Hontalan

150 13 0
                                    

-1 napod van, utánna ellenség vagy.

Kirekesztettek, és hontalan lettem. Mind ez igazságtalanul. Szerencsémre nem kellett sokat pakolnom. Felkaptam az íjam, két nyakhámot és egy kulacsot. A legelőn lovam nyakába lógattam a hámot, majd Ash állatára is dobtam egyet. Láttam a szemében, hogy nem érti miért nem jön a gazdája. Várta. Felhúztam magam a lovam hátára, és elindultam. Messze innen. Az út elején sétáltam. Nem akartam, hogy a lovak elfáradjanak. Egy erdőn haladtam átt, mikor hangokat hallottam. Az egyik bokorból jött, ezért reflex szerűen az íjamért nyúltam, és kifeszítettem.
-ki vagy? -kérdeztem kimérten, ám a félelemtől megremegett a hangom. Kérdésemre egy körülbellül velem egykorú fiú lépett elő.
-te is hontalan vagy?-nézett rám zöld szemeivel.
-nem válaszoltál a kérdésemre!-csattantam fel.
-Adam vagyok. Most te jössz.
-Nem vagyok az, csak nem találom a törzsem.-hazudtam.
-Na ne viccelj! Itt állsz két lóval, fegyverrel és vízzel aztán azt állítod, hogy van családod?-nézett rám ilyesztő nyugodsággal.
Na igen. A  ,,család". Így hívjuk a törzseinket. De nekem már nincs. Igazi családom pedig soha nem volt. Apám születésem előtt harcban tünt el, anyám pedig belehalt a szülésbe. Egyedül nevelkedtem. 7 évesen már vadászni jártam. Egyedül Ash-t engedtem közel magamhoz. De már ő sincs. Csak én és a lovak.

Tiszta szívvelWhere stories live. Discover now