slow hands

Cuid a Cúig

Kedd.
Mivel a mai nap is dolgoznom kell, és ismételten valami hírességet kell fotozzak, ezért megint kénytelen voltam felkelni öt órakkor, hogy most tényleg ne késsek el. Szerencsére, Niall nem az a típus aki aggódik mindenen, esetleg azon, hogy elvigyen-e, és ne kelljen vezetnem..nem sajnos nem ilyen.de ez valamilyen szinte jó is. Én sem vagyok az az ember aki egyofojtába rajta lóg az emberen.
-Niall! - simítom meg az arcát, nyilván ugyebár semmi válasz mert neki az alvás és az étel egy szinten van a fontossági listán.-Kellj fel. - puszilom meg az arcát -dolgoznom kell menni-adok egy puszit a szájára és elhúzodom. Csak elakarok köszönni tőle, mert valószínűleg meg illetődne ha nem találna itt amikor felkell. Bár ha öt percen belül nem kel fel,akkor ez lesz a sorsa. Esetleg hagyok neki egy cetlit, hogy hol is vagyok. Bár tudja, hogy dolgozom, de amilyen emlékezete van az fájdalmas.
-Jól van Niall-forgatom meg a szemem - ha nem akkor nem. - vonok vállát és felállok a gugolásból.
Kiveszek a szekrényből egy citrom sárga fila pulcsit, és magamra kapom, majd kilépek a szobából.
Leoltom a folyosón a villanyt és elveszem a kulcsomat a fogasról. Magamra kapom a sötét zöld pufi kabátomat és a sárga Vans sapkámat, meg ugye a cipőmet, és kilépek az ajtón. Bezárom magam után és kezdetét veszi a mai nap.
-
-Cherly, menj a nagy terembe ott van már - szól hozzám Bella, amikor észre veszi, hogy még mindig a kávé át iszom a folyosón.
-Megyek. - nyelem le az italt. Aminek egyébként a függője vagyok. Rossz szokás, de egyszerűen imádom a kávét.
-Szia, Cherly vagyok ma én fotozzak-lépek be az ajtón,úgy hogy még nem is látom kit fotózok, mert magam után nézek mindig ha egy ajtón bemegyek.
-Louis-szólal meg valaki. Valaki. Az a valaki az egyik barátom. Niall banda társa volt.
-Komolyan? Holnap meg Zayn jön vagy Liam? - nézek rá nevetve - vagy netalán Harryék jönnek páros fotózásra? - rakom le a poharamat a pultra.Majd elkezd szólni a telefonom.
-Cherly Holand? - szól bele a telefonba egy idegen férfi
-Igen, én vagyok. - rakom le magam mellé a fényképezőmet
-Ezesetben, Dr. Smitsh beszél, (kórház) ból, mivel az ön neve is benne volt az egyik sérült hívás listájában, sajnálattal közlöm, hogy Greg Horan és Denise Horan balesetet szenvedtek, jelenleg mindketten élet veszélyes állapotban vannak. - ahogy ki mondja ezeket a szavakat, megszünik körülöttem a világ, és leforog minden magam elött. Vajon ott volt Theodor is? Az ő nevét miért nem mondja? Istenem kérlek, mond, hogy nem azért.
-Betudna jönni a kórházba? - szólal meg pár másodperc után - van itt egy kisfiú akinek nagy szüksége lenne magára, egyfojtában az ön nevét mondja és egy úrét-teszi hozzá.
Tehát Theo jól van.Oda kell mennem ez nem kérdés.Csak felkell dolgoznom, a most hallottakat.
-Pe.. Per.. Persz.. Persze - szólalok meg akadozva és érzem ahogy végig fut a mai nap az első könnycsepp az arcomon. Meg szakad a hívás. Én pedig még mindig a fülemnél tartom a telefonom, abban reménykedve, hogy ez biztosan csak egy vicc volt és valaki biztos vissza hív, hogy ez nem igaz. De pár perc után sem hív vissza senki. Tehát ez nem egy rémálom, és nem egy vicc. Senki nem fogja velem közölni, hogy ez nem igaz. Mert igaz. A csúf valóság. És nekem össze kell magam szednem, mert Theonak és valószínűleg Niallnek is szüksége lesz rám, biztosan nem sokáig mert Gregék felfognak épülni. Felfognak. Felkell nekik. Ugye felfognak?
-Elkell mennem! - kiabálom el magam,és sírva össze szedem a cuccomat-Elkell mennem! - kiabálom megint, és lelököm a kâvét a pultrol, ami kiborul, ezzel el lepi a barna parkettát.
