𝙼𝚢 𝙳𝚛𝚎𝚊𝚖 𝙲𝚊𝚖𝚎 𝚃𝚛𝚞𝚎?! [VAV, Ayno fanfiction]

♡ 2.rész ♡

Apával még aznap sikeresen lebeszéltem a dolgokat, ő is beleegyezett, hogy részt vegyek a koncerten. Ma már 30.-a van és a suliban ülök tesiórán. Pár perc múlva kicsengetnek ami azt jelenti, hogy délután 1 óra lesz amikor is elkezdik árusítani magyar idő szerint is a jegyeket. Amikor meghallom a csengő hangját azonnal fel is megyek a honlapra és olyan sebességgel intézem a dolgokat, hogy pár perc alatt végzek is a jegy megvételével. Igen, 1 jegyet vettem mert egyedül leszek a koncerten, nem volt senki aki velem tarthatott volna. Miután kiugráltam magam és elújságoltam a barátaimnak, hogy bizony az álmom valóra fog válni becsengettek az utolsó óránkra így leültem a helyemre.

2019.11.20 A koncert napja
Az elmúlt hónapokban nem történt semmi érdekes. Úgy tengettem mindennapjaim mintha minden teljesen normális lenne ám mindennap ott motoszkált a fejemben a gondolat hogy nem is olyan sokára élőben fogom látni azokat az idolokat akiket eddig csak a képernyőn csodálhattam. Ma November 20.-a van ami azt jelenti, hogy ma este lesz a koncert. Egész nap teljesen fel voltam pörögve. Az idegességtől és az izgalomtól ami bennem dúlt még enni sem tudtam csak pár falatot. Amikor végeztünk a suliban hazarohantam és még telefonoztam kicsit aztán elkezdtem készülődni. Megfürödtem, hajatmostam és amíg száradt a hajam elkészítettem a sminkem. Nem vittem túlzásba, egy kis korrektort, szempillaspirált és szemhéjtust használtam. Ezután a hajam mivel még kicsit vizes maradt, rászárítottam majd felöltöztem és fogatmostam. Mivel hamarabb kész lettem még átfutottam az instagramot és mosolyogva néztem Baron insta story-át amit a Dürer Kertben készített egy "Szia🇭🇺" felirattal. A koncert 8-kor kezdődik de apa már odavisz engem 6-ra, hogy biztosan ne késsek le semmiről. Háromnegyed 6-kor elköszöntem az anyukámtól aztán bepattantam a kocsiba és már indultunk is. Ahogy egyre közeledtünk a körülbelül 15 percre lévő helyszínhez az idegesség és izgalom úgy lett rajtam úrrá egyre jobban. Apa a Dürertől egy picit távolabb állt meg a kocsival, hogy biztos legyen parkoló hely aztán elkísért a bejáratig. Miután elköszönt tőlem még pár percig álltam kint a hidegben egyedül, tehetetlenül hiszen nem ismertem senkit. Végül megembereltem magam és odamentem egy társasághoz akikkel utánna egész jóban lettünk. Átvettem a karszalagom és utána már csak vártam, hogy bemehessünk a terembe. Az embereket sorszám szerint engedték be. Én a 104. voltam és sima jegyem volt ami csak a koncetre szólt. Amikor meghallottam a sorszámom már mentem is fel a lépcsőn aminek a tetején egy lány ellenőrizte le a karszalagom amiután tovább is engedett. A kabátomat leadtam a ruhatárnál ahol megismertem egy másik lányt aki szintén egyedül volt és a nálam egyel előbbi sorszámot tudta magáénak. Amíg sorbanálltunk a terembejutásért elég sokat beszélgettünk és nagyon jófejnek tűnt. Az egyik szervező hangjára lettünk figyelmesek a nagy beszélgetés közepette aki szólt, hogy bemehetünk a koncertterembe. Sajnos sokat kellett még várnunk amíg mindenkit beengedtek de 8 óra után pár perccel felcsendült a mindenki számára ismerős zene. A fiúk új zenéje volt, a Poison. Ezután a fiúk felléptek a színpadra amit óriási sikoltozás kísért. Amikor megláttam őket ott a színpadon egyszerűen nemtudtam hirtelen hol vagyok. A pillanat amikor tudatosult bennem, hogy ott vannak előttem élőben azok az idolok akiket nagyon szeretek a könnyek akaratlanul is utat engedtek maguknak amik aztán végigfolyva az arcomon a földre potyogtak.