𝙼𝚢 𝙳𝚛𝚎𝚊𝚖 𝙲𝚊𝚖𝚎 𝚃𝚛𝚞𝚎?! [VAV, Ayno fanfiction]

♡ 7.rész ♡

Elmondhatatlanul örültem, hogy a VAV újdonsült sminkese lettem. Éppen BaRon mesélt nekem valamiről de egyszerűen bármennyire is akartam, nem tudtam rá koncentrálni. A boldogságom felváltotta az aggódás és az agyam csak zakatolt.
-Szofi, figyelsz te rám?-kérdezte nevetve BaRon.
-Ne haragudj! Nagyon elkalandoztam.-emeltem rá a tekintetem.
-Mi a baj? Látom rajtad, hogy valami nincs rendben.-emelte fel a fejem az államnál fogva.
-BaRon én mindennél jobban örülök, hogy a menedzser felvett engem de elgondolkoztam pár dolgon.-sóhajtottam egy nagyot.
-Nah mesélj csak!- szentelte nekem minden tekintetét.
-Ha én ugye az egyik állandó sminkesetek leszek akkor veletek kell mennem Koreába is és itt kell hagynom a családom, a barátaim és a sulit is.-temettem kezeim közé az arcom.
-Figyelj, én megértem, hogy nehéz hisz nekem is mindent hátra kellett hagynom ahhoz hogy idol lehessek. Nem erőltetünk semmit, minden a te döntésed alapján fog történni.-simított végig az arcomon miután ráemeltem a tekintetem.
-Köszönöm BaRon! Imádlak!-öleltem magamhoz a fiút.
-Én is téged törpe.-simogatta a hátam.
-Mégis miért hív mindenki törpének?-húzódtam el nevetve.
-Mert olyan kicsike vagy!-kiabált a szoba másik feléből Jacob.
-Nah már meg ez is.-vágtam hozzá megjátszott dühvel egy párnát.
-Nah gyere csak ide!-kezdett felém futni. Hirtelen azt sem tudtam mit csináljak csak elkezdtem futni ki a szobából egyenesen Aynohoz és miután kivágtam az ajtót, az ágyán telefonozó fiú mögé bújtam.
-Ayno oppa ments meg kérleeek.- nyüstöltem szegény srácot.
-Hol van?-rontott be a szobába Jacob.
-Kicsoda?-tettete a hülyét Ayno.
-Ne nézz hülyének. Tudom, hogy Szofi hozzád futott be.-tette csípőre a kezét. Olyan viccesen festett, hogy muszáj volt elröhögnöm magam. Jacob ezt sajnos meg is hallotta.
-Aha. Még hogy nemtudod kiről van szó.-nézett Yoonho-ra kinyújtott nyelvvel. Ayno csak nevetve figyelte a történéseket és amikor Jacob elkapott akkor sem csinált semmit.
-Jacooob hagydd abba...megh...meghhalook.-kiabáltam miközben a srác halálra csikizett.
-Jólvan Jacob! Elég lesz. Ne öldd meg a hercegnőmet!-kelt végül a védelmemre Ayno. Erre a kijelentésre Jacob abbahagyta a kínzásom és viszont csak feküdtem egyhelyben az ágyon és szinte lesokkoltam.
"Ne öldd meg a hercegnőmet!" Ez a mondat a fejembe égett.
-Szofi! Élsz még?-rángatta meg a vállam egy picit Jacob.
-Persze! Minden oké!-feleltem kicsattanó örömmel majd gyorsan átszaladtam BaRon-hoz. Úgy éreztem, hogy neki mindent elmondhatok így ezt sem hagyhattam ki.
-BaRon tudunk beszélni?-léptem be az ajtón és egyből a lényegre tértem.
-Persze. Csüccsenj le!-invitált maga mellé.
-Szóval, tudod te már olyan vagy nekem mintha a bátyám lennél ezért úgy érzem bármit elmondhatok neked.-kezdtem bele.
-Ez így is van. Hallgatlak.-szentelte nekem a figyelmét.
-Szóval Aynoról lenne szó. Azthiszem belészerettem. Eddig csak csodáltam és tetszett mert csak egy idol volt és csak a képernyőn láttam. De most, hogy élőben is megismertem és jóban lettünk valahogy az érzéseim sokkal mélyebbek lettek iránta. Imádom az illatát, a tekintetét ahogyan rám néz és igazából mindent. Ma pedig amikor Jacob kergetett és elkezett csikizni Ayno azt mondta, idézem: "Ne öldd meg a hercegnőmet!". Ettől teljesen lesokkoltam. És tudom, hogy semmi esélyem nála mert nagy a korkülönbség és ha nem megyek veletek akkor lehet, hogy nem is látjuk egymást. Ezért kérlek ne mondd el senkinek, főleg Yoonho-nak ne!-daráltam le egyszerre mondanivalóm és kötöttem ezt az "icipici" titkot a lelkére.
-Szofi figyelj, teljesen megértelek és én azt mondom, hogy te sem vagy számára közömbös, lehet, hogy te nem veszed észre de én látom hogyan néz rád. Ha pedig nem is jössz velünk, a kapcsolatot tartani fogjuk és meglátogatunk vagy te jössz el hozzánk olykor-olykor.-fogta meg a kezem legjobb barim.
-Szóval szerinted lenne nála esélyem?-kérdeztem reménnyelteli hangon.
-Nem mondok semmit biztosra de én úgy veszem észre, hogy ő is többet érez irántad.
-Istenem, csípj meg.-sóhajtottam. És ez a lüke tényleg eleget tett a kérésemnek, ugyanis olyat csípett a karomba, hogy az csak na.
-BaRon, Szo...áhh háth itt vagy.-jött be engem keresve a leader de amikor meglátott félbehagyta a mondatát.
-Itt vagyok,mondd!-fordultam felé.
-Lassan elkéne dönteni, hogy valóban elfogadod-e az állást.-vakarta a tarkóját.
-Lassan elkészülök, hazamegyek és megbeszélem a családommal. Amikor eldöntöttük mi legyen, szólok nektek.-álltam fel az ágyról és indultam el összeszedni a cuccaim. Elköszöntem a fiúktól és hazavettem az irányt.