-
-Theo! - kiabálom el magam, a harmadik emeleten és amint meglátom, hogy ott ül a széken egyedül, olyan érzésem támad mintha valaki éppen most tépné ki a szívemet. Az pedig csak a ráadás, hogy Niall a falnak támaszkodva néz maga elé, és a haját tépi,teljesen el távolodva Theotól. Mindkettő szivszoríto látvány. De így, hogy egyszerre látom, sokkal jobban fáj. Ismételten rám jön a sírás,de tudom, hogy össze kell szednem magam. Ha én is sírva fakadok, akkor teljesen elvesztünk. És Theot nem szabad magára hagynunk. Ő még kisgyerek.
-Gyere ide kicsim, nincs semmi baj. -állok meg elötte és magamhoz ölelem, ő pedig átkarolja a derekamat, és halk pityergésbe kezd, elkezdem simogatni a hátát ő pedig mégjobb an szorítja a deremakat és elkezdte razkodni a válla - minden rendben lesz hallod? - simogatom tovább a hátát, és én magam is elakarom ezt hinni magamnak. Rendben kell lennie. Nem azt mondják, hogy pozitívnak kell lennünk mindig, és akkor rendben lesz minden?
-Ssssshh nyugodj meg - puszilok bele a hajába, és ránézek a barátomra, aki még mindig üres tekintettem támaszkodik a falnak, és nézi maga elött az ajtót. - Niall! - szólalok meg remegő hangon, semmi válasz.mégcsak mégse rezzen. - Niall! - szólok oda neki hangosabban,ami ilyen hangon nem nagyon megy, mert bármelyik pillanatban elsirhatom magamat én is - Niall, kicsim! - szólalok meg ismételten, de most sem reagál semmit. Mit tudna egyátalán? A testvére élet és halál közt van. Valószínűleg nem fog beszélgetni,ezért tovább beszélek, hozzá, hogy tudja, hogy itt vagyok. - Gyere ide Niall, minden rendben lesz. Kérlek kicsim-nézek rá, miközben egy percre sem hagyom abba Theo simogatását-Kit hívjak fel? - nézek rá, és nekem is elkezdenek folyni a könnyeim. Kétségbe vagyok esve. És egyedül kevés vagyok.
-Istenem. - nézek rá Theora, akinek csak a hátat látom, majd megint Niallre.Nem bírom. Talán soha életemben nem éreztem még ennyi fájdalmat. Főleg, hogy azokat az embereket látom szenvedni akiket a legjobban szeretek.
-Kicsikém!-hallatszodik egy női hang, percek után. Oda kapom a fejem, és meglátom Niallék anyukáját, aki szinte szaladva jön felénk, nyuzottan. Tehát ő is végig sirhatta az idáig vezető utat.-Theo, kincsem! - jön ide a kisfiuhoz, és amint meglát, magához ölel-köszönöm, hogy itt vagy-motyogja a hajamba rekedten. Bolintok és arébb állok, hogy tudja nyugtatni az unokáját. Valószínűleg ő is úgy gondolja, mint én. Theonak nagyobb szüksége van most valakire. Nem mintha Niallnek nem, de nem tudtam egyedül két embert vigasztalni, úgy, hogy a másikat ne hagytam volna magára,és Theo a kicsi. Aki valószínűleg azt sem tudja mi történik körülötte.
-gyere ide-veszi fel az ölébe - semmi baj nem lesz,apaék rendbe jönnek. - kezdi el ő is simogatni a hátat.
-Kicsim!-megyek oda Niallhez és átölelm a derekát, majd elkezdem simogatni a hátát ezzel a tudtára adva, hogy itt vagyok.Nem szól semmit, sőt ismételten nem reagál. Niall csendben szenvedő típus. Idáig sosem láttam sírni.
-Rendbe jönnek, ugye tudod? - motyogom sírva a melkhasaba.
Átöleli a derekamat és belehajtja a fejét a hajamba. Tehát annyira még nem veszítettem el..
-Mindketten nagyon erősek, tudod ugye? - simogatom egyfojtába a hátát nyugtatásképpen - Niall, semmi baj ha sírsz. - teszem hozzà motyogva-könyebb lesz. - nem zárhatsz ki. -remeg meg a hangom
-
-Cherl! - kezd el keltegetni a mellettem ülő fiú-kelj fel kicsim! - lökdösi meg a vállam.Könnyezve kinyitom a szemem, és próbálom feldolgozni a dolgokat. Ez csak egy rossz álom volt!
-Héh semmi baj, csak rosszat álmodtál! - néz rám és megtörli az arcomat, letörlni a könnyeimet.
