IOV folytatás - Hanna & Kornél ¦ SZÜNETEL ¦

¦ 3 ¦

Te jó ég! Végre ez a nap is elérkezett! Kornél ma jön hozzánk!
Különösen hiányolom a beszélgetéseinket ugyanis tegnap délután beszéltünk utoljára, mert odaígérte magát a barátainak. Mivel megemlítette nekik hogy jön hozzám és egy ideig nem lesz otthon, utána pedig én jövök hozzá, próbálnak minél több időt tölteni vele és programokkal halmozzák el. Tegnap este két barátjával ment moziba, így a beszélgetésünket elcsúsztattuk de végül nem lett belőle semmi.

~Aznap délután 4 fele~

Mosolyogva néztem rá és bólogatva jeleztem hogy megértem, majd beugrott valami egy előző beszélgetésből. -Igazán? Szóval megint lekoptatsz...-fojtottam el a mosolyomat és tettetett sértődéssel néztem rá. Kornél elkerekedett szemmel ledöbbenve bámult rám és köpni-nyelni nem tudott.-Nem dehogy... én visszamondom ... vagyis én..-dadogott teljesen megilletődve én pedig az édes reakció láttán nem bírtam visszatartani a röhögésem, hátra dőltem az ágyon amin ültem, és rázkódó vállal nevettem. Kornél furán nézett rám a kamerán keresztül és mintha csak leesett volna neki hogy mire gondolok ő is hangosan felröhögött. - Szóval lebuktam..- tettetett csalódottságot én pedig még mindig hátradőlve az ágyon nevettem rajta.

~Vissza a jelenbe/ Hanna~

Reggel fél hatkor kukorékoltam és 7-ig szenvedtem a visszaalvással, majd egyszerűen feladtam. A tudat hogy ma végre találkozok Vele, és nem a kamerán keresztül kell bámulnom és nevetnem a viccein, meg úgy eleve kommunikálnom vele :D annyira feltöltött energiával hogy egy maraton lefutást is bevállaltam volna. Miután kipattantam az ágyból boldogan ballagtam ki apához, aki éppen a reggeli kávéját fogyasztotta a mindenmentes péksüteménye mellett amit én vettem neki még tegnap.- Jó reggelt!- mosolyogtam rá majd kicsattanva a boldogságtól és adtam neki egy puszit az arcára. - Megkérdezném mitől vagyunk ilyen vidámak de szerintem ez teljesen egyértelmű- mosolyodott el lágyan és felállt. Letette a bögréjét és a tányérját a konyha pultra és kitárta a hűtőt.-Mit kérsz reggelire? Van sajt,sonka,eper és szilva lekvár..-kezdte felsorolni a hűtő tartalmát, nekem pedig azonnal beugrott hogy tegnap nem vacsoráztam a sokáig húzódó várakozás miatt, és a gyomrom fájdalmas korgással jelezte hogy itt lenne az ideje valamit enni végre.- Eszek egy kis csokis müzlit szerintem-mondtam, majd amikor megláttam apa sértődött arcát meglepődtem- Nem azt mondtad hogy az elfogyott és csak ilyet tudok enni reggel?- kérdezte felháborodva és hanyagul a tányérja és a rajta levő péksütemény felé mutatott, miközben én már a müzlit rejtő szekrény felé igyekeztem.-Ööö.. - húztam be a nyakam és elfojtott nevetéssel igyekeztem minél hamarabb összeszedni a hozzávalókat (röviden tej, müzli, kakaópor, kanál és egy tányér) és felrohanni a szobámba. Miközben reggeliztem megnyitottam az Instagramot és sorban görgettem le az újabban feltöltött képeket és néhányra dobtam egy like-ot is. Mióta másfél év után újra feltöltöttem egy képet kicsit rákaptam az app nézegetésére. Na persze nem 0-24-ben bámulom de gyakrabban nyitom meg és nézem hogy kivel mi történik. Például Csenge éppen feltöltött egy képet 4 órája hogy mekkora élmény volt a Shawn Mendes koncert ahova ismét eljutott és őrületesen jó képeket készített. Az infós srácok kitettek egy képet amiben megköszönték a követők sok támogatását és hogy összegyűltek ennyien mert nagyon nagy számot ért el a csatornájuk. Egyre lejjebb haladva egyre több ismerős programjait és élményeit láthattam, majd elállt a lélegzetem és mosolyogva like-oltam be Kornél képét, és mivel nem kívántam az egész világgal megosztani, privátban írtam rá és küldtem neki két szív emojit. Ha még nem említettem volna Kornél hajnalba indult hogy minél hamarabb itt legyen így mire én felkeltem ő már az út felénél járhatott. A képen a tájat fotózta le és egy fekete szívet írt leírásba. Csak ennyit írt, én mégis értettem mire gondol. Mikor 2 nappal ezelőtt beszélgettünk örömmel nyugtáztam hogy nem csak én várom már annyira hogy lássuk egymást hanem Ő is.