Szörnyek Játéka

9. Fejezet

Fuldoklás

Az eső teljesen elmosott minden illatot vagy szagot, így az esőn kívül mást nem is lehetett nagyon érezni. Miközben még mindig ugyanott rostokolltam, csukott szemekkel hagytam, hogy az arcom ázzon, és lemossa rólam a szennyet, amit éreztem magamon és bennem. Néha túl erősen csapódott az orcámnak, néha pedig lágyan cseppent. Olyan vihar volt ez, ami épp bennem is kavargott. Élveztem a játékot minden fajta agressziójával, mégis félelmetesnek tartottam ezt az egész lehetőséget. Második hetem első napján pedig két játékos pöttye is eltűnt. Nem számoltam meg mennyien voltunk, nem érdekelt. Viszont azt mertem sejteni, hogy Adával se fogok többé találkozni. Fred félelmetes volt, és kezdtem elhinni róla, hogy az egyik Mester lehetett. Hiszen nem volt a térképen látható, és ő valószínűleg teljes mértékben élvezte a játékot. Jól szórakozott, így reméltem ha nem fogom piszkálni, vagy felidegesíteni akkor békén fog hagyni, legalább is az elején. Egy Oni sétált alattam, teljesen el volt veszve. Bezártam a térképet oda se nézve, eltettem, és a két kardot elővéve rácsaptam prédámra.

Két napig csak kaszaboltam a szörnyeket, és zsebeltem be a pénzt. Harmadik napon se állt el a vihar, a szörnyek nem mentek aludni, a tündérek pedig nem bújtak elő. Nem másztam ki ez idő alatt az erdőből, és talán ha aludtam pár órát egy nap, mikor éppen lemertem hunyni a szememet. Meg kellett volna ölnöm az izomagyat, míg tehettem volna, gondoltam magamban zsörtölődve. Egyre több játékos gyűlt a városba, így úgy határoztam ideje tovább állni a következő szintre. A játék főcélja az lehetett, hogy a játék szintjeit felfedezzük, és játszunk ott pár napig. Másodlagosan pedig, hogy egy játékos maradjon a végére. Vagy legalább is azok játékosok szerint ez a lényeg, akikkel találkoztam. Megnéztem merre lehet a következő szint, de majdnem húsz perc pörgetés után találtam meg egy lelakatolt helyszínt. Megrándult a balszemem. Több idő lesz oda eljutni, mint a kezdőponttól a városig. Sóhajtottam. Fáradt voltam, büdös és ázott. Freddel való találkozás óta nem találkoztam több játékossal, hiszen elkerültek, vagy éppen fordítva.

A negyedik nap hajnalán indultam útnak. Többször rosszul voltam pár bogyótól, amit ettem, de nem foglalkoztam vele. A testem egy túlélőjé volt, és egy túlélőjé lesz. De ahogy teltek a napok, egyre kevesebbet gondoltam a valóságban váró óráimra. Élveztem az itteni életet. Nem kellett tanulni, nem kellett emberek közé menni, nem voltak elvárások, hogy munkát keressen az ember, mert azzal, hogy szörnyeket ölt, gazdaggá vált. Itt nem kellett semmi olyat tenni, amit nem akart az ember. Itt már csak olyanok maradtak életben másfél hét után, akik pontosan ezt akarták. Zöld nadrágom szára már szinte eggyé olvadt a testemmel olyan vizes volt. Egész testemet beborította a sár, és miután lemosta az eső, ismét saras lett. Ez egy örök körforgássá vált, és nem zavart. Tetszett, hogy az eső mindent eltűntetett.

