𝙼𝚢 𝙳𝚛𝚎𝚊𝚖 𝙲𝚊𝚖𝚎 𝚃𝚛𝚞𝚎?! [VAV, Ayno fanfiction]

♡ 4.rész ♡

Ezután még beszélgettem Jacobbal teljesen alap dolgokról. Neki sajnos vissza kellett mennie miután a srácok előadták a Thrilla Killa-t, hogy folytassák a koncertet. Én is visszamentem a lányokhoz akikkel a koncerten ismerkedtem meg akik szoros ölelésbe vontak és gratuláltak. A koncert folytatódott mintha mi sem történt volna. Amikor az utolsó számot is előadták és elköszöntek a rajongóktól mindenki egyszerre kezdett kiözönleni a teremből. Én elköszöntem a csajoktól és odamentem az egyik szervező mellé akit megbíztak, hogy ügyeljen rám amíg nem beszélek a srácokkal. Miután mindenki elhagyta a termet a tőlem pár évvel idősebb fiú elvitt a back stage-be azon belül is egy VAV feliratú szobába.
-Kérlek maradj itt, a fiúk hamarosan jönni fognak.- ültetett le a fekete kanapéra, majd az órájára nézve újra megszólalt.
-Körülbelül 30 perc mert még a Special Event-es rajongókkal kell foglalkozniuk.
-Rendben, és köszönöm.- mosolyogtam rá.
-Nagyon szívesen. Egyél,igyál bármit ami az asztalra van helyezve, a fiúk üzenik.-mutatott a rágcsákkal és innivalókkal telepakolt asztalra.
-Nekem mennem kell még elintézni pár dolgok, neked pedig jó szórakozást a fiúkkal. Szia!- ezután kilépett az ajtón.
-Hát neked is szia!- intettem esetlenül az immáron csukott ajtó felé. A maradék 25 percben amíg a csapatra vártam a telefonom böngésztem és posztoltam pár instastory-t a koncertről. Éppen az egyik legjobb barátomnak meséltem el ezt a csodálatos dolgot ami velem történt amikor is nagy hangzavarra lettem figyelmes aztán nyílt az ajtó. A telefonomat lezártam és visszatettem a zsebembe és az ajtó felé kaptam a tekintetem.
-Áhh sziaaa!- integetett mosolyogva ACE.
-Sziasztok fiúk!- álltam fel a kanapéról. Minden fiú odajött egyesével és bemutatkoztunk egymásnak mégha én tudtam is, hogy kik ők, ezután mindannyiuk megölelgetett. Leültünk a kanapéra és ittunk, ettünk, sokat beszélgettünk utána St.Van a lényegre tért.
-Tehát Szofi megkéne beszélnünk a részleteket a közös nappal kapcsolatban. Ez úgy lenne, hogy ugye mi még 1-2 napot itt maradunk Budapesten a következő koncert előtt és ezek közül a napok közül az egyiken te is velünk fogsz tartani. Városnézést és sétálgatást terveztünk és te körbe is tudnál minket vezetni. Jó lenne ez így?- darálta le a mondanivalóját.
-Naná, hogy jó lenne.- lelkesedtem.
-Rendben akkor neked a holnapi nap megfelel e?- kérdezte Geumhyuk.
-Totálisan.- mutattam egy like jelet.
-Akkor találkozzunk a Mercure hotel előtt délelőtt 10-kor, ott szálltunk meg. - adta meg az infókat a leader.
-Rendben ott leszek. Most viszont mennem kell mert már este 11 és az édesapám már vár rám odakint.- mondtam lebiggyeztett ajkakkal. Ezután elköszöntem mindenkitől és elhagytam a helyszínt. A kapun kilépve a kocsinkat pillantottam meg és bepattantam apa mellé. A hazaút alatt mindent elmeséltem az apukámnak aki csak boldog mosolyal halgatta a monológom, amikor végeztem csak akkor szólalt meg.
-Azta hát ez nagyon jó. Szerencsés vagy ez nemvitás.-ahogy ezt kimondta az autót leállította, majd kiszálltunk. Amikor beléptünk a lakásba anya a nappaliban tv-t nézett és azonnal elmeséltem neki is mindent és ugyan úgy reagált mint apa. Amikor végeztem a meséléssel, a koncert után vásárolt kis cuccaimat elrendezgettem a szobámban ezután pedig elmentem lemosni a sminkem és tussolni aztán hulla fáradtan beborultam az ágyba abban a reményben hogy a holnap hamarabb eljön ha gyorsan elalszok.