𝙼𝚢 𝙳𝚛𝚎𝚊𝚖 𝙲𝚊𝚖𝚎 𝚃𝚛𝚞𝚎?! [VAV, Ayno fanfiction]

♡ 5.rész ♡

Reggel Novemberhez képest szokatlanul jó időre keltem. Ma Csütörtök van ami azt jelenti, hogy sulim lenne de tegnap már szóltam a barátaimnak, hogy nem megyek be. Az ébresztőm 8-kor keltett, hogy legyen időm elkészülni. Kikászálódtam az ágyból és mivel nem bírok amúgy sem reggel enni főleg nem akkor ha izgulok, így az utam a fürdőbe vezetett. Letussoltam, feltettem egy kis alapsminket mint tegnap is a koncertre, megcsináltam a hajam és fogatmostam. Mire kész lettem már 9 óra volt, gyorsan felkaptam a cipőm és a kabátom aztán elköszönve a szüleimtől útnak indultam. Elmentem a villamosmegállóba ahol 10 percet kellett várnom a villamosra mert pont előttem ment el.
-Ahh nemhiszem el! Nem késhetek el!-mérgelődtem magamban. Nagy kő esett le a szívemről amikor felszálhattam a villamosra amivel egy 20 perces utat tettem meg a kisföldallattihoz. Miután átszálltam, a Vörösmarty térig kellett mennem ahol aztán leszállva iparkodtam is a hotel felé. Pontban 10 órára oda is értem. Megálltam a bejárat előtt de a srácoknak se híre se hamva nem volt.
-Nane! Ugye nem vertek át?-néztem az órát ami már 10:05-öt mutatott. Ekkor kivágódott az ajtó és 7 jómadár csődült ki rajta.
-Szofiii neharagudj a késésért de Ziu mindig annyit tollászkodik.- röhögött Ayno.
-Nah megszólalt akinek nem kellett volna.-forgatta a szemét az előbb említett személy.
-Oké, oké srácok! Elég lesz!- állította le őket a leader. Ezután köszöntem mindenkinek és elindultunk az első állomásunkhoz, a Bazilikához. Mindenki elől ment és beszélgetett egymással, fényképeztek stb én pedig hátul beszélgettem BaRon-al.
-Na és mióta szereted a kpop-ot?- érdeklődött a fiú.
-Hát körülbelül 2016-2017 táján kezdtem el hallgatni a BTS-t és utánuk egyre több banda lopta be magát a szívembe, köztük ti is.-mondtam kicsit elpirulva.
-Dejó, örülök, hogy ennyire megszerettél minket és a zenéinket.-hálálkodott.
-Ugyan! Ez csakis a kemény munkátok és a csodálatos kisugárzásotok érdeme.
Megnéztük a Bazilikát és környékét utána pedig beültünk egy magyaros étterembe, hogy a fiúk megismerjék a magyar ételeket is. Ahányan voltak annyi féle kaját rendeltek, hogy minnél többet kitudjanak próbálni. Én Hortobágyi Húsospalacsintát kértem mert ez az egyik kedvencem. Egy nagy ovális alakú asztalnál ültünk ami mintha csak nekünk lett volna kitalálva mert pont elfértünk körülötte. A két asztalfőn St.Van és Lou ültek, mellettem jobb oldalt BaRon, bal oldalt pedig Ayno. Istenem, hogy ennek a srácnak milyen jó illata van...ha lehetséges most mégjobban belezúgtam, hogy élőben is megismertem. De ezt nem veheti észre mert tuti bolondnak fog nézni a nagy korkülönbség miatt és amiatt, hogy ő egy idol én pedig csak egy hétköznapi magyar lány vagyok. Elmélkedésemből Jacob kérdése szakított ki.
-Na és Szofi, ha elvégzed a sulit mivel szeretnél foglalkozni?-nézett rám érdeklődően. Mivel minden szempár kiváncsiskodva vizslatott engem, ezért gyorsan válaszoltam is.
-Nagyon szeretek sminkelni, és a barátaim szerint tudok is így nagyon szeretnék ezzel foglalkozni a jövőben.-feleltem őszintén.
-Azta! Mondjuk valóban van érzéked hozzá ahogy elnéztem a tegnapi és a mai sminked.-bólogatott elismerően a velem szemben ülő ACE.
-Köszi szépen.-türtem a fülem mögé egy szemembe lógó hajtincset.
-Van egy ötletem!- szólalt fel Ayno.
