Az idő

96 5 2
                                    

Hajnalban ismét felkeltem. Adam még aludt a pihegéséből ítélve. Csendben felkászálódtam, aztán a lovak felé vettem az irányt. Minden más volt mint régen. A törzsben már mindenki ricsajozott volna, és talán ez kicsit hiányzott. De volt sötét oldala is, például minden este görcsel feküdtem le, és nem tudtam, hogy megélem-e a holnapot. Gondolataimból a lovam éles nyihogása zökkentett ki. Ő volt az egyetlen, aki nem volt ismeretlen. Lefeküdtem az állatok mellé, és próbáltam megérteni ezt az egész helyzetet. Próbáltam megérteni, hogy miért. Ekkor megfogant bennem egy gondolat. Nem vért kell ontani. Ne azért legyél vezér, mert félnek tőled, hanem mert vezérnek születtél. Békével lehet csak tovább élni, de ez csak akkor működik, ha mindenki képes rá. A következő pillanatokban hangok hatására összerezzentem. Egy zöld szemű fiú közeledett felém. Kérdőn néztem szemeibe, mert nem értettem mi ez a hirtelen indulat amivel sétált.
-Beszélnünk kell most!-hangja ellentmondást nem tűrően csengett.
-Itt vagyok.-válaszoltam kitárt karokkal.
-A hangulat ingadozásaid mellett nem tudod a maximumot nyújtani. Akárkid volt Ash, el kell engedned, azt az érzést, hogy a te hibád, ez így nem mehet tovább.
Szavai visszacsengtek a fülemben, ám nem éreztem, hogy megbántana.
Egy beszélgetés után, elmondtam a hatalomról szóló gondolataimat neki, aki úgy nézett ki, hogy egy barát, aki meghalgat.

Sziasztok! Az a hírem van, hogy a könyv első része befejeződik. Mivel ez volt az első regényem, az idő múlásával, kicsit bénának tartottam, de nem is volt rá nagy érdeklődés. Fogalmam sincs, hogy lesz e második rész, majd kiderül. Tehát köszönöm azoknak, akik eddig olvasták. Egy másik könyv megjelenésén pedig erősen gondolkodom.❤🙏🏻🤗

Tiszta szívvelTempat cerita menjadi hidup. Temukan sekarang