IOV folytatás - Hanna & Kornél ¦ SZÜNETEL ¦

¦ 12 ¦

~Hanna~

A moziból kilépve, megcsapott a pattogatott kukorica illata és szomorúan pillantottam az üres dobozra, amiből minden egyes szem eltűnt. A szűk folyosón belenyomtam a tele tömött kukába majd az újonnan kapott ajándékot át vettem Kornéltól. A srácokra pillantottam és végre bekapcsolódtam a beszélgetésbe, ami megtöltötte az erősen visszahangzó helységet.
- Ez a film brutál volt! - ismételte el Lóri úgy tizedjére, mire mindannyian egyetértően bólogattunk. Nem igazán tudtam mit ért a "brutál" alatt, mivel a filmre amit néztünk inkább illik a tanulságos vagy izgalmas jelző, de gyorsan elhesegettem a gondolatot hiszen Lóriról beszélünk, nem?
Mikor kiértünk a friss levegőre, megvártuk míg szét szélednek az emberek majd egy kisebb csoportot alkotva megterveztük a továbbiakat.

- Szerintem már egyikünk sem éhes, igaz? - pillantott körbe Csenge mire három értetlen pillantást kapott. Elnevette magát és zsebre vágta a telefonját. - Akkor igyunk valamit. Mit szóltok egy oxo teához? - vetette fel az ötletet, amit átgondoltam és egy bólintással végül kérdően Kornélra néztem. Kissé kitolta ajkait, majd végül elmosolyodott.

- Meghívlak - állapodott meg a tekintete rajtam, mire azonnal tiltakozni kezdtem. Végül természetesen ő győzött, így vissza indultunk a tömeggel ellepett bevásárló központba. A fiúk kissé előrébb mentek, így Csenge mellé slisszoltam és egy vigyort küldve felé a karjába karoltam.

- Szóóval... - kezdtem vigyorogva aztán *átszellemülés* komolyra váltottam arckifejezésem és mélyen a szemébe néztem - minden oké köztetek.. eddig? - kérdeztem finoman rögtön belecsapva a témába.
- Viccelsz? - nevettem el magát hihetetlenül én pedig levarázsolva póker arcomat, már a nevetése láttán elmosolyodtam.

- Nagyon örülök nektek, - kezdtem - és el sem tudod hinni milyen jó titeket együtt látni. - mondtam őszinte mosollyal az arcomon és lopva a fiúkra pillantottam. Ők is halkan beszélgettek előttünk. Kis szünetet tartottam amíg elkapva a megfelelő lépcsőfokot ráléptem a mozgólépcsőre, majd visszavezettem tekintetem Csenge kivirult arcára. Amikor biztosan meggyőződtem róla hogy a fiúk nem figyelnek, halkabban folytattam.
- és őszintén megmondva, örülök hogy Lóri mellé végül egy okos és intelligens lány kerül, nem pedig... egy olyan...- próbáltam kifejezni magam azonban Csenge csak röhögve félbe szakított. Fel pillantott Lóriékra, és hosszan bámulta a felettünk álló fiút, aki megérezte a fürkésző tekintetét és hátrafordulva egy óvatos mosolyt küldött felé. Melegséggel töltött el az hogy ennyi idő alatt sikerült megtalálniuk egymást. Kicsit reménykedtem is hogy Lóri innentől kezdve más dolgokra fogja használni az eszét, és kevesebb bikinis lányokat fog megdobni egy-egy lájkkal.
A pulthoz érve "csakazértis" elővettem a pénztárcát. Kornél vigyorogva nézett rám majd egy hirtelen mozdulattal kikapta a kezemből és zsebébe süllyesztette. Játékosan megforgattam a szemem, és a karjába karolva lábujjhegyre álltam majd egy diszkrét puszit nyomtam a szájára. Az előttünk lévő lánycsoport hosszan gondolkozott a választék láttán, de 10 perc után végre mi következtünk. Amikor megfordultak és eltették a kezükben lévő felesleges tárgyakat, felpillantottak és.. Megpillantották Lórit majd Kornélt. Magamban elmosolyodtam és majdnem elröhögtem magam Kornél "öljetekmeg" fején. Ahogy láttam Csenge is jól szórakozik a helyzeten, és kissé megnyugtatott hogy nem veszi komolyan a dolgot. Hogy mire gondolok? Kemény 5 másodpercen belül kiderült. A lányok zavartan piszkálni kezdték a hajukat és kétségbeesve próbálták egy olyan tárgyat találni amiben tükröződik bármi is. Dadogva, egymást félbe szakítva próbáltak kinyögni egy értelmes mondatot. A helyzet inkább hasonlított egy elcseszett vadászatra, ahogy a ragadozó kiszemeli zsákmányát mint egy csoport lányra akik próbálják befűzni a fiúkat, akik mellesleg kínosan mosolyogva de leginkább döbbentem próbálták hárítani. Egy idő után meguntuk és egymásba karolva léptünk a fiúkhoz. Mindketten a hozzánk tartozó fiúhoz léptünk és vártuk hogy a lányoknak leessen a dolog. Sajnos ez nem történt meg így ördögi mosollyal az arcomon egy csókot nyomtam a megilletődött Kornél szájára majd arcára. Óvatos mosolyra húzta a száját majd derekamra csúsztatta kezeit és egy olyan "ezvan" nézéssel jelezte a lányoknak hogy miért nem reagált semmit (legalábbis olyat nem amilyenre a lányok számítottak). A csoport szinte szinkronban húzta össze szemöldökét majd szó nélkül megfordultak és először sétálva majd később rohanva próbálták tőlünk minél messzebb kerülni. Ezután a kissé türelmetlen eladóhoz fordultam és egy gyors "elnézést"-t hadarva néztem a választható teák listájára. Mikor mindenki tisztázta hogy milyen teát inna konkrétan a kezünkbe nyomták az italokat és egy "tűnjetekmárinnen" vicsorral a szívószálat is oda adták. Pár méterrel arrébb sétálva mintha mi sem történt volna tovább sétáltunk. Kiválasztottunk egy szimpatikusnak tűnő padot és összepréselve magunkat mind a négyen leültünk. Ezután még órákat beszélgettünk és rengeteget nevettünk. Amikor Csenge és Lóri jelezték hogy lassan kettesben lennének elköszöntünk egymástól. Miközben jó hosszan megöleltem Lórit hirtelen eltolt magától és a táskájában kezdett kotorászni.

