19.rész

859 43 13
                                    

Heyho! ^^

Hogy telt a karácsonyotok? 😁🎄

Itt lennék a következő résszel! Jó olvasást, és várom a véleményeket!

LISA SZEMSZÖGE

- Sziasztok! - köszöntem a fiúknak. Kai-al már egy hete nem találkoztam, így gondoltam megkeresem, hogy beszéljünk, de ő beszéd helyett megcsókolt. Teljesen lesokkolt. Még sohasem csókolóztunk. Mégis mi ütött most belé?

- Khmmm... Mi is itt vagyunk. - köszörülte meg torkát Taeyong, mi után eltávolodtunk egymástól. Lihegve, kissé szívrohamot kapva álltam Kai mellett. Kezét derekamra csúsztatta, így magához szorítva engem. Az arcom egy paradicsomot megszégyenítő színben pompázott.

- Esetleg nincs valami dolgotok? - fordult a fiúk felé egy kissé erőltetett mosollyal. - Szeretnék egy kis időt a barátnőmmel tölteni. - jelentette ki, keze pedig egyre lejjebb vándorolt. Mégis miért csinálja ezt? Én ezt nem akarom. Főleg, így nem.

- Kai! Kérlek! - próbáltam meg tőle elhúzódni sikertelenül.

- Oh, Lisa! Hát itt vagy! Már mindenhol kerestelek! Úgy eltűntél mellőlem. Hallottam a csengőt és mire felnéztem már nem voltál sehol. - magyarázkodott Jennie, miközben kivont szerelmem, már ha még nevezhetem annak, karmai közül. - Gyere! Rosé beszélni szeretne veled!

- Mi épp... - kiáltott utánunk Kai, de Jennie, mintha meg sem hallotta volna vonszolt maga után.

- Ne haragudj, amiért megzavartam a kis romantikus afférotokat. - kért bocsánatot, amikor már a folyosón sétáltunk.

- Nincs miért bocsánatot kérned. Inkább nekem kellene megköszönnöm. - sóhajtottam.

- Ezt mégis, hogy érted? - vonta fel szemöldökét.

- Na, végre, hogy itt vagytok! - kiáltott fel boldogan Ten, ezzel félbe szakítva az előző beszélgetésünket. Karon ragadott, s miután berántott a termünkbe, becsukta az ajtót.

- Mégis mi ez az egész? - néztem körbe. Hisz újra itt volt az egész csapat. Mark, Rosé, Ten, Jennie és most már én is. - Egyáltalán szabad ilyenkor itt lennünk?

- Nekünk szabad. - válaszolta Mark.

- Hála istennek, Mark sikeres a tanároknál. Bár ennek a cuki pofinak ki tudna ellenállni? - paskolta meg játékosan a fiú arcát Rosé.

- Rosé, a lényeget! - szólt rá az elkalandozott lányra Jennie.

- Igaz is. - csapta össze tenyerét. - Szóval, először is. Lisa! Megkérdezted már a szüleidet, hogy lehet -e nálatok a buli?

- Még nem, de ma amint haza érek, megkérdezem. - válaszoltam.

- Rendben! Akkor már csak az ajándék kell! Valakinek valami ötlet?

***

A nap további része gyorsan telt. Az utolsó órám után elköszönve barátaimtól indultam haza, amikor megpillantottam Baekhyunt. Keze tele volt szatyrokkal, és látszólag elég nehezek voltak, hisz ide-oda rángatták a fiút.

- Segítek! - léptem mellé, s egyik kezéből átvettem a terhet.

- Lisa? - pillantott rám meglepetten, majd elmosolyodott. - Köszönöm. De boldogulok. Mégis milyen dolog már az, hogy pont egy lány cipekedik?

- Baráti. - húztam mosolyra a szám. - De mégis minek neked ennyi alma? - pillantottam le a szatyor tartalmára.

- Majd meglátod. És köszönöm. - bólintott. Amikor hozzájuk értünk egy átlagos kis ház fogadott. Nem volt a legújabb, legmodernebb, de nagyon is lakályos. Lepakoltunk, ő pedig a hátsó ajtó felé invitált.

Step Brother ( Mostoha testvérek)Tahanan ng mga kuwento. Tumuklas ngayon