𝙼𝚢 𝙳𝚛𝚎𝚊𝚖 𝙲𝚊𝚖𝚎 𝚃𝚛𝚞𝚎?! [VAV, Ayno fanfiction]

♡ 9.rész ♡

Hétfő van. A hétvégén semmi említésre méltó nem történt. A fiúkkal Szombaton és Vasárnap is videochateltem egy kicsit amikor éppen volt egy kis szabadidejük. Mostmár kezd egyre természetesebb lenni az, hogy jóban vagyok velük. Mostmár nem csak az idolt, hanem a hétköznapi embereket is látom bennük. Örülök, hogy a sors összehozott ezzel a 7 bolonddal. Most éppen készülődöm ugyanis ma megyünk be a suliba kiiratkozni és elköszönni a barátaimtól. Egész reggel és egész úton egy rossz, szorító érzés volt a torkomban. A barátaimnak már hétvégén elmondtam, hogy Koreába fogok menni és sminkes leszek. Nagy örömmel fogadták és örültek, hogy végre összejött az álmom. Amikor a suliba értünk, először felmentünk az igazgatóiba ahol minden papírmunkát és szükséges dolgot elintéztünk aztán pedig megvártuk a csengőt, hogy szünetben könnyes búcsút vegyek azoktól az emberektől akik eddig mellettem álltak. Amikor kicsengettek elmentem a termünkhöz és elbúcsúztam tőlük. Mindannyian elmorzsoltunk jópár könnycseppet de aztán menniük kellett mert kezdődött a következő óra.
A nap további részében csak otthon sorozatot néztem és nasit zabáltam. A fiúknak ma este van az utolsó koncertjük Lisszabon-ban amivel egyben a turné is lezárul. Büszke vagyok rájuk, hogy egy újabb turnén is túl vannak és megint a legjobbat hozták ki magukból mint mindig. Azt mondták tegnap, hogy kedden olyan dél körül száll le a gépük Budapesten és addigra ott kell lennem a repülőtéren mert innen megyünk egyenesen Koreába. Már nagyjából minden cuccom elpakoltam, kivéve azokat amik reggel még kellenek. Próbáltam hamar elaludni kisebb-nagyobb sikerrel, hogy holnap időben felkeljek. A reggel egész hamar eljött aminek örültem is meg nem is. Tudjátok az a tipikus érzés amikor az egyik szemem sír, a másik nevet. Na pont ezt éreztem amikor reggel kikeltem az ágyból. Az egyik szemem sírt mert itt az idő, hogy elmenjek és itt hagyjak mindent magam mögött, a másik szemem nevetett mert eljött az, amire nagyon régen vágytam. Ma kivételesen reggeliztem mert tudtam, hogy ha nem eszek akkor amíg a gépen nem kapunk enni, éhenhalok. Kaja után elkészültem és a szüleimmel bepattantunk a kocsiba a 2 hatalmas bőröndömmel és a kis hátizsákommal. A reptérre vezető úton végig zenét hallgattam és az ablakon kibámúlva gondolkoztam mindenen. Olyan gyorsan elment az idő, hogy már csak azt vettem észre, hogy apa leállítja a kocsi motorját a parkolóban. Miután kiszálltunk, kiszenvedtük a bőröndöket a csomagtartóból és beléptünk a reptérre. Az óra 11:55-öt mutatott ami szerint 5 perc múlva megérkezik a banda. Amíg rájuk vártunk anyáékkal beszélgettem de egy kis idő után valamit meghallottam a hátam mögül.
-Törpeee~ - hallottam meg valakit kiabálni. Hátrafordultam és BaRon-t láttam szaladni felém. Mögötte csak nevetve jött a többi tag, BaRon-nál nem volt bőrönd de amikor megláttam, hogy az övét is Ziu húzza csak nevetni tudtam. Szegény maknét mindig kihasználják de Ziu nem bánja mert tudja, hogy csak ugratják mivel ő a legfiatalabb.
-BaRoooon~ - szaladtam én is felé és filmbeillően egymás nyakába borultunk. Nevetve megölelgettük egymást, majd elváltunk és tekintetem a többi srácra vezettem.
-Sziasztok! Hiányoztatok nagyon!- jelentettem ki legörbített ajkakkal aztán jól megölelgettem őket. Miután túl voltunk az üdvözlésen, odavezettem őket anyáékhoz és bemutattam őket egymásnak.
-Anya, apa. Ők itt a VAV, pontosabban, Ayno, Ziu, Lou, St.Van,BaRon,ACE és Jacob.-mutattam végig a tagokon.
-VAV, ők itt a szüleim.-mutattam be nekik is a másik felet. Apa mindenkivel kezetfogott csakúgy mint anya. Nagyon vicces volt amikor tolmácsolnom kellett apa szavait amik a következőképp hangzottak: "Nagyon vigyázzatok a lányomra, 14 szemetek van összesen, legalább 2 mindig legyen rajta!" Nagyon nevetett mindenki ezen a mondaton. Még apa is, hiába szánta komolyan a dolgot. Aztán sajnos el kellett búcsúznom a szüleimtől mert mennünk kellett becsekkolni. Anya és én nagyon sírtunk de apa is eléggé megkönnyezte a dolgokat. Furcsa volt mert még sosem láttam sírni. A srácokkal elindultunk és amíg anyáék teljesen el nem tűntek a szemem elől, addig integettem nekik.
-Jólvan hercegnő, ne sírj! Minden rendben lesz. Megértem milyen rossz dolog a búcsúzás de majd sokat beszéltek videóhívásban és kevésbé lesz rossz.-ölelte át a vállam Ayno miközben már a repülőre szálltunk fel mert látta, hogy mióta a szüleimtől elbúcsúztam az életkedvem nagyon csekély lett. A gépen a következő volt az ülésrend: Ziu+BaRon, ACE+Jacob, Lou+St.Van és Ayno+Én. Hmm vajon ez is a véletlen műve? Na mindegy is, inkább csak kiélvezem, hogy Yoonho mellett kaptam helyet. A gép felszállt amit nagyon élveztem mert ezelőtt már ültem repülőn és mindig a fel- és leszállás tetszett a legjobban. Kb. 10 percig kémlelhettem a tájat amikor is nagyon elálmosodtam így lehunytam a szemeim és szinte azonnal álomba zuhantam.