15.rész

940 56 10
                                    

Heyho! ^^

Itt is lennék a következő résszel. Remélem elnyeri a tetszéseteket! Köszönöm az eddigi véleményeket, és továbbra is boldogan várom őket! 

A film után Kai nem maradt túlzottan sokáig. Beszéltünk még pár szót a közelgő eseményről, amire amúgy még ruhát kell vennem, majd távozott. Az eső hatalmas szemekben szakadt. Szinte a kocsijáig alig lehetett ellátni, így hamar visszasiettem ,a meleg házba. Rendet pakoltam a nappaliban, kikapcsoltam a tv-t, majd átöltöztem pizsibe, hisz ma már egyszer fürdöttem. Egy meleg, szőrmés pizsi mellett döntöttem, mivel kifejezetten fáztam. Csináltam is egy forró csokit, majd lekuporodtam a kanapéra.

A tél vészesen közeledik, így elég hideg, és sötét van már odakint, amikor Lucas megérkezik. Csurom vizes, és csak egy póló fedi felsőtestét.

- Te így jöttél haza? – mértem végig tekintetemmel.

- Neked is szia! – vetette oda sértődötten.

- Tüdőgyulladást akarsz kapni, vagy mi? Miért nem vettél fel egy pulcsit? Nem látod, milyen idő van odakint? – estem neki, talán kissé túlságosan is.

- Mióta lettél a második anyám, hogy ennyire aggódj értem? – vonta fel szemöldökét. – Kutya bajom sem lesz!

- Azt remélem is! – sóhajtottam. – Nem vagy éhes? Szívesen csinálok valami vacsit.

- Nem kell, köszönöm. – válaszolta, majd felment az emeletre. Úgy tűnik, beletelik egy kis időbe, mire minden újra a régi lesz köztünk. Olyan, mint amikor megismerkedtünk.

***

Reggel felöltöztem, elkészítettem a reggelinket, majd felsiettem Lucas szobájába, aki szokás szerint még most is aludt.

- Kelj fel! Megint el fogunk késni! – dübörögtem ajtaján, de nem érkezett válasz. – Lucas! – még mindig semmi. Benyitottam. – Hé! Ébresztő! – rázogattam, mire kissé morcosan kinyitotta szemeit.

- Mi van? – nézett rám csillogó szemekkel. Ez azonban most más volt. Most nem úgy csillogott mint máskor.

- Lucas, te.. Lázas vagy? – tettem kezem homlokára.

- Dehogy is! – lökte el kezem, amit én egy morcos tekintettel díjaztam.

- Csak úgy tüzel a homlokod! Én mondtam, hogy beteg leszel. – dorgáltam meg.

- Nem vagyok beteg! – válaszolta,s megpróbált kikelni az ágyból, de megszédült és visszaesett.

- Feküdj csak szépen vissza! Ma biztos, hogy nem mész sehová! Kihívom az orvost, és szólok Jennienek, hogy ma nem megyünk. – jelentettem ki, és telefonomon már tárcsáztam is a lányt.

- Jól vagyok! Nem kell ennyire túlreagálni! – ellenkezett velem Lucas, és egy újabb felállással próbálkozott.

- Feküdj le! – nyomtam vissza az ágyba mellkasánál. – Ez nem vicc. Pihenned kell! – néztem rá elszántan.

- Ha most nem lennénk szigorúan testvéri kapcsolatban, kihasználnám ezt a csodás lehetőséget. – jegyezte meg egy perverz mosoly kíséretében. - Elvégre is, nem sokszor kényszerítesz ágyba!

- De sajnos, ezt már egyszer megbeszéltük. – tápászkodtam fel mellőle. – Most pedig maradj itt! Megyek, telefonálok egyet és csinálok meleg teát. – indultam el a lépcsőn.

LUCAS SZEMSZÖGE

~Előző este~

- Na, mesélj! Sikerült beszélnetek? – faggatott legjobb barátom, miközben épp a fekve nyomó padon szenvedtem.

Step Brother ( Mostoha testvérek)Where stories live. Discover now