A nap legvilágosabb pontjában megpihentem egy vastag ágon. A környéken főleg fűzfák voltak, és maga a legkőr is nyomasztóbbá vált. Egyrejobban emelkedett, nagyobbak voltak a szintkülönbségek is. Úgy tűnt ahová tartok a hegyek közt rejtőzött el. Fölugráltam az ágakon, és igazat kellett adnom magamnak. A szél egyre durvábban bánt velem, és az eső is keményebb volt. Hűvös szelek jöttek a magas hegyek közül. Pontosan előttem két felhők közé nyúló hegy volt, és köztük egy mozgósziget, rajta hatalmas falak. Ha tippelnem kellett volna, arra a helyre tenném a voksomat, gondoltam magamban elgondolkodva. Még messze voltam a hegyektől, de már láthatóak voltak, és a kastély is. Viszont tudtam, hogy akkor se érnék oda, ha három napon át meg se állnék. Távolodóban volt a lebegősziget, így a távolság is percről-percre nagyobb lett. Köd ereszkedett le az erdőbe, mikor lefele haladtam, ahol a legtöbb erős ág volt. Csettintettem a nyelvemmel, így aligha tudtam tovább menni biztonságosan. Elővettem a térképemet, és láttam, hogy négy szörny is megérzett, és felém gyorsított. Az első ami ideért egy gyöngének tűnő Oni volt. Kék bőre akár az ég, fakó és ködös volt. Egy szeme pedig arany színben csillogott az éjszakában, miközben habzó szája tárva-nyitva vette a levegőt. Nem vártam sokat, ugrás közben elővettem az egyik kardomat, és miközben az arca elé értem, a levegőben szaltóztam, és a két lába közepétől kezdve a kardom nyelével kettévágtam. Mire féltérde érkezve a földre raktam a szabad kezem, addigra az Oni már csak pénz volt. Nem nyaláboltam föl, hiszen rögtön érkezett a másik kettő. Még sosem láttam hozzájuk hasonló teremtést. Az egyikük leginkább egy tevére emlékeztetett, de szárnyai, mint a sasé, illetve lábai végén is karmok voltak, mint a ragadozó tigriseknek. Teve testéből két hosszú nyak nyúlt a magasba, ezálltal két feje is volt. Unott képük tényleg a tevéhez hasonló volt, ám húsevő fogazatukat örömmel mutogatták. A másik szörnynek is szárnyai hatalmasak voltak, ám inkább macskaszerű teste volt, és feje. Fekete szőrzete hosszú volt, ám mancsai hosszúra nőttek, és szőrtelenek is voltak. Feje közepén pedig két apró szarv állt ki. Szemei túlságosan intelingensek voltak, okosak. Megráztam a fejemet. Mindig is tudtam, hogy a macskák okosak, és egyszer a világot fogják uralni, de hogy ez tényleg eljöhessen, gondoltam magamban viccelődve, miközben fölugrottam a legközelebbi ágra. Ám ez semmit se segített, hiszen szárnyra kelt a teve, és repült fel hozzám, mire egyből felé ugrottam, kardomat a magasba emelve. Mindkét feje köpött, valami ragadós, és olvasztós nyálat, ami szerencsére nem ért el engem. Így kardommal csak az egyik fejet vágtam le, és elrúgtam magam a hátán. Ám, míg arra törekedtem, hogy hárítsam a nyáltámadást, addig a szárnyas leopárd ugyanúgy támadott. Karmait kiengedte, és arcomat súrolta. A szám felszakadt, és további két vágás is keletkezett rajta. Elrúgtam a mancsát, majd inkább kirántottam a második kardot, és támadtam. Egész végig lazán kikerülte a támadásaimat, miközben a teve félig elhagyva magát próbált eltalálni a nyálával. Ez így ment egészen addig, míg a teve túl közel nem került. Ekkor ugyanis nem csak én csaptam le rá, hanem a leopárd is. Míg én átszúrtam a testét, addig a macskaféle levágta a másik fejét is mérgében. Megdöbbentem, ahogyan a macska is tette. Pár pillanatra abbahagytuk a harcot, és csak szemeztünk egymással. Körbe-körbe sétáltunk, és figyeltük a másik mozdulatát.