-Istenem! - fogom meg a hajam és oldalra fordulok, így ránézek a barátomra.
-Mit álmodtál? - fogja meg a derekam, és álmosan rámnéz.
-Gregék balesetet szenvedtek, és halál közeli állopotba voltak-motyogom el.
-De ez sose fog megtörténni. - puszil bele a hajamba - Greg tud vezetni.-teszi hozzá nevetve
-Nagyon rosszúl néztél ki, és Theoval ketten voltatok bent a kórházba, és teljesen magára hagytad - törlöm meg újra a szemem, vissza gondolva erre a pár emlékre még.
-Érthető végülis. - túr bele a hajába-ha az ember ilyen hírt kap, a testvéréről.
Bólintok.
-Tudsz még aludni, vagy már esélytelen? - simogatja a karomat
Ránézek az órára, ami kettő órát mutatott. Azaz még három órám van, hogy aludjak.
-Három órát tudok még aludni, utánna kelnem kell. - húzom el a szàmat-meg szerintem már nem is tudnék.
-Próbáld meg-motyogja álmosan-muszáj
ma menned dolgozni? - fordul hasra
-muszály - nevetem el magam halkan - nekem nem sztár életem van - túrok bele a hajába.
-Ne is legyen-motyogja a párnába-akkor ennyiszer se látnánk egymást.
-Most a közeljövőben mész el valahova hosszabb időre? - simogatom a hátát
-Most, nem. Majd két hónap múlva, de akkor is csak egy hétre.
-Akkor az tényleg nem most lesz még, tisztára rád fogok unni. - nevetem el magam, és tovább simogatom a hátát.
-Nem fogsz tudni menni a fiúidhoz mi? -neveti el magát, de mivel a párnába van a feje így egészen furcsán hangzik.
-Jaja-nevetem el magam én is - sajnálatos dolog, most akkor szakítanom kellesz velük.-húzom el a számat-de akkor neked is szakítanod kell a barátnőiddel. - jelentem ki komoran.
-Ez szomorú-dörmögi.
-Annyira szeretlek. - nevetem el magam, és belepuszilok a hajába.
-Én is téged kicsi. - jelenti ki,és elmosolyodik.
-
-Semmi kedvem élni! - szólalok meg nyavajogva, két perccel az után, hogy a telefonom elkezdett csipogni, jelezve, hogy ébredjek fel mert munka van. - miért kell ráadásul Zaynt fotóznom?-nyavajgok tovább, és lerugom magamról a takarót. A mellettem lévő fiú is elkezd mocorogni, szóval ébredezik.
-Zaynt? - motyogja mellettem fáradtan
-Malikot - teszem hozzá, és hasra fordulok-mi van ha azt mondom, hogy halálos beteg vagyok és nem tudok dolgozni menni? - osztom meg Niallel a gondolataimat.
-Elkisérlek inkább-dörmögi, és a hátára fordul.
-Akkor kezdjünk készülődni!-jelentem ki és erőt véve magamon, felülök az ágyből, és ránézek a barátomra vagyis pontosabban a hátára,és rácsapok egyet óvatosan.
-
-Holnap szerda van nem? - nézek rá a mellettem haladó fiúra. Most megyünk végig a folyósón, a munkahelyemen.
-De-jelenti ki
-Miért ilyen lassan telik az idő? - nyüglödöm, és benyitok az egyik terembe,ahol ma Zaynt kell fotózni. Csodás lesz. Főleg, hogy Niall is itt van. Biztos elhülyéskedik az egészet.
-Meg jöttem! - kiabálom el magam
-Jöttünk! - javít ki Niall, szintén kiabálva.
-Csak azt ne mondd, hogy Niall is itt van! - jön ki az öltözőből Zayn, és amikor meglátja a mellettem lévő fiút, elvigyorodik.-Rég láttalak tesó! - pacsizik le vele.
-Szevasz haver! - vigyorog rá Niall is.
-Szia Zayn! - nézek rá grimaszolva, és lerakom az oldaltáskámat a pultra. - elmegyek vécére, addig lehetőleg maradjon minden a helyén. - nézek rájuk, és elindulok a mosdó felé.
-Héh Cherly! - kiabálja a nevemet az egyik munkatársam, Connor.
Nos, nem mondanám, hogy barátok vagyunk. Mivel párszor már beprobálkozott, így nem nagyon szimpatizált semelyikünk azzal, hogy barátok legyünk. Nekem kínos, neki meg kevés.
-Connor, helló! - fordulok meg, és szembe találom magam a nálam vagy két fejjel magasabb barna hajú vékony fiúval.