-Hallgatunk.-nézett rá érdeklődően GeumHyuk.
-Szóval, mivel a múltkor az egyik sminkesünk felmondott és éppen keresnek újat, arra gondoltam beajánlhatnánk a menedzser hyungnál.-vázolta fel a tervét a mellettem ülő srác.
-Ez nem is olyan rossz ötlet.-hangzott több tag szájából is ez a mondat.
-Mi?? Neeem ez nem lehet. Hisz én még csak nem is vagyok koreai és csak 17 éves vagyok.-sokkoltam le.
-Ohh neviccelj! Ez nem akadály, ha valóban tehetséges vagy, nálunk pont 17 év a korhatár és simán felvehetnek.-legyintett Lou.
-Benne vagy?-hajolt elém BaRon.
-Hát ha annyira akarjátok akkor nyugodtan szóljatok a menedzsernek és majd meglátjuk mi lesz.-rántottam meg a vállam mosolyogva. A reakcióm csak ennyi volt, belül viszont majd' felrobbantam a boldogságtól. A nap további része nagyon jókedvűen és kellemesen telt. Az óra már este 9-et ütött amikor visszaértünk a hotelhez a Citadellától.
-Szofi nincs kedved itt aludni velünk? Csaphatnánk egy pizsipartyt. Mit szólsz?- vigyorgott rám BaRon.
-A legnagyobb örömmel de biztos jó ötlet ez?- páztáztam a földet.
-Naná! Na gyere!-húzott be a kezemnél fogva újdonsült legjobb barátom, BaRon.
Vele nagyon közel kerültünk egymáshoz, szinte mintha a bátyám lenne. Tudom nevetséges de annyira egy hullámhosszon vagyunk, hogy mindkettőnk így érez. Amikor a srácok felvették a szobájuk kulcsait, beszálltunk a liftbe és útba vettük a 2. emeletet ahol a szobák voltak. Bementünk a legnagyobb szobába ami történetesen St.Van és Lou rezidenciája volt az itt töltött idő alatt. Leültünk egy körbe a földön és elkezdtünk beszélgetni.
-Ohh elnézést srácok! Az anyukám hív, elfelejtettem neki szólni, hogy ma nem megyek haza.-pattantam fel, kezemben a csörgő telefonommal. A szobából kilépve a folyosón lévő fotelen helyetfoglaltam és felvettem a telefont.
-Szia kincsem! Mikor jössz haza?-szólt bele a készülékbe édesanyám törődő hangja.
-Szia anyu! Hát az az igazság, hogy BaRon kitalálta, hogy tartsak velük pizsipartyt itt a hotelban ahol megszálltak. Ugye nembaj ha itt maradok?-kérdeztem félve.
-Dehogy baj, csak vigyázz magadra. De egyébként nincs nálad se fogkefe se pizsoma, nemde?-kérdezett.
-Hát valóban nincs nálam semmi de nyugi majd megoldom.-nyugtattam anyát.
-Rendben szivem, jó szórakozást nektek! Szeretlek! Szia!-köszönt el.
-Szia anya! Én is szeretlek!-tettem le a telefont. Ezután újra beléptem a szobába és visszaültem a helyemre.
-Na?-sandított rám félszemmel a mellettem ücsörgő Ziu.
-Azt mondta maradhatok meg minden. De ha már itt tartunk, hol és miben fogok aludni? Nincs nálam semmi.-tártam szét a kezem kérdőn.
-Háth mivel minden szobában 2-en vagyunk beosztva és páratlanul vagyunk a bandában így Ayno az egyetlen akinek nincsen szobatársa, tehát vele tudnál egy szobában aludni. Két egyszemélyes ágy van.-ecsetelte St.Van.
-Igen, és én adnék is neked egy pólót amiben tudsz aludni.-nézett rám az említett fiú. Jézusom...az élet ennyire szeret engem, hogy pont Aynoval lehetek egy szobában és ráadásul aludhatok a pólójában?
-Rendben, ezt megbeszéltük.-pacsiztam le Aynoval.
-Holnap pedig előállok az ötlettel a menedzsernek, úgyis csak holnap után indulunk tovább Franciaországba.-mondta a leader.

Halii! Itt az újabb rész. Ez egy kicsit hosszabbra sikerült mint az eddigiek. Remélem tetszik nektek! Hamarosan hozom a folytatást, addig is Sziasztok! :)