IOV folytatás - Hanna & Kornél ¦ SZÜNETEL ¦

¦ 8 ¦

~Hanna~

-Szóval tényleg annyira sajnáltam szegényt- biggyesztette le alsó ajkát "szomorúan", de ez az állapot.. vagy minek nevezzem nem tartott tovább.. úgy 4 másodpercnél? - UU és képzeld..-beharapta alsó ajkát majd mintha azon gondolkodna mit mondjon, kijavította magát-képzeljétek.. Az a fiú akit még a CCC-s storynál mondtam ..- kezdett bele legújabb történetébe, és szinte levegővétel nélkül magyarázta mégis milyen bunkó már meg minden. Szó szerint ezt mondta. Eközben párszor bólintva próbáltam elhitetni vele hogy figyelek.. hát valójában már a legelején nem tudtam miről beszél. Pár perccel a "megismerkedésünk" után, rájött hogy nem tud felhúzni többé, így haverkodós stílusra váltva leült a pad szélére, majd (igazából fogalmam nincs miért) mesélni kezdett. Szó szerint olyanokat is megtudtam róla amiket a legközelibb barátaimnak nem mondok el, de ahogy láttam nem igazán zavarta mondandójában a két megilletődött szempár amivel néha találkozott, csak mondta mondta és végül az "összejöttél az exemmel" témától 8 km-re lévő "a fiú aki leszólt olyan cipőt hord" történetnél lyukadtunk ki. Néha Kornélra nézve próbáltam ellenőrizni él-e még vagy belefulladt a sok infóba, de a második történetnél ami az "olyan koszos volt a nyilvános vécé, hogy nem tudtam letenni a táskámat a földre, mert hát érted" volt, nem kíséreltem meg többet, mert akárhányszor rá néztem úgy éreztem kiszakad a mellkasom a visszatartott nevetéstől. Eközben Kornél elment egy-egy üdítőért, amit egy "megöllek ha kettesbe hagysz vele" fejjel kommentáltam. Sajnos nem hatotta meg, sőt amint a lány mögé került kezéből szájat formázva mutatta be hogy körübelül mennyit ért és lát az egész dologból. Ajkaimba harapva próbáltam a lányra koncentrálni és teljesen kizárni Kornélt a látóteremből de akárhányszor elfordultam, Liza hátrafordult (Kornél irányába) így vetve véget a műsornak.

Amin úgy igazán meglepődtem .. kétszer is, hogy Lizán egyszerűen lehetetlen eligazodni. Miután véget vetettem a "szállj le róla" hadműveletnek, azt hittem végre felfogta mi a helyzet és az "izgalmasabbnál izgalmasabb" történeteit hallgatva szinte elfeledkeztem az azelőtti kis.. harcról. Viszont enyhén szólva ledöbbentem amikor a "volt mersze nem diétás kólát venni nekem, ráadásul egy borzalmas filmet néztünk" igggen izgi története után hirtelen letámadott. -Na idefigyelj te kis szajha- kezdte és szemei szinte szikrákat szórtak, a hangja nem volt idegesítően magas, sőt tekintélyparancsoló és határozott volt, mint aki már ezerszer csinálta végig ezt.Kihasználva Kornél távollétét, normális hangerővel beszélt, csak néhány szava volt annyira halk hogy szinte sziszegésnek hallottam.- egy csöppet sem érdekel hogyan kerültél közel Kornélhoz, vagy egyáltalán hogyan engedett magához ennyire túlságosan is közel, nem érdekel semmi- darálta folyamatosan nekem pedig a hirtelen támadástól a lélegzetem is elakadt. Káromkodásokkal teli mondandóját hallgatva, néma csendben ültem és akárhányszor vissza akartam szólni neki, szinte a torkomra forrtak a szavak. -Azt ajánlom fogd a rohadt kis történetedet amivel elvonszoltad tőlem őt, és soha a büdös életbe ne szólj hozzá még egyszer. -szemeimben könnyek gyűltek én pedig egy ideges mozdulattal letöröltem őket. Nem! Nem fogok sírni. Azt hiszi ilyen könnyen megalázhat és egyszerűen félre lökhet, de nem tud rólam semmit. Sokat gyengültem ez alatt az év alatt, és rengetegszer voltam már magam... sőt konkrétan a föld alatt is. De más is történt ezalatt az idő alatt. Ugyanis mindig felálltam, és sosem hagytam hogy a mélybe sodorjon. Hogy mi? Én magam. Nem tehetek anyu haláláról. De a bűntudat ami folyamatosan szinte megemészt belülről, na arról csak is én tehetek. És egyetlen személy van aki nem csak tartja bennem a lelket.. hanem folyamatosan szépíti is azt. Erősíti és nem engedi hogy még egyszer a földig döngöljenek az érzéseim. Ez a lány ezt a személyt akarja tőlem elvenni. Én pedig nem fogom hagyni.

Liza méregtől szikrázó szemei szünet nélkül az arcomat fürkészték, majd amikor meglátta azt amit el akart érni, gúnyos mosoly ült ki az arcára és erőltetett nevetést hallatott. Hogy mit látott? Az első könnycseppemet végig szántani az arcomon. Mindenki tudja hogy az elsőt még vagy 100 követi. De most másképp volt. Nem azért sírtam mert megbántott. Szó sem volt róla. Esetleg rá világított az igazságra a "nem érdemled meg" szöveggel? - Lehetséges - szólaltam meg végül halkan, és hangom mintha ki se ejtettem volna a szavakat, elszállt a nyári, fülledt szellővel- De ha én nem érdemlem meg, akkor te sem.. - mondtam ugyanolyan hangerővel, így Liza ijesztően közel hajolt, de nem tudtam eldönteni hogy azért hogy hallja amit mondok, vagy megfélemlíteni akart - akkor senki sem.. - javítottam ki magam. hangom erősebb volt és a mondat végére egy halvány mosolyt varázsoltam az arcomra. Majd ugyanolyan határozottsággal én is közel hajoltam hozzá, így szinte orrunk összeért. A mosolyom gyúnyossá vált amint megleltem szemei mélyén a félelmet. Biztos arra számított hogy valami hatalmas beszólást fogok neki mondani, lealázom az egész park előtt.. vagy csak beárulom Kornélnak. Valamiért nagyon emlékeztetett egy személyre. Egy emberre akivel utolsó beszélgetésem ugyanígy zajlott. Máté. Megborzongtam a névtől - De tudod.. én nem kiérdemelni akarom őt -mondtam, a hangerő ellenére szavaim megint elvesztek a nyári szellőben - nekem szükségem van rá. - fejeztem be, majd zavartan oldalra néztem, a nap melege hirtelen nem perzselte többé bőrömet. Kornél szigorú arccal nézett Lizára majd ujjaimra kulcsolva kezét, szó nélkül megfordult és magával húzva engem is ellépett a padtól, majd egyenesen a buszmegálló felé vette az irányt.