Féltem. Nagyon féltem.
Miután visszaértem a táborba leugrottam lovamról és futottam a táborba. Mikor a központba értem nagyot rávertem a harangra. Az emberek riadtan siettek a térre. Mivel mindenki ideért megszólaltam.
-Ash meghalt.
Éreztem, hogy könny áztatja arcomat. Leléptem az emelvényről, és elindultam a sátramba. Éppen odaértem, mikor a fiú családja közeledett. Láttam rajtuk a megtörtséget. Az anyja odalépett hozzám, és megölelt.
-Sajnálom-suttogtam az asszonynak.
-Nem a te hibád. Gyenge volt. Ezt így akarta a sors.- megrémülten fordultam felé. Hogyan tudott így beszélni a fiáról? Bocsánatkérések közepette siettem el a lovakhoz. Sun éppen Ash lovával játszott. Sajnáltam. Ha nem megyek ki akkor még élne. Ash. A barátom. A nap hátralévő része lassan, de monoton telt el. Este vacsorázás nélkül feküdtem le. Viszont ami reggel várt arra nem számítottam. A tegnapihoz hasonló indiánok feküdtek holtan a téren. Mellettük a törzsfőnök. Szemeivel keresett valakit, és mikor hozzám ért megállt.
-Ő tette.-kiáltotta buzgón -Miatta vagytok veszélyben. Ő hívta ide az ellenséget és ölte meg Ash-t.
A nép méregben izzot. Nem hittem el amit mondott. Képes rám fogni az egészet? Düsös lettem.
De nem szólhattam. Tudtam mi lesz. Vagy elmegyek, és hontalan leszek, vagy megölnek.
- mennyi időm van?
- 1 napod, ha utánna ellenség vagy.
Sziasztok! Ez az első sztorim, remélem tetszik. Ha igen írjátok le!💕💖
YOU ARE READING
Tiszta szívvel
ActionItt állok a háború közepén. Csak én és a lovam. Mikor mindenki azt hitte, hogy a 3. világháború után csak ő maradt. De nem. És itt vagyunk mindha mindent újra kéne kezdeni. Nincs fegyver, nincs robot, nincs túlnépesedés. A föld kezdte visszanyerni k...
