𝗢𝗻𝗰𝗲 𝘂𝗽𝗼𝗻 𝗮 𝘁𝗶𝗺𝗲... [Haikyuu!! ff]

~5~

Oikawa következő dolga az volt, hogy felkeresse Iwaizumit, úgy hogy elkezdett fel-alá járkálni a palotában, és körbekérdezni az embereknél, hogy látták-e. Mint kiderült, a külső udvar kapujához került, ami egy jól eldugott hely, így Tooru egyből arra is indult. A belső udvarból a rózsás folyosón - mert ők így hívták - vágott végig, aminek a másik felén ott is volt Iwaizumi.

- Engem nem szoktak ennyit keresni, mint én most téged - bökte oda neki, fel alá járkálva előtte.

- Mi történt? - dőlt lazán a falnak Iwaizumi.

- Elmentek megnézni, de ha valóban ők tették, akkor ebből háború lesz - harapott az ajkába Oikawa.

- Nem, úgy értem miért vagy ilyen puccos cuccban? - javította ki magát Iwaizumi.

- Hosszú sztori, Kazumi-san megtalált - vakatra meg a tarkóját, mire Iwa-chan elnevette magát. - Hé, nem ér nevetni, többet biztos, hogy nem veszem fel!

- Kár, pedig határozottan jól áll.

- Ezt most nem szarkasztikusan mondtad, ugye? - ráncolta a szemöldökét Oikawa, majd büszkén kihúzta magát. - Csak mert rajtam minden határozottan jól áll.

- BWAAAAA - kezdett röhögést tettetni Iwaizumi, makd elkomolyodott. - Csak le ne szakadjon a plafon.

Nem telt bele aztán sok időbe, hogy a kapunál trombita harsant, ami egyet jelentett azzal, hogy visszatértek a katonák. Így Oikawának a tanácsterembe kellett mennie, hogy az apja mellett ülve hallgassa meg a beszámolókat. Kényelmetlenül fészkelődött a bársonyszéken, mivel valamiért nem akarta hallani ezt az egészet. De hát köteles volt, így nem volt mit tenni, meg kellett várnia, hogy az összes tábornokuk és az ügyben érintett emberek beözönljenek és a hosszú asztalnál helyet foglaljanak.

- Szóval? - kérdezte az apja kényelmesen hátra dőlve, a vele szemben ülő parancsnokra nézve.

- A helyszínen lévő szemtanúk állítása, és a nyomok alapján egyértelműen arra jutottunk, hogy a Shiratorizawa tette. - vallotta be nehézkesen a bajszos ember. Erre mindenki lehajtott fejjel kezdte szuggerálni az asztalt, mivel tudták mi következik.

- Akkor, miután megkaptam Ushijima király válaszlevelét, s valóban elismerte a tettét, háborút indítunk ellenük. - jelentette ki a király. - Mennyi emberünk van?

- Összesen 6 szakasz, szakaszonként 500-600 emberrel. Utánpótlást a falukból és városokból kell szálítanunk, így mindenki más, aki itthon marad kénytelen lesz munkába állni. Felszerelésből pedig folyamatosan szükségünk van újakra - ismertette a parancsnok.

- És milyen haditervet javasol? - folytatta az apja, mire az egyik szolgáló lehúzta a falra akasztott hatalmas térképet, amin tökéletesen látszott minden ország, és minden tereptárgy.

- Nos - lépett oda a parancsnok egy pálcával. - Úgy gondolom a sík területen abszolút előnyben lenne a lovasság, viszont a mi katonáinknak van egy nagyobb előnye, amivel ők nem tudják felvenni a versenyt. Ha a Nakanojo hegyen keresztül támadnánk, nekünk tökéletes terep lenne, hogy hasznosítsuk a kifejlesztett technikáinkat. Ezzel pedig, ha itt a Kai-Tan völgynél sikerülne fölényre kerekednünk, döntő csapást mérhetnénk rájuk - magyarázta folyamatosan mutogatva a térképen, amit valószínűleg Oikawán kívül mindenki értett.

- Nem hangzik rosszul - biccentett az apja. - Rendben, köszönöm parancsnok, a továbbiakban majd átbeszéljük a részleteket. Van bárkinek bármilyen kivetni valója? - nézett végig a tábornokain. - Rendben. Akkor uraim legközelebb akkor találkozunk, ha készen van a haditerv. - mondta, majd már állt fel, hogy elmenjen, mikor eszébe jutott még valami. - Ja, és az újoncokat is vigyék magukkal, hátvédnek.

Oikawában enyhén szólva megállt az ütő mivel ez azt jelentette, hogy Iwa-channak is harcolnia kell. Hogy közvetlen életveszélyben lesz. És ami még rosszabb: nem lesz ott vele. Éppen állt volna fel, hogy ő is az apja után menjen, mikor is valaki berontott a súlyos faajtón, így mindenki oda nézett. A küldönc volt az, egy másik levéllel a kezében.

- Fenség - hajolt meg. - A király válasz levele.

- Vigye a dolgozó szobámba. - utasította Oikawa apja, majd elsietett, Tooru pedig indult is utána.

- Apa, nem beszélhetnénk - szólongatta, de az nem figyelt rá. - Fontos lenne, a tervvel kapcsolatban...

- Tooru nagyon kérlek hagyj, most nem alkalmas - fordult meg egy pillanatra a király, majd megfordulva berontott a dolgozó szobájába, ahonnan a futár megszeppenve oldalalzott ki.

- Rossz hír? - kérdezte Oikawa az embertől, mire az csak megvonta a vállát, majd odébb állt. Oikawa pedig csak állt ott a folyosón, és hitetlenkedve bámult maga elé. Ez nem történhet meg...