-Hogy vagy? - túr bele a hajába - hallottam Zayn Malikot fotózod ma! - mosolyodik el fél oldalasan.
-Aha, hát őt. - vonok vállat nevetve.
-Mit csinálsz szombat este? - tér röktön a lényegre, na igen. Ezt nevezem. Sosem adja fel.Tudjátok értékelném is, sőt talán adnék egy esélyt is ennek az egésznek, ha nem lenne barátom. De van. És semmiért nem hagynám el.
-Szombaton? - vakaron meg a homlokomat - még nem tudom. - vonok vállat.
-Nem akarsz elmenni valahova mondjuk fényképezni? - és még mindig nem hagyja annyiba.
-Hát, nem hiszem. Elég hideg van még kint. - húzom el a számat.
-Megyek megkeresem, nehogy legyen valami baja vagy valami! - hallom meg Niall hangját, a folyosón messziről, vagyis Zaynnek mondhatta, útközben. Na ez is csodás lesz.
-Lehet most menned kéne. - nézek rá Connorra zavartan.Érti a célzást, mert nem hülye. És ő is hallhatta Niall hangját, mivel szerintem süket se.
-Akkor majd még beszélünk. - jelenti ki, és el is indulna, de Niall ide ér.
-Cherl,jössz?-hallom meg közelről a hangját, de mégse annyira közel, ezért hátra fordulok és meglátom, hogy a kanyarba áll.
-Aha, megyek!-nézek a szemébe, ő pedig bólint. De nem mozdul.Azaz megvárni tervez.
-Na akkor én megyek is, sziasztok! Szia Cherl!-mosolyodik el zavartan Connor és hátat fordítva nekünk, elindul. Valószínűleg ki, hogy cigizzen. Vagy kávézzon.Megrázom a fejem, hihetetlen.
-Cherl?-néz rám Niall amikor mellé érek, én meg csak vállát vonok és megyek tovább.
-Nem szokott így hívni.-kezdem el rágni a számat.
Zavarja. Gondolom. Csak ő szokott így hívni a környezetemben, és én is ehez szoktam hozzá, hogy csak tőle hallom. Meg néha néha a tesómtól, és Harryéktől. De rájuk azért Niall nem féltékeny.
-Ne zavarjon, tudod, hogy ki volt. - nyúlok a keze után -nem adja fel. - fogom még a kezét-csak idegesíteni akar.-kulcsolom össze a kezünket.
-Hát megértem valamilyen szinten. - neveti el magát - én se adnám fel. - von vállat.
-Milyen jó, hogy neked nem kellett teperni. - forgatom meg a szemem - néha valami nehézségek elé kéne állítsalak!-gondolkozok el hangosan, és elnevetem magam.
-Héhaa! - neveti el magát-azért nekem se volt olyan könnyű!-löki be az ajtót magunk elött, és a terembe beérve szembe is találjuk magunkat Zaynnel, aki az egyik fekete kanappén ül.
-Na tubicáim, újra egymásra találtatok? - vigyorodik el.
-Persze. - nevetem el magam - kezdjük el,mert elég fájdalmas az arcodat nézni Zayn baba!-veszem el a fényképezőt a pultról.-jólvan tudod, hogy szeretlek! - nevetem el magam, amikor meglátom a szomorú arcát. Ami ugyebár csak megjátszva volt.
-Mindjárt jobb! - mosolyodik el, és feláll a kanappéről.
-Niall addig ülj le ha akarsz, vagy mindegy mit csinálsz, csak foglald el magad és ne foglalkozzatok egymással kérlek! - nézek rá figyelmeztetően.
-Oké! - tartja fel mindkét kezét maga elé a levegőbe,és utánna belenyul a hátsó zsebébe ahonannan kiveszi a fekete iphoneját, és leül az egyik fotelba.-Csöndbe leszek. - teszi hozzá nevetve.
-Ihaj! - neveti el magát hangosan Zayn-Befenyített az asszony? -nevét még mindig az elöttem álló fiú.
-Nem!-jelentem ki, gyorsan,mert már Niall is szólalna meg - Csak nekem dolgoznom kell! - nézek rájuk. - és ez rád is vonatkozik!
-
-Akkor szombaton átjösztök? - kérdezi meg Zayn,amikor már végeztünk a képekkel, és bucsuzkodik, mert dolga van még. Én meg mehetek haza.
-Én biztos.-von vállat Niall, és rámnéz.
-Ha Lana megy akkor megyek aha. - vonok vállat.
-Hát ha minden igaz, Harry jön, szóval sok eséllyel ő is jön. Tudjátok ti milyen ez, ilyenkor szét se akarnak szakadni. - von vállát nevetve Zayn - bár mondjuk ti nem ilyenek voltatok.
