IOV folytatás - Hanna & Kornél ¦ SZÜNETEL ¦

¦ 9 ¦

~Hanna~

A buszmegállóban némán álltunk egymás mellet, és a cipőm orrát bámulva próbáltam kerülni Kornél tekintetét. Nem tudom mennyit hallott az egész beszélgetésből, de valószínűleg az utolsó "nekem szükségem van rá" mondatom eljutott a fülébe, ami nem baj mert gondolom már tudta hogy szeretem meg minden .. de remélem nem haragszik hogy balhéztam Lizával. Nagyon sok minden érdekelne kettőjükről, ám gyorsan elhesegettem a gondolatot, majd úgy mint pár perccel ezelőtt eljöttünk Liza közeléből, kézen fogva húzott fel a buszra, ami időközben megérkezett. A jármű tömve volt emberekkel így állóhelyet is alig tudtunk találni. Megálltam Kornéllal szemben majd folytattam amit eddig csináltam, fejemet szigorúan a földre szegeztem mint egy kutya akit leszidtak. Nem tudom mennyit haladhattunk de éreztem hogy a busz egy kanyart vesz amitől a fejem óvatosan Kornél mellkasának dőlt, de rögtön elhúztam és motyogtam egy bocsánat félét. Kornél kezét hirtelen a tarkómon éreztem és gyengéden magához húzott, így ugyanolyan helyzetben voltunk mint amikor neki dőlt a fejem. Ezt valamiféle jelnek vettem és óvatosan felnéztem, mélyen a szemébe vezettem tekintetem és mikor óvatos mosoly jelent meg arcán egy csókot nyomtam a szájára, de mielőtt reagálhatott volna vállába temettem fejem és szinte teljesen elrejtve benne arcomat szorosan átöleltem. A keze tarkómról lecsúszott a derekamra így szorosan átkarolt másik kezével pedig mindkettőnket megtartva megóvott attól hogy elessünk.

