IOV folytatás - Hanna & Kornél ¦ SZÜNETEL ¦

¦ 10 ¦

~Hanna~

-délután 2 óra körül-

Miután végleg felébredtünk, kócos hajjal (csakis az alvás miatt :D) indultunk le a konyhába, valami kaja után kutatva. Apu furán méregetett minket, de akárhányszor kinyílt a szája, rögtön visszazárta. Gondolom nem találta a szavakat, így a témát terelve megkérdezte mit szeretnénk enni.

-Rendelhetnénk pizzát.-dobtam fel az ötletet, azonban rögtön kijavítottam magam - Meg.. persze salátát is.- mosolyogtam apura, aki csalódottan nyúlt a telefonjáért.

-Milyet kértek?-fordult felénk, letakarva a telefon mikrofonját. Kornél tanácstalanul nézett rám, majd megegyeztünk egy négysajtosban. Miután apu leadta a rendelésünket, feltűnően gyanúsan elindult a konyha felé. Kérdőn néztem rá, ő pedig zavartan "egy pillanat"-tal újra letakarta a mikrofont.- Csak egy pohár vízért..-indult el megint- nagyon.. kapar a torkom- mondta és egy hatásos krákogást is hallatott hozzá.

-Hagyd -mosolyogtam rá, de ahelyett hogy saját magamat ajánlottam volna fel, Kornélt küldtem el egy pohár vízért.-Kornél biztosan hoz neked egyet - fordultam Kornél felé, aki egy halvány mosolyt megeresztve feltápászkodott a kanapéról, és a konyha felé indult. Apu csalódottan rendelte meg végül az utolsó dolgot is, majd mikor Kornél visszatartott nevetéssel a kezébe adott egy pohár vizet, előttünk itta meg. Elvitte a poharat a mosogatóba, majd amikor visszatért, elfojtott mosollyal néztem rá, megint.

-Nem örülök hogy kapar a torkod.. lehet túl sok volt a hideg étel. De várj, hozok neked egy kis vitamint. -mosolyogtam rá elégedetten, pontosan tudva hogy semmi baja a torkának.

-Köszi, kedves tőled..-motyogta apa erőltetett mosollyal, én pedig nem bírtam tovább és elnevettem magam, majd szorosan megöleltem és egy puszit nyomva arcára, felhúztam Kornélt egészen a szobámig.

A tv-t bekapcsolva bedőltem Kornél mellé, majd nagyot sóhajtva a vállába fúrtam az arcom.

-Tudod pontosan erre volt szükségem..-motyogtam. Kornél érdeklődve fordította felém fejét, majd apró puszit nyomva a hajamba, jelezte hogy folytassam. - Egy napra, amikor csak mi ketten vagyunk.. és beszéd nélkül támogatjuk egymást..-mondtam alig hallhatóan, folyamatosan lehunyt szemmel.

- Tudod hogy én mindig itt leszek, és akár szavakkal, vagy azok nélkül, én támogatni foglak.- fejezte be, én pedig azt hittem lezártuk a beszélgetést, azonban pár perc múlva felém fordult, és arcomat gyengéden maga felé fordítva, suttogva kérdezte.

Azt.. amit Lizának mondtál..-kezdte én pedig zavartan csavargatni kezdtem az egyik hajtincsem. Szóval hallotta. -komolyan gondoltad?- kérdezte nekem pedig hatalmas kő esett le a szívemről. Nem tudom mit képzeltem, mit fog mondani vagy kérdezni, de a szívem azonnal megtelt melegséggel, arcomat pedig enyhe pír fogta el. Aprót bólintottam, majd hagytam hogy ajkait lágyan az enyémekre tapassza. Azonnal visszacsókoltam, miközben pulcsim ujjával az arcát simogattam. A csók után Kornél a mellkasomba fúrta fejét, majd pár puszi után csatornát váltott.

Akkor ezt megbeszéltük. Gondoltam, majd ráhajtottam fejemet a hátára, és pihentettem szemeim. Nem aludtam el, azonban egy idő után éreztem hogy Kornél mocorogni kezd. Óvatosan kihúzta a fejét a felsőtestem alól, viszont valamiért azt a késztetést éreztem, hogy tettessem az alvást. Lehunyt szemmel, próbáltam minél jobban ellazítani a végtagjaimat, és egyenletes levegővételt produkálni. Éreztem hogy meleg, biztonságot nyújtó teste eltávolodik, majd visszatér mellém. Puha, szőrmés anyag landolt a testemen, ami pótolta Kornél test hőmérsékletét, majd hallottam a jellegzetes sisegő hangot, ahogy a pléd egyik vége felemelkedik, majd egy másik test is becsúszik alá. Kornél a hátamhoz simult és erős karjaival átkarolt, így újra teljes biztonságban éreztem magam. Így történt hogy a napon harmadjára is visszaaludtam.