- Majdnem elfelejtettem - mosolygott, én pedig már akkor tudtam hogy miről van szó. - Tessék a meghívók - nyújtotta át én pedig mosolyogva megköszöntem. Kibontva a kis borítékot kiemeltem a papírt és elröhögtem magam. A meghívón egy szöveg állt amiben a cím, az időpont, és a szükséges dolgok (bikini stb.) állt, mindez rányomtatva képek sokaságára. Olyan csoportkép amin minden egyes csapat rajta van nem készült, azonban a papírt teljesen kitöltve szétszórt képek fedték be, amik különböző "versenyután" gallyakkal a hajban és karcolásokkal teli arccal készült képek, és medencés partikon készült fotók voltak. Nem volt időm tüzetesebben megnézni a képeket ugyanis Lóriéknak menniük kellett így még Csenge arcára is nyomtam egy-egy puszit és szorosan megölelve végül szétváltunk. Kornél ujjaira kulcsoltam kezemet, és az ellenkező irányba indulva a kijárat felé vettük az irányt.

 Mikor hazaértünk gyorsan elmeséltem apának a történteket és felmentem a szobába. Mélyen a gondolataimba merülve (szinte teljesen kiment a fejemből hogy Kornél is itt van) öltözködni kezdtem. Mindent ledobva magamról bugyiban és melltartóban álltam, amikor eszembe jutott hogy bármikor benyithatnak. Abban a pillanatban a kilincs lenyomódott és kitárult az ajtó. Most jönne az hogy sikítok egyet, és talán nem néz ide az illető. Na igen, talán meg is történt volna ha nem fagytam volna le. Kornél a telefonja képernyőjét bámulta, de amolyan megszokásból felnézett majd vissza. Pár lépés után megtorpant, és elkerekedett szemmel még mindig a gyéren világító képernyőnek szegezte a tekintetét. Egész végig lefagyva álltam, és igaz alig volt pár másodperc mégis hosszú perceknek tűnt amikor végre meg tudtam mozdulni, és kezeimet a.. khm takartnak szükséges részekhez kaptam. Ahogy észrevettem Kornél is lefagyott de ahelyett hogy hátra fordult volna és egyszerűen kiment volna, felemelte tekintetét és mélyen a szemembe nézett. Halvány mosoly tűnt fel az arcán majd.. elég látványosan végigmért. Elkerekedett szemmel néztem ahogy szemei 2 pont között cikáznak majd visszavezeti szemeimbe és még nagyobb mosoly terül szét arcán.

-Most már tényleg kvittek vagyunk, huh? - nézett szórakozottan rám, majd egyszerűen megfordult és maga után becsukva az ajtót egyedül hagyott.