Egész végig így haladtunk amíg meg nem érkeztünk oda ahonnan reggel indultunk. Leszálltunk majd kezét az ujjaimra kulcsolva szorosan maga mellé húzott és így mentünk hazáig. Apu kicsit meglepődött amikor pár órával az indulás után már haza is jöttünk, de mielőtt Kornél vagy apa megszólalhatott volna biztosítottam apát hogy minden rendben csak meleg van így haza is jöttünk. Nem akartam hogy apa kicsit is kételkedjen Kornélban, mert ha nekem nincs okom akkor neki sem kell. Felérve a szobámba ledőltem az ágyra majd fáradtan beletemettem arcomat egy párnába. Éreztem hogy mellettem besüpped a matrac és amint megéreztem az ujjait az hátamon átfordultam az oldalamra, szembe kerülve vigyorgó arcával és lábaimat óvatosan a combjainak nyomva taszítottam el magam tőle. Hiába a felállás, kezei ugyanúgy elérték hasamat és könyörtelenül csikizni kezdett, miközben én könnyeimet törölgetve nevettem és próbáltam kinyögni egy értelmes szót. -Nhe.. Khornéél.. Nhe csikizh.. - nyöszörögtem folyamatosan és lassan fájni kezdett az arcom a sok vigyorgástól. Ellenállva a nevetésnek Kornél mellkasának nyomtam a fejem és karjaimmal, lábaimmal átkarolva testét fogságba ejtettem. - Háááháháháhá- nevettem utánozva egy főgonosz nevetését, de én vagyok a legnaivabb ember ha elhittem hogy én nyertem. A felállás pillanatok alatt változott, és végül én kerültem alulra, ő pedig kezeimet lefogva vigyorgott rám nyertes mosolyával. Idiótán nevetni kezdtem és lábaimmal kapálózva próbáltam szabadulni de pár pillanat múlva arra is súly nehezedett így tehetetlenül vergődtem alatta. Normál esetben felfogom hogy ez a póz, vagy minek nevezzem .. khm hasonlít valamire, de ebben a pillanatban semmi mással nem tudtam foglalkozni, csak Kornéllal, akinek valamiért nagyon csókos-mindenes kedve volt, ugyanis megállás nélkül puszikat nyomott hol az arcomra hol pedig a nyakamra. A nagy "harcban" mindkettőnk pólója fel volt csúszva így mikor ajkai végül megállapodtak enyémeken, hasát is rátette enyémre, így érezhettem izmaitól feszülő bőrét. Minden egyes csókunk után szinte szét se váltunk, még levegőt is egymás arca előtt pár milliméterre vettünk. Nyelveink összeforrtak és szinte odaillő lett volna ha elolvadnának, mint egy fagyi a nyári hőségben. Mikor egy-egy pillanatra kinyitottam szemeim, gyönyörű zöld íriszei tárultak elém amik szintén résnyire nyitva voltak. Egy idő után nem pirultam el minden érintésétől és a gyomrom nem kezdett liftezni mikor gyengéden végig simított érzékeny bőrömön. Teljesen természetessé vált és akaratlan sóhajok buktak ki mindkettőnkből. Órákig tudtam volna élvezni kettőnk társaságát, de mint minden más, ez sem tartott örökké. Csalódottan húztam meg haját amikor véglegesen eltávolodott tőlem. Ahogy felemelkedett arcára bámultam és minden egyes kis részleten elcsodálkoztam. Ajkai duzzadtak és rózsaszínűbbek voltak mint általában, sötét haja kócosan állt össze-vissza szemei pedig csillogtak az izgalomtól miközben az ajtó felé nézett, ám hirtelen lepattant rólam és oldalamra feküdve magához húzott, államat gyengéden maga felé fordította majd keze a hasamon állapodott meg. Orrát óvatosan az enyémhez nyomta, majd tekintetem a lecsukódó szemeiről átvándorolva szempilláit kezdte bámulni. Pár másodperc elteltével megértettem miért csinálta ezt, ugyanis hallottam ahogyan ajtóm kitárul. Gyorsan lehunytam szemeim és megpróbáltam szabályozni légzésemet, hogy úgy tűnjön alszok. Hallottam a szőnyegem sziszegését, ahogyan megmozdulnak a szálak a személy alatt, majd a függöny jellegzetes hangja után ajtócsukódás. Félhomály borult a szobára majd én is oldalamra fordulva hozzábújtam Kornélhoz. Egy ideig csak kis köröket rajzolt a hasamra, amire először egy kis bizsergés keletkezett a gyomromba, de elterelte a figyelmem a gondolatmenetem, amin folyamatosan kattogtam. Végül olyan 3 perc telhetett el amikor halkan megszólaltam.- Haragszol?- kérdeztem lecsukott szemmel és tovább élveztem ahogy simogat. Éreztem hogy elmosolyodik és ugyanolyan halkan válaszol- Sose haragudnék rád. Nekem kellene megkérdeznem ezt, de akkor úgy látom másképp látjuk a dolgokat.-válaszolta teljes nyugodtsággal a hangjában, ami átterjedt rám így éreztem hogy a csend és béke szinte átfut rajtam, végig halad az ereimen majd a mellkasomon szétterülő melegséggel ténylegesen elaludtam.

Szemeimet kinyitva éreztem hogy helyzetet váltottunk, ugyanis hajam az arcomra borulva takarta szemeim, nyakamon a pelyhecskék vigyázzba álltak a forró levegőtől ami egyenletesen áramlott a tarkómra. Kicsit magamhoz térve realizáltam a helyzetet, lábaink összefonódva helyezkedtek el, Kornél erős keze átkarolta derekamat, ujjai ellazult állapotban szinte épphogy súrolták bőrömet. Óvatosan hogy ne ébresszem fel, kifésültem szememből a hajamat, majd hirtelen összerezzentem amikor mocorgást éreztem. Az egyik kezével átkarolt ugyan, de másik keze a hasam alján helyezkedett el, a bugyim szegélyénél. Az egyik ujja mocorogni kezdett majd a szegély mentén csíkokat húzott körmével, amitől csakúgy mint a hasamra írt köröktől bizsergés indult a hasamtól lefele. A levegővételem és szívverésem gyorsabb lett majd észrevettem hogy a forró levegő ami egyenletesen pumpálódott tarkómra, abbamaradt. Hátrébb tolva a fejem, arca szinte belesimult a tarkómba, így éreztem a mosolyt az arcán. A keze lazán helyezkedett el a hasam alján így simán el vehettem volna jelezve neki hogy fejezze be. De egyszerűen ne tudtam megtenni. Nem azért mert erősebb mint én, esetleg visszarakná.. magam se tudtam miért, de valahogy tetszett amit csinált.