IOV folytatás - Hanna & Kornél ¦ SZÜNETEL ¦

¦ 2 ¦

Pár nap eltelt azóta és pontosan 3 nap múlva jön Kornél!! Minden nap beszéltünk és mindketten izgatottan várjuk hogy eljöjjön az a bizonyos nap.

Úgy döntöttem ma nem maradok itthon hanem a tervezett vásárlást erre a napra teszem. Reggel 9-kor (nyarat kihasználva) kikászálódtam az ágyból és felöltöztem. Egy egyszerű fekete farmer shortot vettem fel egy virágos haspólóval, majd lementem reggelizni. Apa természetesen már elment dolgozni így gyorsan írtam neki hogy felébredtem mire visszaírt hogy ideje volt már :). Na igen, mióta Kornéllal a FaceTime-al kell megoldanunk a beszélgetéseinket sokszor el repül velünk az idő. Tegnap este, khm vagyis inkább ma hajnalban azon kaptuk magunkat hogy 2 óra van. Hát igen jó társaságban gyorsan repül az idő.

Egy gyors reggeli után felszaladtam egy kis hátizsákért és elraktam a telefonom, a fülhallgatóm, 2 buszjegyet és a tárcám. A bejárati ajtónál felkaptam az adidasom ami kicsit elhasználódott az erdőben szaladgálástól és a fehér külső helyett egy kicsit sárgás színű volt. Hiába súroltam sajna ennyire sikerült kimosnom. Felkaptam a kulcsom és kimentem a házból. Ahogy kiléptem az ajtón megcsapott a nyár hangulata, a nap gyönyörűen sütött és meleg sugaraival simogatta az utcán sétáló emberek bőrét. Mivel egy felhő se volt az égen kulcsra zártam az ajtót és a buszmegálló felé vettem az irányt. Bedugtam a fülesem a telefonomba és elindítottam Kornél lejátszási listáját majd belemerültem a gondoltaimba.

Amikor megérkeztem a buszhoz olyan 2 percet vártam és dobtam egy sms-t apunak hogy vásárolni megyek, majd felszálltam és kilyukasztottam a jegyem. 20 perc buszozás után a pláza előtt leszálltam és máris rossz ötletnek tartottam hogy idejöttem. 3 lány sétált felém az iskolánkból, pontosabban az évfolyamról. Próbáltam forogni mintha valakit keresnék de nem volt szerencsém ugyanis az egyik megpillantott és a többieket magával rángatva felém húzta őket.

- Szia Hanna!-kezdte az egyik kedves mosollyal. Mindhárman szoldian de nyáriasan voltak felöltözve. Nem volt rajtuk mélyen kivágott felső és semmit nem takaró nadrág, 5 kg smink és 50 cm-es műköröm. Éretten néztek ki, pontosan mint 3 végzős lány akik az utolsó nyugodt nyarukat akarják kihasználni.

-Sziasztok-válaszoltam kínos mosollyal a fejemen. Még a nevüket se tudtam. Mennyi ideig ismertük egymást. Köszönő viszonyban voltunk és szinte minden nap találkoztunk de én a nevüket se tudtam megkérdezni. Egy ideig azért nem mert nem tartoztak a baráti körömbe, az után pedig mert egyszerűen nem érdekelt. Nem azért mert nem voltunk jóban, hanem mert anyu halála után apán és a nagyin kívül semmi más nem érdekelt. Nem vették magukra és hiába ha 5 mondatot váltottunk egész életünkbe, ide jöttek hozzám és köszöntek nekem.

-Gratulálunk a győzelmetekhez! Mi is követtük a versenyt és nagyon szurkoltunk nektek.- szólt egy másik, akin egy elegáns fekete keretű szemüveg volt, ami mögül egy kedves szempár nézett rám. Elmosolyodtam és megköszöntem majd beszélgetni kezdtünk. Nagyon meglepődtem a lányok közvetlenségén. Egyáltalán nem voltak nyomulósok és mintha pontosan tudták volna hol a határ kedvesen kérdezősködtek. 10 perc múlva együtt sétáltunk be a bevásárló központba. Folyamatosan kattogott az agyam és alig bírtam abbahagyni a mosolygást annyira lenyűgöztek a lányok. Mintha milliméter pontosan tudták volna melyik témában meddig lehet elmenni. Így alakult hogy nem egyedül mentem vásárolni hanem 3 másik lánnyal. Kívülről teljesen normális lehetett ahogyan 4 tinédzser lány üzletből üzletbe jár, azonban belülről majd ki csattantam a boldogságtól. Ahelyett hogy a régi szokásos "végig járom a a plázát hátha látok valami trendit ami nekem még nincs" körút helyett amit régebben produkáltam a barátaimmal csak beszélgettünk és igaz hogy a tervvel ami miatt igazából jöttem az első 5 perc után felhagytam mert időnk legtöbb részét inkább asztaloknál ülve töltöttük. 1-kor megebédelve szálltam fel a buszra és indultam haza. Amikor hazaértem bepakoltam a cuccokat amiket vettem és átöltöztem valami kényelmesbe. Felhívtam aput és elmeséltem neki mik történtek velem ma amit őszinte örömmel fogadott. A délután hátralevő részét leginkább youtube videók nézésével és pihenéssel töltöttem. 4-kor zizegett egyet a telefonom és a kijelzőn Kornél képe és neve villogott. Mosolyogva fogadtam a videóhívást és vigyorogva köszöntöttem.