-Mert Niall olyan volt, hogy mindig titeket tett előtérbe! - forgatom meg a szemem és nevetve belesimitók Niall hajába.
-Na, ez nem is igaz!-néz rám komoran-jó de valamilyen szinten igaz. - von vállat és elneveti magát - de az elején még egy kapcsolat sem olyan biztos, és nem akartam a barátaimat elhanyagolni. Mert mi van ha mégse jövünk össze? - néz rám.
-Oh igen? Szóval te nem voltál biztos a kapcsolatunkba? - vonom fel a szemöldökömet,és a csípőmre teszem mindkét karomat.
-Na ebből nem jössz ki jól már. - veregeti meg Niall vállát a barátja.
-Mindegy, igazából az ilyen barát a jó.-vonok vállat-meg nem azért, de én se voltam biztos benne azért. - húzom el a számat. Igazából, persze, hogy biztos voltam benne. Mert már alapból, könnyen találtunk témákat amiről beszélni tudtunk. Meg müködött a kémia is.
-Mi? -néz rám csodálkozva - meddig nem?
-Úgy kb az ötödik hónapba lettem biztos benne. - gondolkozok el.
-Öt hónap után? - szólal meg hangosabban, meglepődve.
Bolintok.
-Tuti nem! - jelenti ki, és megrázza a fejét.
-Nagyon fárasztóak vagytok! - dörzsöli meg a homlokát Zayn - remélem azért Harryék valamivel könnyebb esetek. - veszi le a kabátját a világos barna fogasról. -mert, hogy ti mindig szívjátok egymás vérét az valami fájdalmas! - néz ránk felváltva.
-Nem jobbak hidd el! - nevetem el magam, vissza gondolva arra, hogy csak egymás szájába voltak szinte egész végig amikor Lanánál voltunk.
-Ja, ők olyan gusztustalanul szerelmesek! - fintorog Niall.-de most komolyan tényleg öt hónap után? - néz rám megint.Csak nem hagyja annyiba.
-Dehogy is! -nevetem el magam, és kiveszem a zsebemből a telefont - már az elején tudtam. - nézek rá mosolyogva, és miután meggyöződtem róla, hogy meg nyugodott ránéztem a telefonomra, feloldottan a képernyőt, és szembe találtam magam azzal, hogy Lana írt.
-
-Oké, mehetünk? - néz rám Niall,amikor is még mindig itt vagyunk a munkahelyemen, Zayn már egy órája elment, de nekem még pakolom kellett meg a képeket át rakni a gépre.
-Aha. - veszem le a kabátomat az akasztóról-akkor szombaton megyünk Liamékhez. Lana is jön. - jutattom eszembe, mert képes vagyok elfelejteni. Igen Lana ezért írt, hogy közölje, hogy jön, és nekem is mennem kell mert, nem akar egyedül lány lenni.
-Oké-bólint, és kinyitja az ajtót, ahol ki is megy, én pedig utánna indulok.
-Mit akarsz ma enni? -sétálok mellette.
-Pizza? - néz rám kíváncsian.
-De rendelünk!-vonok vállát
-Cherly! - szólít meg valaki, vagyis Connor, nyilván ő, hát ki más-tudsz jönni egy kicsit? - vakarja meg a homlokát. Mögöttem van, én pedig megfordultam ezért látom.
-Aha, megyek. - nézek rá, majd a barátomra, aki csak unottan néz vissza rám - kimész addig a kocsihoz? -húzom el a számat-biztos csak valami munkával kapcsolatos dolgot akar. - vonok vállat.
-Oké, de csak mert kicseszettűl idegesít! - biccent Connor felé - siess. - hajol közelebb és megfogja az arcomat mindkét kezével.
-most megcsokolsz mi? -mosolyodom el féloldalasan.
-Meg hát! - neveti el magát halkan,és végre össze tapassza az ajkainkat.
-Csak, hogy tudja, hogy kié vagy - motyogja a számra amikor elváltunk.
-Menj már! - nevetem el magam, és lelököm a kezét az arcomról. - mindjárt megyek. Niall megrázza a fejét, és elneveti magát,majd elindul a kijárat felé.
-Na mond! - megyek oda hozzá,és felveszem az idáig kezemben tartott zöld kabátomat.
-
Remélem tetszett az új rész💘😜
Legyen szép hétvégétek!🌱
Jó hetet, és ügyesek legyetek a suliba! 🥗
Voteoljatok ha tetszett a rész, és kommentet is írjatok.💘
[2020.01.26.]~xpzx55