólal meg talán fel perc után, és újra elindul.
-Ami azt illeti, mondtam neki, hogy próbálja megbeszélni veled. - indulok el, hogy ne keljen ennyire hangosan beszélnem.
-Miről tudnánk beszélni?-mosolyodik el fájdalmasan, és felnéz a plafonra, valószínűleg azért, mert nem akar sírni.
-Talán kitudnátok békülni.-motyom,bar tudom magamra, hogy Dennise pont olyan mint én. Ha egyszer megcsal az a valaki,akkor többszőr is megfog.
És egy ilyen kapcsolatba lenni teljesen pusztító.
-De te is tudod, hogy nem fogunk. - teszi hozzá - viszont még ügyvédet kell keressek, mert minél előbb be akarom ezt fejezni. És az itt marad dolgait is össze kell szednem. Tudom, hogy itt volt Niall és vitt el pár ruhát neki, de nem mindet. - indul el ismét, ezek szerint az emeletre.
-Oh, értem. - bolintok,bár ő nem láthatja mert mögötte megyek.
-Ha már itt tartunk Holland,akkor mesélj nekem egy kicsit, arról, hogy Niall miért beszél egyfojtába arról, hogy elfogod hagyni? - fordul hátra.
Nos. Ez nem is annyira meglepő. Rengeteget veszekszünk, és mostanában minden össze is jött. A kapcsolatunk pedig egyhelyben toporog, és nem történik semmi. Ami valjuk be,nem a legjobb az első évbe már. De rendbe lesz. Megbeszéltünk a dolgokat, és a többi dolog mind lefog csengeni egy idő után.
Legalabbis remélem.
Mert jelenleg ez a fiú jelent nekem a legtöbbet az életemben.
-Kicsit, össze jöttek a dolgok talán. - motyogom.
-Csinálj akkor valamit, hogy ne gondolj ezt, mert biztos vagyok benne, hogy nem fogtok szakítani, de ő nem egészen. - szól hátra, és bekanyarodik a lépcső melletti szobába, ami az övéké.
-Jó talán, azt mondtam neki, hogy szünetet kéne tartanunk. - állok meg az ajtóba. - de már megbeszéltük.
-Annyira nem értelek. - néz rám elképedve - Niall mindennél jobban szeret, és próbál mindent jól csinálni. Ismertem a barátnőt, és semelyiket se szerette ennyire.
-Az exével beszélgetett. - motyogom.
És így vissza gondolva tényleg hülyén hangzik, mert én is beszélgetek néha még Adammal, ha találkozunk.
-De nem hiszem, hogy megcsalni tervezett. - neveti el magát erőltetetten.
Ahoz képest, hogy most csaltak meg, ráadásul a férje akivel van egy közös gyerekük, egész turhetoen van. Legalábbis ezt mutatja.
De eltudom képzelni, hogy nagyon rosszul van, csak nem akarja ezt mutatni. Főleg ha a fia is itt van.
-Bocsánat. - motyogom - tudom, hogy van ennél nagyobb bajod is.
-Semmi baj Cherl. - néz rám, és leul az ágyra.-akkor hova is mentek Theoval?
-Cukrászda, játékból, édesség bolt, és még ahova szeretne. Ni, mondta, hogy ettől biztosan jobban lesz egy kicsit. - nézek rá, és ebbe a pillanatban meg is jelenik a kisfiú mellettem.ranezek. Egy fekete farmer van rajta, és egy kicsi fehér Nike pulcsi. Istenem de édes!
-Atyaisten, de édes vagy! - mosolygok rá és megsimitom a fejét.
-Na anya akkor mi elmentunk. - nézek Dennisere mosolyogva, aki elmosolyodik el feláll az ágyról.
-
cukrászdába
-Szóval Theo fiú, jó lesz a csokis? - nézek rá, mert még most sem tudott dönteni, se ő se én.
A csoki torta és a karamellás tortaszelet közt vacilálunk mindketten.
-Oké legyen az akkor, hogy két karamellás és két csokis. - nézek rá, ő meg megrántja a vállát és bólint egyet.
-
Kikértük az édességeket, és Theonak egy spriteot, nekem meg egy colát.
Most pedig itt ülünk az egyik ilyen boxba,és nézzük egymást miközben beszélgetünk.
-Szerinted apa miért csinálta ezt? - szólal meg pár másodperc csend után.
-Nem tudom, fogalmam sincs. - rázom meg a fejem. Igazából tényleg fogalmam sincs.

Na helló.
Elöször is elszeretném mondani, hogy tudom, hogy rengeteg hiba van ebbe a részbe, és nem is lett a legjobb, viszont szerettem volna kirakni egy részt, így megkésve is, de múltkor megígértem, hogy lesz.
Holnap kijavítom a hibákat!
Másodszor.
Múlt hétvége óta jó nagy változások lettek. Bezártak az iskolák, és majdnem mindenki a világ végére készül.
Remélem vigyáztok magatokra!💘✨🐻
Aztán itt van az is, hogy akik most felvételiztek, kerülnek ki az idéglenes rangsorok, remélem bekerültök abba a suliba ahova szeretnétek menni!!!!!!
Én is szét vagyok esve, emiatt most teljesen,és szalad az agyam minden felé, sajnálom. Kicsit össze szedem magamat már a héten, és talán két rész is lesz a héten.
Legyen szép hetetek.🌥️🐱🦒🦁🐅