Mr. Tökély és Mrs. Tökéletlen/BEFEJEZETT/

5. rész

Másnap elmaradtak a szokásos szívatások. Én pedig kerültem a fiút. Sokkal jobban foglalkoztatott a fiú, akit teljes szívemből szeretni akarok. Nem más, mint a diáktanács elnöke. A neve Edward Wilson. Csak az a baj, hogy egy nőcsábász és csak azzal hajlandó járni, akinek barátja van őrület igaz? Ezek szerint sosem lesz esélyem.

A suliban két barátom van. A fiút Chris Kennedynek hívják. Van egy ikertestvére, akire túlságosan is vigyázni akar. Elég intim a kapcsolatuk, de mit meg nem adnék, ha rám is így vigyázna valaki.

Amikor megláttak a folyóson oda jöttek hozzám. Hannah boldogan mosolygott, amikor meglátott. Viszont én valahogy nem tudtam visszamosolyogni a lányra. Elkomorodott. Már sejtette, hogy baj van. Sajnos túl jól ismer. Nem hiába ő a legjobb barátnőm. Mindenki szereti őt, mert figyelmes és segítőkész. Ő a diáktanács alelnöke.

- Történt valami Roxane? – kérdezte gyanakodva a lány.

- Hát igazából... - kezdtem keserű mosollyal. – történt 1-2 dolog.

- Hallani akarok mindenről. – nézett komolyan a szemembe.

- Emlékszel? Meséltem neked régen Nathaniel Jasonről, igaz? – kérdeztem kínosan.

- Igen? Mi van vele?

- Ő tegnap... megcsókolt. – mondtam és én is bele pirultam. – Akaratom ellenére.

- Az a kis rohadék. – mondta Chris és elindult a menők helye felé. - Ez hülyeség volt. – mondta Hannah nekem címezve. – Hogy volt képes ilyet tenni egy lánnyal? - dühöngött a lány és karba tett kézzel várta, hogy folytassam.

- Nem kellene Chris után menni?

- Minek? Ő úgyis visszajön. – nevetett gonoszan. – Nem hiába vagyunk a barátaid.

- De ez akkor is örültség. Mit fog csinálni Nathaniellel?

- Az ne érdekeljen. Neked nem ő tetszik nem igaz? – kérdezte felháborodva. – Nem lett volna szabad megrontania téged, míg nem jártok hivatalosan.

- Nem akarok vele járni.

- Ja igaz is. Míg Mr. Elnök nem tartott a karjaiban. – mondta gúnyosan. – Most komolyan Miért pont Mr. Elnök? Miért nem Mr. Tökély? Egész jó páros lennétek. – nevetett.

- Ne már. – mondtam fülig pirulva.

- Talán nem tetszik Mr. Tökély? Nem éreztél semmit amikor megcsókolt?

- Nem! Viszont...- kezdtem.

- Igen? – vonta fel a szemöldökét.

- Egy kicsit megremegett a szívem, amikor megcsókolt. De ő egyáltalán nem érdekel csak..

- Csak jól csókol.

- Hát röviden igen.

- Vajon ő, hogy csókol? – kérdezte leginkább magától.

- És te kibe vagy szerelmes? – kérdeztem már-már rutinból.

- Már 1000x elmondtam. – csattant fel, de egy halvány pír jelent meg az arcán.

- Igaz- igaz. És elmondtad már neki?

- Hülye vagy. Ő a testvérem. – mondta halkan.

- És? – kérdeztem.

- Hülyén nézne ki, ha bevallanám neki.

- Mert nekem nem? Ő csak az olyan lányokra bukik, akiknek barátjuk van.

- Na, itt lenne az esélyed. – csattant fel. – Megzsarolhatnád Mr. Tökélyt, hogy játssza el a pasid szerepét, amíg Mr. Elnök beléd nem szeret. – mondta ábrándos hangon. – Talán ezt nekem is ki kellene próbálnom. – gondolkozott el.

- A fiú, aki belemenne, 2 napig élne. Az első napon összejönnétek, a másodikon pedig Chris elől rohanna. – nevettem.

- Ebben igazad van.

- Nincs olyan bátor ember, aki erre vállalkozna.

- Én vállalkozok rá. – jött közelebb az iskola „rossz fiúja".

Igaz is róla nem is beszéltem még igaz? Az ő neve Bruce Moris. 19 éves Hannah egyik közeli ismerőse. Kb. 180 cm magas, kék szeme van, és világosbarna haja van. Sok lányt magába bolondított és utána eldobta őket. De Hannah meglátta bene azt a magányos kisfiút. Vagyis nekem így mesélte. Hogy mit látott az örök rejtély lesz számomra.

- Na, itt a lelkes vállalkozó. – csaptam hátba gyengén a fiút és rá mosolyogtam. – Üdv a családban. – nevettem. Viszont ez mosoly rögtön elszállt, amikor megláttam, hogy Chris közeledik. Véres volt az inge.

- Te idióta. Ezt miért csináltad? – kérdeztem. – Ez nagy hülyeség volt tőled. Olyan volt ez a cselekedeted, mintha egy bárányt engedtünk volna be a farkasok közé.

- Ki a bárány? – kérdezte felháborodva. – Egészen jól elbírtam 3 fiúval is.

- Te őrült vagy Chris. – jött közelebb Hannah és megölelte a testvérét, aki elpirult a lány érintésétől. Ez most komoly? Nevettem magamban.

- Én csak meg akartam védeni Roxanet.

- Nem kell megvédeni. – mondtam és a közeledő tömeg elé álltam.