-Szia-mosolyogtam- Hazaértél?-fürkésztem a képernyőt, de olyan sötét volt hogy Kornél arcát is alig tudtam kivenni.

-Hát.. Igazából el se mentem- szólalt meg rekedtes hangon mire meglepődtem- Szabadnapot tartottam és úgy készültem majd felhívlak de megtudtam hogy a kisasszony vásárolni ment szóval annak a tervemnek lőttek így úgy gondoltam legalább kipihenem magam, így egész nap vagy aludtam vagy telefonoztam- fejezte be huncut mosollyal az arcán.

-Akkor legalább kipihented magad-mosolyodtam el- és bocsi hogy vásárolni mentem ha mondtad volna hogy otthon maradsz mehettem volna holnap, semmi nem tör..-akadtam meg mire egy fürkésző szempárt éreztem magamon- vagyis de. Képzeld odafele összefutottam 3 évfolyamtársammal és.. hát jóba lettünk. -Kornél elmosolyodott és biccentett hogy folytassam- Együtt vásároltunk és ahogy megismertem őket eszembe jutott mennyire hiányzott nekem ez az egész.-fejeztem be majd mélyen a szemébe néztem és őszinte boldogságot láttam benne

- Örülök hogy megismerted őket- szólt sokkal tisztább hangon de még mindig kicsit rekedtesen- egyébként ne aggódj amiatt hogy nem beszéltünk egész nap, szerintem a hajnali beszélgetés kicsit kárpótol.. na meg ki tudja most meddig fogunk beszélni- vigyorodott el. És igaza volt. Egy kis idő után felhúzta a redőnyt és felöltözött. Én meg közben magamban bosszankodtam azon, vajon miért van az hogy ő még ébredés után is ilyen tökéletesen néz ki :D

-És még is honnan tudtad hogy vásárolni mentem?-akadtam meg ezen a tényen- úgy emlékszem csak apának írtam- közöltem mire egy "hát ööö.." válasszal le is tudva témát váltott azonban és nem hagytam magam.-Kornéél-vigyorogtam mire megforgatta a szemét és elárulta hogy a nagyim mondta el neki, akinek pedig az apukám. Elkerekedett szemmel néztem rá és nem bírtam tovább kitört belőlem a nevetés. Pár perccel később még mindig rázott a nevetés miközben hallgattam ahogyan édesen próbálja magát menteni.

-Igazából nem is akartam megkérdezni mert úgy voltam vele biztos otthon vagy de a nagyid pont elérhető volt ezért csak meg kérdeztem otthon vagy-e. Csakhogy ő egész nyomozásba kezdett és végül 10 perccel később hívott fel hogy nem vagy otthon.-magyarázott hadonászva nekem pedig megtelt boldogsággal a szívem.-Na jó egy tízes skálán mennyire nézel idiótának?-kérdezte kínos mosollyal az arcán

-Semennyire- mosolyodtam el halványan majd komolyabb arccal mélyen a szemébe néztem- Nagyon szeretlek tudod?- mire az édes arc kifejezése egy pillanat alatt elkomolyodott és féloldalas mosollyal az arcán bólintott- Én is téged Hanna- nézett mélyen a szemembe- És már csak három nap és ehhez a mondathoz egy megerősítést és adhatok- mosolyodott el huncutul. Közben apa hazaért ezért letettük és mindketten elmentünk vacsorázni és zuhanyozni. De este 10-kor mindketten a takaró alatt voltunk és újra hívtuk egymást. Megint órákig beszélgettünk, olyan sokáig hogy közben egy nappal megint közelebb jutottunk a találkozásig.