Tiszta szívvel

A tábor

Kezdjük az elején. Miután a földön a robotok vették átt az irányítást, kitört a 3. világháború. Hatalmas pusztítást végzet, a fegyvereket szörnynek nevezhetnénk. Csak páran élték túl, ők ,,bűntelen" emberek. Ők és a lelkitársaik elbújtak. Ez az egész már 200 éve. Mára a föld kezdi visszanyerni életét. Nincsenek városok, falvak, sőt országok sem. Viszont most jön a háború. A hatalomért. De nem bombákkal és puskákkal. Vissza a kezdetekhez. Minden ,,törzs" magának készíti a fegyvereit. Mi íjjal és lovakkal harcolunk. A lelkitársaink is a paripák. Én Ariana vagyok. A lovam pedig Sun. 14 éves létemre eleget tudok a harcról, és már öltem is. De csak muszályból.
Éppen a lovak között sétáltam, amikor megpillantottam Ash-ot.
Már kiskorom óta a legjobb barátom. Csak ő gondolja, hogy a törzs vezetőjévé válhatok. Mindenki más kinevet mert lány vagyok.
-szia-jött szembe velem a gesztenye szemű fiú.
-szervusz
-Ilyen korán?- kérdezte
-Gyakorolnom kell, ha nem akarok meghalni.-válaszoltam.
-Ne viccelj! Te vagy a legjobb köztünk. Gyere menjünk enni.-mire kimondta én már a lovon voltam fegyveremmel együtt.
-Várj! Megyek veled. -mondta a fiú.
Éppen a folyónál voltunk mikor két lándzsás indián rohant felénk. Vágtába ugrattuk lovainkat, ám késő volt. Az eggyik eldobta a hegyes eszközt, ami egyenessen Ash hátába fúródott. Nem állhattam meg. Elkaptam lova nyakhámját és vágtattam tovább. Féltem. Nagyon féltem.